Fanni lányom néhány hónappal ezelőtt egyik napról a másikra arra a hirtelen felismerésre jutott, hogy ő bizony nem szereti a levest. Márpedig ha van egy tulajdonság, ami anyai és apai ágon is szigorúan öröklődik a családban, az a méretes és kemény fej -na, ezek után győzze meg valaki a gyerkőcöt!
Elméleti levesundora elleni hadviselésem egyetlen fegyvere az a szabály volt, ami alól -ezt pontosan tudja, -még ő sem húzhatja ki magát: semmire nem lehet azt mondani, hogy nem szeretem, amíg nem kóstoltuk meg. Perel ő, tiltakozik, de aztán megadja magát, kóstol. És tessék, a "nemszeretem-elvet" nemegyszer mégis legyőzi a finomság -mert a pocakját szereti ám!
Amikor Doctor Peppernél megláttam ezt a gesztenyés, szinte desszert-jellegű levest, tudtam, hogy ezúttal hiábavaló lesz minden ellenállás. Igazam lett.
Amikor Doctor Peppernél megláttam ezt a gesztenyés, szinte desszert-jellegű levest, tudtam, hogy ezúttal hiábavaló lesz minden ellenállás. Igazam lett.
Gesztenyekrémleves
Hozzávalók: 25 dkg cukrozott gesztenyepüré, 8 dl tej, fél csomag vaníliás pudingpor, 1 csomag vaníliás cukor, 0,5-1 dl rum, 10 dkg mazsola
Elkészítés: A pudingport és a vaníliás cukrot elkeverjük a hideg tejben, majd folyamatos keverés mellett felfőzzük. Amikor már forró, belemorzsoljuk a gesztenyemasszát és habverővel kevergetve még 3 percet főzzük. Felnőtteknek rumba, gyerkőcöknek forró vízbe áztatott mazsolával kínálhatjuk, bár szerintem önmagában tökéletes.
Az eredeti recept adott még hozzá cukrot, nekem pont elég édes volt nélküle is, de aki édesebben szereti, természetesen ízesítheti még cukorral vagy mézzel.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy bevált!
Ezer köszönet érte! :)
Megjegyzés küldése