2008. március 27., csütörtök

Unom a baná...izé, a sonkát!

Nem mintha ez igaz lenne.
Az elmúlt időszak sok főzőcskéjébe belefáradva gondoltam, ma leegyszerűsítem az ebédkészítést. Kifőztem hát három adagnyi tésztát, nyakon zuttyintottam jó sok tejföllel és rákockáztam a húsvétra kapott hatalmas, csodás falusi sonka maradványait. Fanni háromszor(!!!) repetázott belőle, Poci pedig, aki nem tudta ilyen sebességgel tömni, ezt látva ijedten kezdett kiabálni: "Fanni megeszi az enyémet is!" Azt hiszem, a kedvenceik listáján tarolt ez a gasztronómiai remekmű.
Mit nekik leveletésztába csomagolt sertésszűz, mascarpone-s risottó, csomboros csirkemell és társai.... Ma viszont nagyon meg lettem dícsérve. :)

Nincsenek megjegyzések: