Tegnap megsütöttem, ma kenegetem...
A frissen sült kenyér szerintem annyira finom, egyáltalán nem kívánja, hogy emeletes szendvicset készítsünk belőle.
A boltokban kínált kenyérrevalók (felvágottak, szalámik, krémek...) nagy részét nem is bolygatom, maradjanak csak a polcukon, hiszen kevesebb bennük az ennivaló, mint a tartósító és ízcsináló mindenfélék.
Készítek inkább finom házi kencéket, az egyszerű, de markáns ízek és a ropogós héjú, frissen megszelt kenyér párosa szerintem verhetetlen.
A házi boursin receptjét phzs adta közre nemrég, én magam boursint még sosem ettem, ez a változat tulajdonképpen egy lágy juhtúrókrém, nagyon finom. 15 dkg juhtúrót kell elkeverni hozzá 10 dkg krémsajttal, 10 dkg vajjal, 1 gerezd fokhagymával, 1 csokor petrezselyemmel, sóval, borssal és szerecsendióval.
A tehéntúró szintén kiváló alapanyag. A régi jó körözött nálunk nagy kedvenc, én negyed kiló túróhoz 10 dkg vajat, pár evőkanál tejfölt, ízlés szerinti sót, pirospaprikát, őrölt köményt keverek villával. Bevallom, a vajat szándékosan úgy kutyulom hozzá, hogy maradjanak vajpöttyök a túróban: imádom megtalálni őket a kenyéren!
Tehéntúróból készíthető egyszerű kenhető túrókrém is, mixerben kell teljesen krémessé verni csipetnyi sóval és épp csak annyi tejtöllel, hogy a gép elbírjon vele. Barna kenyéren, málna- vagy áfonyadzsemmel a tetején utánozhatatlanul finom, a gyümölcsös túrókrém kenyeres kistesója.
A padlizsánkrém annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele! Komoly önuralom kell mindig, hogy ne szeljek újabb és újabb karéj kenyeret magamnak, hogy vastagon kenhessem rá ezt a csemegét.
Egy nagy padlizsánt megszurkálok hozzá, alufóliából bölcsőt készítek neki, mert lusta vagyok tepsit mosogatni, és 250 fokon háromnegyed órát sütöm. Ha kihűlt, kikaparom a húst a héjából és szűrőben kcsit kinyomkodom, hadd csorogjon ki a leve. Ezután multimixerben összedolgozom 1 púpozott evőkanál majonézzel, ugyanannyi mascarponéval, 2 evőkanál citromlével, pici sóval, jó adag törött borssal és egy gerezd áttört fokhagymával.
És végül, de nem utolsósorban a képen is látható guacamole. Az avokádó olajos-krémes állagával, friss ízével nekem annyira ízlik, hogy ebből a minimál-változatot készítem. A gyümölcs kikapart húsát -amiből menthetetlenül le kell fölöznöm néhány darabkát kapargatás közben- csak pici sóval és egy kevés citrom- vagy limelével turmixolom össze.
A padlizsánkrémhez hasonlóan természetesen össze lehet törni villával is, így rusztikusabb az állaga és visszaköszön apró darabkákban a gyümölcs/zöldség saját íze is, én valamiért -nem tudnám megmagyarázni, tényleg- krémként szeretem legjobban őket.
A frissen sült kenyér szerintem annyira finom, egyáltalán nem kívánja, hogy emeletes szendvicset készítsünk belőle.
A boltokban kínált kenyérrevalók (felvágottak, szalámik, krémek...) nagy részét nem is bolygatom, maradjanak csak a polcukon, hiszen kevesebb bennük az ennivaló, mint a tartósító és ízcsináló mindenfélék.
Készítek inkább finom házi kencéket, az egyszerű, de markáns ízek és a ropogós héjú, frissen megszelt kenyér párosa szerintem verhetetlen.
A házi boursin receptjét phzs adta közre nemrég, én magam boursint még sosem ettem, ez a változat tulajdonképpen egy lágy juhtúrókrém, nagyon finom. 15 dkg juhtúrót kell elkeverni hozzá 10 dkg krémsajttal, 10 dkg vajjal, 1 gerezd fokhagymával, 1 csokor petrezselyemmel, sóval, borssal és szerecsendióval.
A tehéntúró szintén kiváló alapanyag. A régi jó körözött nálunk nagy kedvenc, én negyed kiló túróhoz 10 dkg vajat, pár evőkanál tejfölt, ízlés szerinti sót, pirospaprikát, őrölt köményt keverek villával. Bevallom, a vajat szándékosan úgy kutyulom hozzá, hogy maradjanak vajpöttyök a túróban: imádom megtalálni őket a kenyéren!
Tehéntúróból készíthető egyszerű kenhető túrókrém is, mixerben kell teljesen krémessé verni csipetnyi sóval és épp csak annyi tejtöllel, hogy a gép elbírjon vele. Barna kenyéren, málna- vagy áfonyadzsemmel a tetején utánozhatatlanul finom, a gyümölcsös túrókrém kenyeres kistesója.
A padlizsánkrém annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele! Komoly önuralom kell mindig, hogy ne szeljek újabb és újabb karéj kenyeret magamnak, hogy vastagon kenhessem rá ezt a csemegét.
Egy nagy padlizsánt megszurkálok hozzá, alufóliából bölcsőt készítek neki, mert lusta vagyok tepsit mosogatni, és 250 fokon háromnegyed órát sütöm. Ha kihűlt, kikaparom a húst a héjából és szűrőben kcsit kinyomkodom, hadd csorogjon ki a leve. Ezután multimixerben összedolgozom 1 púpozott evőkanál majonézzel, ugyanannyi mascarponéval, 2 evőkanál citromlével, pici sóval, jó adag törött borssal és egy gerezd áttört fokhagymával.
És végül, de nem utolsósorban a képen is látható guacamole. Az avokádó olajos-krémes állagával, friss ízével nekem annyira ízlik, hogy ebből a minimál-változatot készítem. A gyümölcs kikapart húsát -amiből menthetetlenül le kell fölöznöm néhány darabkát kapargatás közben- csak pici sóval és egy kevés citrom- vagy limelével turmixolom össze.
A padlizsánkrémhez hasonlóan természetesen össze lehet törni villával is, így rusztikusabb az állaga és visszaköszön apró darabkákban a gyümölcs/zöldség saját íze is, én valamiért -nem tudnám megmagyarázni, tényleg- krémként szeretem legjobban őket.
2 megjegyzés:
Nagyon praktikus kis összefoglaló!! Szép a kenyér!
Köszönöm! :) Szegényke talán inkább szépséghibás a nagy repedésekkel. Ahogy ügyesedem, egyre ritkábban reped meg a kenyerem, pedig én külön imádtam, mert olyan jól ropog, máshogy finom, mint a többi héja.
Megjegyzés küldése