Gyorsan valami finomat!

Ha fel kellene sorolnom, hány ételt NEM lehet elkészíteni 30 perc alatt, a végére biztosan elzsibbadna a szám. De az utóbbi időben megdöbbenve jövök rá, mennyi mindent meg lehet főzni ennyi idő alatt is.
Ha erre az egyszerű halcurryre gondolok, azonnal elfog a vágy, hogy holnap újra megfőzzem. És ha a befektetett energiát összevetem a végeredménnyel, gondolkodás nélkül 5 pontot adok neki az 5-ből!

Halcurry

Hozzávalók: 500 gramm tonhalfilé, 1 teáskanál mustármag, diónyi gyömbér lereszelve, 1 gerezd összezúzott fokhagyma, 1 púpozott teáskanál garam masala, 1 teáskanál jó minőségű currypor, só, 2 dl tejszín
Elkészítés: A mustármagot, gyömbért, masalát, curryt kevés olajon addig pirítjuk, míg a mustármag pattogni kezd. (Ha valaki kevésbé intenzív fokhagymaízt szeretne, a fokhagymát is ekkor tegye bele.) 2 dl tejszínnel felöntjük, sózzuk, belenyomjuk a fokhagymát és picit összerotyogtatjuk, hogy a magocskák megpuhulhassanak. Eközben a halfilét végigtapogatjuk, ha esetleg szálkát találnánk bennük, eltávolítjuk, majd falatnyi kockákra vágjuk. A halat is a szószba keverjük és néhány percig együtt főzzük.
A kisfőnökeim ezúttal tarhonyát rendeltek hozzá, kicsit furcsa párosítás, de szerintem nagyon finom volt együtt. (Ehhez a kijelentéshez nem árt tudni, hogy elvetemült tarhonyarajongó vagyok.)

Teaajánló

Írtam már arról, hogy mióta akut időhiánnyal küzdök, felhagytam régi szokásommal, a jó teák fogyasztásával, mert számomra a teaivás olyan pihenő-szertartásféle, aminek ha nem adom meg a módját, nincs is igazán értelme. A napi kávécskámról még nem mondtam le, bár ezt is kutyafuttában iszom. Az utóbbi időben már annyira, de annyira hiányzott ez a "leülök, pihengetek és finomságot kortyolgatok"-érzés, de az első lehetőség, amikor leülhetek és pihengethetek, az este 10 óra, amikorra minden gyerkőcömet ágyba dugtam. Ilyenkor meg már elég nagy öngól lenne fekete teát vagy kávét szürcsölgetni.

Nemrég viszont rátaláltam az igazira!
Tea, bár valójában nem tea: kakaómag héjából és fűszerekből (fahéj, kardamom, vanília, gyömbér...) készült, karakteres ízvilág, valószínűleg egyike azon ízkombinációknak, amik megosztanák az emberiséget, vagy nagyon szereti az ember, vagy nagyon nem. Én teljesen odavagyok érte! És azért is, hogy 7 perc alatt elkészül, épp csak löttyintek bele egy kis tejet, és már is épp annyira forró, hogy már nem égeti a számat, iszogathatom is.
(A Müller drogériában akadtam rá, további információk ITT.)

Pikáns halragu

A receptjeim nagy része a régi blogomon található, ez nagyon megnehezíti a keresést. Szeretném, ha egy felületen lenne megtalálható minden, ezért mostantól ha van pici időm, átmentegetem ide a régebben készült étkeket. Elnézést Mindenkitől az esetleges "deja vu"-ért!

"Izgalmas nap volt a pénteki: mamit és papit vártuk, akik egy egész hétre elrabolják a két csemetét! Én sem unatkoztam: bele kellett zsúfoni a délelőttbe irdatlan mennyiségű gyerekcucc összecsomagolását és valami gyors, finom ebéd elkészítését -és persze ott a két szórakoztatásra váró gyerkőc, akik valamiért nem akarják megérteni, hogy anyának most olyan sok a dolga, ilyenkor illenék önmagukat szórakoztatni. Tettünk hát egy hatalmas sétát a patak mentén, begyűjtöttük a vidék flóráját és faunáját, csigát, katicabogarat, pipacsot (a kutyagumit ma megúsztuk, hurrá!!!), és mire sikerült becsalogatni a lakásba a még mindig tettrekész apróságokat, már igencsak közeledett a dél.

De mit főzzön az ember, ha a párja tulajdonképpen csak a húsos dolgokat szereti, papi meg épp azokat nem, de jöhet tészta tésztával, Fanni az utóbbi időben a leveseket bojkottálja, Poci viszont levest levesel enne? Már régóta kacsingatott rám egy recept, amit régesrég találtam az interneten: úgy döntöttem, fejest ugrok az ismeretlenbe, annyira különlegesnek tűnik az ízesítése, hogy talán még gyermekeim apja is megbocsátja, hogy nem húsból van, "csak" halból."

Pikáns halragu

Vettem tehát a két szép kifilézett afrikai harcsát -nagy felfedezés volt számomra ez a halacska, mert a férjem örömére nem túl halízű, viszont jól magába veszi a pácokat és nem esik szét-, ezúttal a bőrétől is megszabadítottam és gyerekszájra méretezett kockákra vágtam. Bepácoltam citromlével, sóval borssal. Ezután jó alaposan megmostam és héjastól -szerintem így sokkal aromásabb- felszeleteltem egy nagy doboz sampiont, egy nagy hagymát apróra kockáztam, és néhány darab csemegeubit is kis kockákra vagdostam. Itt lépett a képve a kockásfülű nyuszi, mert arra a 10-15 percre, amíg az előkészített hozzávalókból vígan és önállóan rotyogó étel nem lesz, nem szívesen szakítom félbe a munkát, ennyi időbe 2-3 rész is belefér, így a minik is boldogok és én is. Közepesen forró olajra dobtam tehát a liszttel megszórt halacskát és pár percig sütöttem, épp csak míg minden falatka kifehéredett, de még rugalmas maradt. Ezután letakart tálban szépen megvárta, amíg megdinsztelődött a hagyma, majd a gomba, és amikor a gomba a fele levét elfőtte, akkor tettem szépen vissza a harcsákat egy kis közös rotyogásra, pici majoranna kíséretében. Az ubit feltétlenül meg kell kóstolni felhasználás előtt: ha kemény, ropogós, már a hagymával kezdheti a dinsztelődést, ha egészen puha, elég, ha a hallal kerül a fazékba. Ezután jött két deci tejszín, még 2-3 perc a tűzön, és kész is lett a halragu. Az én szívemnek hosszú tésztával lett volna kedves, de az utóbbi időben a gyerkőcök a mini tésztákért rajonganak, ezek apró szájakra méretezettek, így aztán választhattam, mini farfalle, penne vagy fusilli legyen a befutó.

Lemaradtam...

...a VKF!-ről is a betegállományosdi miatt. Pedig már a kiírás napjától fogva buzgón tervezgettem, és úgy döntöttem, ezúttal apát is bevetem, mert Ő képes egyedül olyan bablevest főzni, amire még én is azt mondom, nagyon finom -merthogy egyébként a bableves kicsit sem dobogtatja meg a szívemet-, én pedig desszertnek mákos-habos pitét szántam volna utána.
Bár ritkán főzök itthon hagyományos ételeket, a magyar konyha engem is nagyon izgat. Egyrészt mert a Miénk, és bizony sok külföldi dícséri, ették anyukám asztalánál is német vendégek degeszre magukat, másrészt pedig épp a sok kritika miatt, ami korszerűtlensége miatt érte és éri.
A terveim elúsztak az időhiánnyal együtt, de pótolni fogjuk, legfőképpen ezt a csupa nagybetűs bablevest, amit a férjem heteken át tökéletesített -nem tréfa, volt, hogy egy héten kétszer is főzött egy lakodalmas küblivel, megesett, hogy a család és a barátok is élvezhették alkotó kedvének végtermékeit, mert már a fagyasztó se bírta, és a végeredmény tényleg tökéletes lett.

Most azonban egy sokkal egyszerűbbel szolgálhatok csak, ez tulajdonképpen újdonsült csirkecombfiléző mániám egyik bevált próbadarabja. Mint rendes -immáron ötödik éve- vecsési polgár és nem mellékesen savanyúságrajongó, a székelykáposztát helyeztem egy kicsit más köntösbe a húscserével. A sertéscombot, amiből ez az étel mifelénk készül, nem igazán szeretem, eddig is inkább bőrös csülökből főztem, hogy ne legyen olyan száraz. Csirkecombbal sokkal lágyabb ízt ad, érdekes, kicsit nőiesebb, nekem nagyon ízlik.

Székelykáposzta csirkecombból

5-6 nagyobb csirkecombot levágok a csontjáról, majd bőröstül felkockázom. 2 nagy fej hagymát megpucolok és felaprítok, majd kevés olajon üvegesre párolok. Rádobom a húst és nagy lángon fehéredésig pirítom. Ezután megszórom 2 teáskanál fűszerpaprikával és 1 evőkanál liszttel, pár pillanatig együtt pirítom, majd felöntöm egy csésze házi paradicsomlével és még annyi vízzel, hogy jó ujjnyira ellepje.
Sózom, borsot török rá, fűszerezem még őrölt köménnyel, majorannával, esetleg pici gulyáskrémmel, és belenyomok egy gerezd fokhagymát.
Csirkecombtól függ a puhulás sebessége -és ez a káposztára is igaz-, ezért nem tudok pontos időmennyiségeket megadni: kb. 40-50 percnyi lassú, fedő alatti rotyogás után lehet hozzáadni az apróra vágott káposztát, 70-80 dekányit, és puhulásig főzni együtt. Nagyon fontos a kóstolgatás! Ha a káposzta még nem túl érett, érdemes hozzáadni a levét is, sőt esetleg még kevés citromlével is megsegíteni, ha viszont nagyon savanyú, szükséges lehet akár kicsit kimosni is. Ha az ember kóstolás nélkül teszi hozzá a savanyú káposztát, könnyen egész más eredményt kaphat, mint amire vágyik.
Amikor már minden puha, én még egy doboz tejfölt is hozzá szoktam keverni és összerottyantom, de anélkül is nagyon finom -aki tejföllel kedveli, hozzákeverheti a tányéron is.

Tipp: ha esetleg pörköltmaradékot szeretnénk székelykáposztává alakítani, a savanyú káposztát külön is meg lehet párolni, kevés vizet pótolgatva alatta, és csak a végén összerottyantani a kész pörkölttel.

Újra itt!

Eltűnő-feltűnő gasztrobloggerré váltam, elnézést érte! Három gyerkőcöm és az apájuk egyszerre adták meg magukat egy kiadós ovis náthavírusnak, Máténál némi fülgyuszival fűszerezve. Mire aztán sikerült lezárni a lógóorrkapkodós-fülmelegítgetős időszakot, ami bizony a nap 24 óráját kitöltötte így néggyel felszorozva, belekezdtem egy kis tavaszi lakásrendezgetésbe -ilyenre is csak este jut időm, ha épp nem a vasalót markolom. Így esett, hogy hiába vágytam ide a blogba, nem jutottam hozzá.

És tartozom még egy vallomással. Most, hogy a tavasz örömére székhelyünk a fűtött szobából áthelyeződött a kertbe, még az eddiginél is nehezebb megbirkóznom a napi főzés feladatával. Teljesen specializálódtam a max. 30 perc alatt elkészülő ételekre, és még ezalatt is tucatszor ki kell rohannom a gyerekekhez, mert bár a konyhaablakom szándékosan épp a kert játszós részére néz, a kinti eseményeket gyakran nem elég csak látni, kommandós közbelépés is szükséges.
Lényeg a lényeg, olyan irigy vagyok, hogy szinte vörösödik a fejem, ha látom, másoknál milyen csodálatos, munkaigényes finomságok születnek, látszik az ételen, a tálaláson, a fotón, hogy itt minden odafigyeléssel, belefeledkezve készült. Sajnos ilyesmit én a közeljövőben nem ígérhetek, itt minden turbósított változatban fő, szinte magától. Brühühühü....

A következő étel kiválóan szimbolizálja is a jelen realitásait.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem finom!

Vöröslencse főzelék

2 evőkanál lisztet elkevertem annyi olívaolajjal, hogy szép sima legyen, majd világos rántást készítettem belőle. A végén belekevertem pici reszelt gyömbért és egy evőkanál fűszerpaprikát, majd felöntöttem 1 csésze vízzel és egy csésze házi paradicsomlével. Amikor felfőtt, beleöntöttem 25 dkg hideg vízben átmosott vöröslencsét, és annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy két ujjnyira ellepje. Sóval, borssal, babérlevéllel fűszereztem, és körülbelül 10 percig főztem, addig, míg a lencseszemek el nem kezdtek szétnyílni. 2 dl tejföllel behabartam, és amikor újra felzubbant, el is készült.
Ezúttal sült virslivel tálaltam, aminek a hosszanti bemetszésébe egy nagy szelet sajtot dugtam, így sütöttem meg. Nem szívesen veszek virslit, de néhanapján azért engedek a gyerkőcök meggyőzőerejének.

Kenyérkenegető II.

Sajnos nehezen jutok el az írásig -bőven húsvét előttről is várakoznak még publikálásra váró ételfotók. Sőt, sokszor a fényképezésre sem futja: csodás panettone is készült, meg egy különleges brownie, de ezeket úgyis kénytelen leszek újra megsütni, túlságosan finomak voltak ahhoz, hogy rövidesen ne ismételjem őket.

Most a nagy csend után viszont különlegesen finom étkek jönnek: ismét kenyérkencék, hihetetlenül ízletesek és hízlalóak, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni az evést, amíg ott vannak az asztalon.
A következő kennivalók húsvétra készültek -számos társuk kíséretében-, és ami nekem meglepő volt: hasonló sebességgel fogytak, mert szinte mindegyik talált magának rajongót a vendégsereg tagjai között. Pedig én biztos voltam benne, hogy a töpörtyűkrém és a májkrém lesz a tuti befutó.

Vörösbabkrém (a képen a sötétvörös)

(Nigella nyomán szabadon)

1 finomra felkockázott hagymát olívaolajon üvegesre párolok, rádobok 3 gerezd kinyomott fokhagymát, majd mindenestül ráöntök egy doboz vörös kidney-babot. Hozzáteszek még egy nagy evőkanálnyi paradicsompürét, fél lime vagy citrom levét, majd fűszerezem 1/4 teáskanál fahéjjal, ugyanennyi garam masalával, szükség szerint még sóval. Kicsit összerotyogtatom, majd hagyom langyosra hűlni és mixelem. Természetesen behűtöm tálalás előtt.
Amikor először belekóstoltam csak úgy kanállal, nagyon furcsa volt a vörösbab egyébként is édeskés íze megtámogatva még ezekkel az édes hatású fűszerekkel is. Ám később becsülettel végigettem kenyéren az összes kencémet, ezt a babkrémet is, és bizony a végén én takarítottam ki az utolsó maszatkáit is a tálkából.

Töpörtyűkrém (a képen a barna)

Ledaráltam 20 dkg töpörtyűt -természetesen bőr nélkül, de a húsos részekkel együtt, mivel ezek igazán finom apró kis szigetkéket alkotnak benne. Ezután belepakoltam még a multimixerbe a tepertőhöz 2 főtt tojást csak úgy kézzel összenyomva, sót, borsot (aki a tepertős pogácsa ízét keresi, ne spóroljon vele!), mustárt és egy pici tejfölt, és simára mixeltem.

Tormás túrókrém (a képen a fehér)

Miután 3 napig szinte mást sem ettem, mint ezeket a kencéket mindenféle sorrendben, megállapíttatott, hogy az én kedvencem ez a végtelenül egyszerű túrókrém -persze épp csak egy picivel vezetett a többiek előtt.
Ehhez 25 dkg túrót kikeverek 10 dkg puha vajjal, pici sóval és annyi tejföllel, hogy krémesen kenhető legyen, végül pedig folyamatos kóstolgatás mellett adom hozzá a tormakrémet -itt nincs értelme mennyiséget megadni, mert az egyes reszelt tormák ereje közt óriási különbség lehet. Mindenesetre ha az én kezemben van a fakanál, nem spórolok vele.

Tojáspástétom (kép nélkül)

Én a könnyített verziót készítettem, konyhai robotgép helyett ugyanis ott volt nekem a konyhai segéderő tökéletesített változata, éppen nálunk tartózkodó jó barátnőm, aki 10 kemény tojást meghámozott és finomra aprított helyettem. (Az aprítást jelentősen megkönnyítheti egy tojásszeletelő, amiben a tojást több irányból leszelve apró kockákat kapunk. De ha valaki egészen kenhető végeredményre vágyik, használhat multimixert is.)
A tojásokat kikeverem 10 dkg puha vajjal, egy evőkanál mustárral, 3-4 szál finomra aprított újhagymával, sóval, fissen őrölt borssal és annyi tejföllel, hogy összetartsa.