Hagymás-baconos csirkecomb

Értelemszerűen előnyei és hátrányai is vannak, ha egy házaspár mindkét tagja aktívan forgatja a fakanalat.
Hátrány??? Például hogy én irigyen nézem, ahogy szép komótosan nekiül és főzöget, kiélvezheti a tevékenység minden pillanatát, míg én, ha főzök, közben percenként rohangálok a gyerekek igényeit kiszolgálni és mindezalatt próbálok hat dolgot csinálni egyszerre, hogy elkészüljek ebédidőre.
A pozitívumok persze sokkal kiemelkedőbbek. Mondjuk ha apa pasikaját kíván, azt szépen meg is csinálja. Nem is akárhogy. Ezt a csirkecombot az én könnyű ételeket szerető bendőm is szívesen beveszi!
Jöjjön hát apa:

(a fotó háttere kicsit direktre sikeredett, de mit lehet tenni, ez jár hozzá...)

Első receptem

"Szigorúan kronológiailag a legeslegelső receptem 10 éves korom környékén született, mikor egyedül voltam otthon. Pucoltam 3-4 szem krumplit (kb. fél óra), átnyomtam őket a pommes frites gyártó kézi készüléken (ehhez konkrétan le kellett tennem a földre és rá kellett állnom), enyhén befűszereztem (1 rész krumplihoz 2 rész fűszer), majd kisütöttem olajban. Balesetmentesen megúsztam a dolgot (már ha a fűszermennyiség nyomán előálló szaporafosást nem számítjuk ide). Nekem mindenesetre ízlett.
Aztán persze jöttek mindenféle rántották (hagymával, baconnel, sajttal, kolbásszal – a végén már kereszteletlen gyerek is volt benne, rántottának alig lehetett titulálni), meg mindenféle boszorkányos melegszendvicsek (több emeletesek), úgyhogy ez a bizonyos mostani „első receptem” tulajdonképpen már szakácsművészetem érettebb korszakának a bevezetését jelentette.
Külön felhívnám a figyelmet arra bájos momentumra, hogy az egyébként baconzsírban tocsogó Kotányi fűszeres sült csirkét úgy indítom (túl azon természetesen, hogy bontsunk egy jó hideg sört), hogy forró vajban egy kis kakukkfüvet megpirítok. Akkoriban úgy gondoltam, itt az ideje, hogy az amatőrizmus kereteit immáron lefeszítve magamról profi szintre emelkedjek, és én ebben a mozzanatban láttam meg a kitörési pontot. Ebből a felütésből merítettem önbizalmat, hogy az egyébként ék egyszerűségű recept nyomán azt gondoljam, hogy valami különlegeset alkottam a történelem számára.
Persze akik kóstolták, általában őszintén dobták a hátast, hogy mennyire finom, de ez inkább az ipari mennyiségű hagyma-bacon páros áldásos hatása. Utóbbi egyben a fogás hátránya is, amennyiben a hölgyek általában egy picccit talán nehezebbnek értékelik a kívánatosnál. De ez nyilván szubjektív értékítélet, hiszen mások számára éppen ez az előnye.
Aztán újabb kihívásokat kezdtem keresni (ld. babgulyás), és a recept lassan feledésbe merült. Sok-sok éve nem csináltam már, mígnem az éppen betegeskedő Poci fiam nem közölte, hogy ő bizony bőrös husit kívánna fogyasztani. Ami az ő szakzsargonjában többnyire sült csirkét/kacsát jelent. Így került elő tehát újra ez a klasszikus.

Hagymás-baconos csirkecomb

Hozzávalók: 8 csirke felsőcomb, 250 g darabolt bacon, 4-6 nagy fej vöröshagyma, sült csirke fűszerkeverék, só, bors, 5 dkg vaj, kakukkfű, cayenne bors.
Elkészítés: A vajat felolvasztom a tepsiben, és belmorzsolok egy kis kakukkfüvet. A csirkecombok mindkét oldalát sózom, borsozom, és megszórom a sült csirke fűszerrel, és berakom a tepsibe.
Ezután ipari mennyiségű darabolt bacon-t és aprított hagymát szórok rá. Ez korábban majdnem egy teljes csomag (0.5 kg) bacon-t jelentett, mostanra azért már megelégszem én is fél csomagnyival. Hagyma az mehet nyugodtan annyi, hogy teljesen befedje a csirkét, akár vastagon is.
Fólia alatt sütöm (saját szakzsargonban: rohasztom) kb egy órát, majd leveszem a fóliát és pirosra pirítom.

Tippek és trükkök

• A „rohasztás” folytán természetesen lényegében főtt csirke/kacsa/stb áll elő (ettől lesz nagyon finom, omlós és puha), viszont pirítás ide vagy oda, az alja az ilyen is marad, és csak a teteje pirul pirosra/ropogósra. Az utóbbi időben ez ellen úgy védekezek, hogy a pirítás során egyszer-kétszer át is fordítom a húsokat.
• Igazából akkor van kész, amikor a hagyma és a bacon jó kis sült eleggyé áll össze, ami kiváló ízű kísérője a húsnak."

Szendvics helyett

3 gyereknek és 2 felnőttnek épp elegendő egy laktató vacsorára a szokásos nagy tál nyers zöldség kíséretében. Nálunk még Bajszi, a macsek is hálás volt, hogy feltakaríthatta azt, amit Máté a széke alá potyogtatott.

Pestos-füstölt húsos négyzetek

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, fél üveg zöld pesto, 4-5 szem paradicsom, 20 dkg füstölt tarja, 30 dkg félkemény érlelt sajt (nálam Burlauder)
Elkészítés: A tésztát 2 mm vastagon kinyújtjuk és kis négyzetekre daraboljuk -én szendvicskenyér nagyságúra vágtam.
Vékonyan bekenjük pestoval, megszórjuk a nagyon apróra vágott füstölt hússal, teszünk rá 1-2 vékony szelet paradicsomot és bőven megszórjuk reszelt sajttal.
200 fokon kb. 10-12 perc alatt megsül.

Bryndza-habos roló

Még Máté születése előtt akadtam a piacon egy csomagnyi habroló-formára, nagy örömmel lecsaptam rá, és azóta is gyakran odaköszöntem nekik a spájzban, hogy "majd talán holnap". Az első próba végül mégsem az általam annyira kedvelt cukros tojáshabbal töltött édesség, hanem ez a sós változat lett, a gyerkőcök örömére, akik egy nagy tányér nyers zöldség kíséretében vacsorára be is cuppantották.

Bryndza-habos roló

Hozzávalók (kb. 24 darabhoz): 1 csomag fagyasztott leveles tészta, 1 tojás sárgája, 15 dkg juhtúró, 1,5 dl tejföl, 2 dl tejszín, 25 dkg reszelt sajt
Elkészítés: A tésztát négyfelé vágjuk, a darabokat lisztezett deszkán kb. 50X12 cm-es téglalapokká nyújtjuk, laponként 6 darab 2 cm-es csíkra vagdaljuk. A csíkokat a beolajozott formák köré tekerjük úgy, hogy a csíkok fél cm szélesen fedjék egymást. A felvert tojássárgával lekenjük, kevés reszelt sajttal meghintjük és 200 fokos sütőben aranysárágra sütjük a tekercseket.
A juhtúrót simára keverjük a tejföllel, majd óvatosan beleforgatjuk a keményre vert tejszínhabot. A kihűlt tölcsérkéket habzsák segítségével megtöltjük ezzel a habbal, a két végébe egy-egy sajtcsomócskát nyomunk.

Finomság ostyából

A nápolyi műfaja határozottan szimpatikus nekem, az azonban, amivel a boltban kaphatóakat megtöltik, annál kevésbé.
Most, hogy végre belevágtam a házi gyártásba, tuti, hogy el is mélyedek ebben a témakörben. Ellenállhatatlanul vonz a tény, hogy kb. 10 perces időráfordítással elkészült egy igazán kiadós és a törpék körében felettébb sikeres édesség.

Betyárszelet

Hozzávalók: 30 dkg cukor, 20 dkg vaj, 15 dkg dió, 5 tojás sárgája, 1 csomag ostyalap
Elkészítés: A cukrot megpörköljük, majd hozzáadjuk a vajat és néhány percig forraljuk. Belekeverjük a darabosra darált diót, majd szorgos keverés lassan belecsurgatunk tojások kikevert sárgáját és egy kissé felfőzzük. Még melegen ostyalapra kenjük, laponként kb. 4 evőkanállal. Ha meghullámosodna az ostya, lehet rá tenni nehezéket.
(nlcafe, boncicsek receptje nyomán)

Kukk, ott van is egy jelentkező! :)

Spárgás-kéksajtos gnocchi

Flat Cat receptje volt a kedvcsináló, bár ami készült, végül jelentősen eltér az Övétől -maradt a kéksajt, a gnocchi és a spárga, utóbbiból inkább a nekünk kedvesebb fehér változat.
Tanulni pedig a saját hibából a legkönnyebb, bármit mond is a népi bölcsesség: az én spárgám ezúttal roppanósra sikeredett, ami jól áll a spárgának, de nem harmonizált a gnocchi puhaságával: ebbe a receptbe tehát szigorúan puhára párolt spárga kelletik. A kéksajt mennyiségét is javítva adom közre, sikerült ugyanis ezúttal annyira intenzív ízt létrehoznom, ami már elnyomott minden mást.
Íme hát e tökéletesített verzió:

Spárgás-kéksajtos gnocchi

Hozzávalók 2 személyre: 500g kész gnocchi, 1 csomag fehér spárga, olívaolaj, 1,5 dl száraz fehérbor, 1 dl tejszín, 5 dkg kéksajt, 1kk keményítő
Elkészítés: A spárgát meghámozom, a fás részeket eltávolítom, a sípokat 3 cm-es darabokra vágom.
A gnocchit felteszem főni.
A spárgát kevés olívaolajon picit megpárolom, míg üveges fényt kap, rádobok csipetnyi cukrot és 3 csipet sót, majd felöntöm a borral. Fedő alatt puhára párolom.
Amikor megpuhult, belemorzsolom a kéksajtot, hagyom felolvadni, majd hozzáöntöm a tejszínt. A keményítőt hideg vízben feloldom, és apránként adom a szószhoz. Csak annyit teszek bele, hogy ne kössön meg nagyon.
A megfőtt gnocchival tálalom.

Eper tojáslikőrhabbal

Nagyon gyors és egyszerű, mégis pikáns. Mostantól úgyis epret eperrel eszünk, amíg csak van, az eper pedig annyira finom, hogy nincs értelme a körítést túlbonyolítani. (Mondja ezt mély meggyőződéssel az, akinek úgysincs ideje arra, hogy bármit is túlbonyolítson. :)

Eper tojáslikőrhabbal

Hozzávalók 5 személyre: 700g eper, 1 doboz natúr joghurt, 4 dl tejszín, 4 ek méz, 1 dl tojáslikőr
Elkészítés: 5 szem epret félreteszünk, a többit megmossuk, szárát levágjuk, feldaraboljuk és tálkákba szétosztjuk.
A joghurtba belekeverjük a mézet és a likőrt. A tejszínt habbá verjük, ha nem azonnal fogyasztjuk, fixálhatjuk is. A kettőt laza mozdulatokkal összekeverjük és az eper tetején szétosztjuk.
A félretett eperszemekből díszítést csinálhatunk: 1,5-2 mm-enként párhuzamos bevágásokat készítünk rajtuk, de ne vágjuk át őket egészen. Az ujjunkkal kicsit nyomjuk meg őket, így legyezőszerűen szétterülnek.
(Forrás: essen und trinken)

Spárga hollandi mártással

Mindenkinek megvan a maga mumusa a konyhában, régóta sejtem már, hogy az enyém a vízgőz. Nyilván nem véletlen: aki vízgőz fölött dolgozik, ne siessen. Én meg sajnos nem szoktam nem sietni.
Lényeg a lényeg: nem lett tökéletes a hollandi mártásom. De a következő már az lesz, mert az íze magáért beszél, muszáj tökéletesedni ezügyben.
A receptet nyugodtan követhetitek, biztos forrásból, a Zamat és Illat blogról származik!

Spárga hollandi mártással

Hozzávalók: 1-1 csokor zöld és fehér spárga, olívaolaj, csipet cukor, só, 3 tojás sárgája, 10 dkg vaj, 2 ek száraz fehérbor, negyed kk. só, őrölt (fehér) bors, 1 dl főzőtejszín
Elkészítés: A spárgát alaposan megmosom, a fás részeit levágom, a szárát hajszálvékonyan meghámozom. Olívaolajon egy csipet cukorral fedő alatt párolni kezdem, pici vizet löttyintve alá, hogy oda ne kapjon. Félidőben sózom. Kb. 5-6 perc alatt megpuhul.
A mártáshoz a vajat megpuhítom. Vízgőz felett habverővel simára keverem a tojássárgáját a borral, hozzákeverem az olvadt vajat és besűrítem, állandó keverés mellett. Nagyon szorgosan kell kavarni, nehogy kicsapódjon.
Mikor kész,mehet hozzá a tejszín és a fűszerek.
Én csomborral fűszerezett csirkemellett adtam még hozzá.

Töltött cukkini

Tavasz van, friss ízeket kívánok, zöldségeket, savanykás sajtot...
Ennek az ételnek az ügyében azonban apával (ismét) nem tudunk egyet érteni.
Szerinte nem rossz, de az ízek nem hangolódnak benne össze.
Szerintem meg épp ez benne a jó. Ha valami szaftossal töltöm meg a cukkinit, magába szívja a szósz egy részét, a cukkini kicsit szaftízű lesz, a szaft cukkini-ízű. Én viszont most épp azt kívántam, amit csináltam: minden alapanyag friss és jó minőségű, legyen hát benne mindegyik a maga ízével, állagával.
Azt kell mondanom, Máté velem értett egyet. :)

Töltött cukkini

Hozzávalók: 1 kg cukkini (ha van, közepes méretű), fél kiló darált sertéshús (marhát szerettem volna, de nem volt a boltban), 100 g feta, 4 szem fürtös paradicsom, só, bors, római kömény, 1 gerezd fokhagyma, borsikafű
Elkészítés: A cukkiniket megmosom, hosszában kettévágom, a végeit lenyisszantom és kisózom. Ha lecsöpögött, lemosom, magházát kivájom (nem kell célszerszám, egy kanál megteszi), kicsit besózom és 200 fokos sütőben 20 percig sütöm.
Eközben olívaolajat serpenyőben nagy lángon felforrósítok, beledobom a szobahőmérsékletű húst, ritkán kevergetve 4-5 perc alatt megsütöm, sóval, borssal, köménnyel, borsikafűvel ízesítem, és belenyomom a fokhagymagerezdet is.
A cukkinit kiveszem a sütőből, megtöltöm a hússal, rámorzsolom a fetát, rászeletelem a paradicsomot, leheletnyit megsózom és további 15-20 percet sütöm.


Ezt a képet is meg kell mutatnom, apa készítette, van némi kritikus színezete. Azt mondta, mutassam meg, hogy csak így lehet kiszedni. Háááááát.... Nekem gyanús, hogy fejleszteni kellene azokat a kiszedési képességeket... :)