Sült barack mandulatornyocskákkal

Nem tudom, másnál is így van-e, a különböző fajták szezonját sem nagyon ismerem, mivel őszibarackfánk sosem volt, de nálunk, úgy tűnik, a jóféle őszibarack ideje lejárt. Mindenfelé mutatós, méretes példányokkal találkozom, amelyek azonban kőkemények, nyersen a manók rá se hederítenének.
A barack viszont hajlamos arra, hogy sülve/főve azzá változzon, akinek eleve is szerettük volna: ízei koncentrálódnak, édessé, zamatossá válik hókuszpókusz nélkül is.

Hopp, még valami: kérlek, nézzétek el nekem, a tetejét bizony megkapta a sütő. Gondoltam, ropogósra szeretném, ezért magas rácsra tettem. Aztán meg folyt az élet nálunk, sodort magával, mint mindig, és mire visszajutottam a konyhába...
(Ha majd nagymama leszek, lesz a konyhámban egy kényelmes fotel. Nézem majd, ahogy szépen emelkedik a süti, pirul a hús, szívom az illatokat, és az már csak ráadás, hogy mindig tökéletes lesz a végeredmény. Klassz kis álom, talán valóra is válik...)

Sült barack mandulatornyocskákkal

Hozzávalók: 4 nagyobb őszibarack, 10 dkg mandula, 10 dkg amaretti keksz, 1 csomag vaníliás cukor, 5 dkg vaj
Elkészítés: Pici lábasban vizet forralok (pazarlásellenes cselekedet), egyenként megmártom benne a barackokat pár másodpercre, hogy héjuktól könnyű szívvel megváljanak.
A meghámozott gyümölcsöket elfelezem, magjától megszabadítom és egy akkora tepsibe pakolom, amibe épp beleférnek, így nem csúszkálnak majd.

A többi hozzávalót a vaj kivételével multimixerben összeaprítom, nem teljesen finomra, inkább morzsásra. Ezután hozzáadom a puha vajat is és összedolgozom.
A morzsát a barackokra kupacolom, majd 200 fokon 15-25 percig sütöm, attól függően, mennyire volt a barack puha.

Természetesen igazi ínyencek a mandulát előzőleg serpenyőben szárazon megpiríthatják.
Végezetül egy figyelmeztetés: pár falat után függőséget alakíthat ki!
(Forrás: Brot und Rosen)

Csokoládés mini croissant

"Hurrá, Nájcsella!"-ugrabugrálnak a gyerkőcök mindig, ha apa leszalad az emeletről és bekapcsolja nekem idelenn a műsorát. (Igen, Nála ez megy a meló aláfestéseként. Az evészet-kotyvasztászat és annak virtuális bámulása nálunk családi dili.)
Csípik tehát a csajt mindannyian, ahogy én is.

Gyakran próbálom ki a hölgyemény receptjeit, és csalódni még nem sikerült bennük.
Ezeket a falatnyi rongyoskiflicskéket legszívesebben naponta megsütném. Fanni és Poci ezt az első adagot, ami itt lefényképezésre került, 5 perc alatt tüntette el, kuncsorognom kellett, hogy nekem is jusson egy-egy kóstoló mindkét ízből.

A formák tökéletlenségéért pedig Mátét tessen hibáztatni, Ő ugyanis valószínűleg sejtette, hogy Neki ebből sem juttatunk ifjú kora okán, így hörgő üvöltéssel bojkottálta a készítés teljes folyamatát. Egy kezemben volt tehát Máté, így a croissant-ok formázására is csak egy maradt. (Kíváncsiak kipróbálhatják, egész jó kis konyhai kihívás. :)

Mini croissant

Hozzávalók: 1 csomag fagyasztott leveles tészta, 200 g csokoládé (lehet bármilyen, én felesben használtam tej- és étcsokit), 1 tojás
Elkészítés: A tésztát kettévágom, először csak az egyik felével dolgozok. Jól meglisztezett lapon kb. 36X36cm-es négyzetté nyújtom. Felvágom 3X3 kis négyzetté, majd ezeket is megfelezem az átlójuk mentén. Az elhabart tojásokkal lekenem őket (ez megakadályozza, hogy kifolyjon a csoki.)

A közepükre egy-egy elfelezett csokiszeletet helyezek -mint látható, én 200g-os csokival dolgoztam, ennek a szeletei kétszer olyan ducik, mint a hagyományos méretű táblának. Szerintem nagyon praktikus ennél a sütinél. Lapos csokiból én kettétörnék egy szeletkét és egymás tetejébe raknám.

Ezután az átlótól indulva felcsavarom a kiflicskéket, összenyomkodom, hogy a tojástól szépen összeragadjon, majd mindet tepsibe pakolom. Az elhabart tojással bekenem a felszínüket.
A tészta másik felével ugyanígy járok el.

Más nem is marad már, csak hogy 220 fokos sütőben szép aranybarnára süssük, ezután komoly kínok közt kivárjuk azt a pár percet, míg ehetővé hűl, és együltőhelyben belakmározzuk valamennyit.

Gyerekmunka recept nélkül?

Apa az előző posztból hiányolta a receptet.
Bevallom, le sem fotóztam a kész lasagne-t, mivel úgy gondoltam, nem mondok nagy újdonságot senkinek vele.
Mivel apánk így szereti legjobban, én általában bolognai jellegű szósszal, sok-sok tejszínnel és sajttal készítem -nem besamellel, mert nekem úgy nagyon tömény. A juhtúróval is megspékelt változatról már jelent is meg receptem ITT.

Tehát miután az ember meggyúratta, lekurbliztatta, felkockáztatta a tésztát a gyerekekkel, már nem sok dolga van, a friss tésztát kifőzni sem kell, a boltit meg csak annyira, hogy már ne legyen merev, és rétegezni azzal, amivel tetszik -lényeg, hogy legyen bele némi szaft, amiből a tészta is felszívhat magába. Ha magamnak csinálnám, én biztosan spenótot, tejszínt, érett sajtot pakolnék bele...

Képriport gyerekmunkáról :)

Úgy esett, hogy közeledett a hétvége, de apánknak muszáj volt dolgozni.

A gondolat, hogy az emberek hétvégén pihenni szoktak, egyébként is kicsit depiztető tényként hat rám, mert nálunk ilyenkor csak sűrűsödnek a tennivalók. Így meg végképp, hogy még egy pár órás közös hétvégi kiruccra sem futja a manókkal! Ráadásul még pipec hétvégi kaját is rittyentsek?

Apa persze megtalálta a tökéletes megoldást: Lett közös program is, kedvenc étek is, és neki is csak egy órácskát kellett lecsippentenie a melóból.
Hát ez a közös lasagne-készítésünk előtörténete.
Fanni és Poci becsülettel meggyúrta, le is kurblizta a tésztanyújtó gépen, Máté pedig jó baba módjára végigaludta az egész műveletet.

A lasagne, amit ebből az alapanyagból készítettünk, természetesen meghaladja az emberi fantázia határait!
Ezt alátámasztandó, elárulom, hogy még a válogatós Máté is hatalmas tálkával evett belőle. Evett? Falt!

És a maradék tésztából pedig még ilyet is gyártottunk:

Laposkenyér

Hangulata van: mintha visszaszaladtunk volna egy évszázaddal, de féllel mindenképp. Falusias, kemencemeleg még akkor is, hogyha a villanysütő végezte a munkát.

Maga a szabadság.
Nem bajlódunk szeleteléssel, kenéssel. Szabad harapni, tépni, mártogatni, tumkolni.
Igazán gyerekeknek való dolog, el is fogyasztják azon melegében.

Az már csak a ráadás, hogy szép is.

Laposkenyér

Hozzávalók: 600 g liszt, 1 tasak porélesztő, 1 tk cukor, kb. 300 ml langyos víz, 1 tk só, 50 ml olívaolaj, 30 g vaj, 1 kk cukor, 1 tojás, magok (szezámmag, lenmag, napraforgó...)
Elkészítés: Az utolsó 4 hozzávaló kivételével a többit géppel rugalmas kenyértésztává dagasztjuk (nálam 7-8 perc dagasztás), ellenőrizve, hogy nem kíván-e a tészta lisztet vagy vizet, hiszen különféle lisztek a vizet nem azonosan veszik fel, nem szentírás a 300 ml.
Langyos helyen megkelesztjük (kb. 1 óra), majd jó alposan átgyúrjuk. 3-4 laposkenyeret formázunk belőle (26-28 cm átmérőjűt), majd konyhakendő alatt ismét kelesztjük fél órát.
Mélyedéseket nyomunk bele, megkenjük az olvasztott vaj-cukor-tojás keverékével, jó alaposan megszórjuk magocskákkal.
225 fokon 25 percig sütjük, alsó sínen.
(Forrás: Brot und Rosen)

Heti menü

Idő híján egyre halmozódnak a receptek és fényképek, tartozom sok-sok menüvel is. Ma épp csak egyre futja ezek közül:

Heti menü

Hétfő:
Rakott krumpli (legalábbis ennek neveztük, de a hagyományoshoz nem sok köze van, annál szerintünk sokkal finomabb, apa találmánya)
Kedd:
Kakukkfüves csirkemell roston, wokos zöldségköret
Szerda:
Cukkini krémleves, málnás ricotta-felfújt
Csütörtök:
nem itthon ettünk, sütöttünk viszont csokidarabos muffint a manókkal
Péntek:
Karalábés rakott tészta
Szombat:
Fűszeres sült csirkeszárny, tejfölös uborkasaláta, na meg szülinapi csokitorta apának
Vasárnap:
Fehérboros nyúlragu, vajban sült krumpli

Golyóleves II.

Becsületből hozzáfényképeztem a levesgolyócskákat is. Mert ugye övék az érdem. Pocinak nem is nagyon tűnik fel, hogy néhány golyóbis kedvéért komoly mennyiségű zöldséget kanalaz be.

Talán észrevettétek, hogy visszafogottan fűszerezem a krémleveseimet. Nem véletlenül: ízkavalkád helyett sokkal finomabbnak tartom az egyszerű, de harmonikus párosításokat, szeretem, ha a zöldség valódi ízét minden más csak kiemeli, nem pedig elnyomja.

Cukkini krémleves

Nyersen nem kedvelem a cukkinit, kásás fura állaga, kesernyés íze miatt, megsütve viszont csodás, a kedvencem. Éppen ezért úgy gondoltam, a legfinomabb krémleves akkor készül belőle, ha nem csak úgy belepottyantom a fövő vízbe, hanem elősütöm. Persze az így keletkezett finom barnás pörkanyag a leves színének nem kedvez, az íznek viszont annál inkább.
Az apró cukkinik közt gyakran van kesernyés, én ha tehetem, a méretesebb példányokat választom.

Hozzávalók: 1 nagy (saláta)cukkini, olívaolaj, negyed citrom leve, 2 dl tejszín, só
Elkészítés: A cukkinit hosszában kettévágtam, kikapartam a magházát, majd felszeleteltem.
A wokban felhevítettem kevés olívaolajat, és a cukkinit közepes lángon megsütöttem, folyamatosan kavargatva. A sót hozzáadhatjuk a sütés közben is, így hamarabb összeesik, vagy a végén -én ez utóbbit preferálom.
Ezután magasabb falú fazékba raktam át,felöntöttem 1,5 l vízzel és miután felfőtt, még 1 percet főztem kis lángon. Botmixerrel pürésítettem, felengedtem tejszínnel, majd kevés citrommal ízesítettem. Alighogy felforrt, levettem a tűzről.
A cukkini nem igényel sűrítést (keményítőt, krumplit, stb...), sőt ha így túl sűrű lenne, vizet ízlés szerint lehet még hozzáadni.
Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy a citromot elhagyom, és tejszín helyett joghurttal habarom.

És még egy ráadás, kivételesen fénykép nélkül. Csak mert nekem ez a kedvencem.

Hagymakrémleves

Hozzávalók: 4 közepes fej hagyma, 4 közepes burgonya, olívaolaj, 1 púpozott tk madras curry, diónyi gyömbér, só, bors, 2 dl tejszín
Elkészítés: A hagymát meghámozom, fölkarikázom, majd olívaolajon kis lángon dinsztelni kezdem. Amikor összeesik, felöntöm bő liternyi vízzel, sózom, borsot török bele, majd hozzáadom a meghámozott, apróra kockázott krumplit. Belereszelem a gyömbért, hozzákeverem a curryt.
Amikor a krumpli megpuhult, botmixerrel pépesítem. Felöntöm tejszínnel, és amint felforrt, elzárom alatta a lángot.

Golyóleves

Ha lesz majd időm bepötyögni a menüket, biztosan fel fog tűnni, mennyiféle krémlevest eszünk mostanában.
Csak és kizárólag Pocit kell okolni emiatt. Legyen reggel, dél vagy este, naponta többször kunyerálja a "golyólevest" (=bármilyen krémleves levesgolyóval). Teljesen odavan érte, én pedig mindig is hajlottam arra, hogy engedjek a gyermeki önkénynek.

Kelkáposzta krémleves

Hozzávalók: 1 kis fej kelkáposzta fele, 2 nagy krumpli, 1 hagyma, fél diónyi gyömbér, 1 ek keményítő, 2 dl tejszín
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit apróra kockázzuk, a káposztát felcsíkozzuk, a hagymát kettévágjuk és felszeleteljük, majd az összeset 1,5 liternyi zubogó sós vízbe dobjuk. Belereszeljük a gyömbért, majd puhára főzzük -ehhez nagyjából 15 perc szükséges.
A levest leturmixoljuk, kevéske hideg vízben feloldott keményítővel besűrítjük. Hozzáadjuk a tejszínt és megvárjuk, míg felfő, de tovább már nem főzzük.
(A vízmennyiséget természetesen lehet aszerint szabályozni, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket.)

Nemcsak szép a halványzöld színével, de az íze is kellemesen lágy, nélkülözi azt az erős kelkáposztás karaktert. (Még apát is meggyőzte. Elég nagy szó.)

Nem vesztem el (annyira)!

3. hete nem sikerült írnom, sőt napok óta itt áll Ági "miért" kérdése, de egyszerűen mire esténként mindennel elkészültem, már ehhez a pár sorhoz sem volt erőm.
Lényeg a lényeg, nem vesztem el, csak:
-Először is egy hétig a szüleimnél voltunk, ahol nincs internet, de ez nagyon jó is volt így, esténként OLVASTAM(!!!!). Ezalatt a hét alatt csak egyszer főztem, és az anyukám azt hiszem többet nem is enged majd be a konyhájába, mert kicsit meglocsoltam magam tésztafőző vízzel, már begyógyultam, nagy baj nem lett, épp csak arra volt elég, hogy azóta van bennem egy kicsi félsz, jobban vigyázok.
-A következő héten készültem az év legnagyobb bulijára, amiről az Aprónépen már láthattok fotókat.
-Pár este kellett a nagy esemény utáni rendrakásra.
-Most pedig sajnos annyira leromlott a kisfiam szénanáthája, hogy tegnap óta már rendesen fullad, ma soron kívül fogadott minket az asztma-doktornénink, így pár napon belül remélhetőleg ismét jól érzi majd magát Pocok, és akkor végre lesz időm-erőm jönni végre ide is.
Vannak finomságok a tarsolyomban, már várom, hogy megoszthassam őket!

Heti menü

Tartozom még a 2 héttel ezelőtti ételsorral. Múlt héten a Balatonon nem nagyon főztünk, mindössze egy túróscsuszát, egy zöldséglevest -bevallom, különösebben nem is hiányzott.

Hétfő:
Sajtos-kukoricás tészta baconpörccel
Kedd:
Chilis bab kaliforniai paprikába töltve (ihlette Fűszeres Eszter)
Szerda:
3 fajta lecsó (sima, tojásos, virslis)
Csütörtök:
-maradék lecsó, tarhonyával
Péntek:
dínófasírt, párolt zöldborsó
Szombat:
(nem itthon ettünk)
Vasárnap:
apa bográcsolt egy pompás pörköltöt

Reggelik, vacsik:
minicroissant Nigellától
laposkenyér
mazsolás kalács

Nem túl igényes menüsor, de az időmből ennyire futotta azon a héten.

Kókusz forever!

Kicsi Vú bekókuszolta a gyümölcsleveseinket, és ez az íz eszembe juttatott egy régi kedves süteményt, amit aztán nem is sikerült kiverni a fejemből.
Nem könnyű annak, akinek legalább 100 kedvenc és kétszerannyi "szeretném megsütni" sütije van! Olyan ritkán kerül sorra mindegyik!

A plébános szelet hagyományos édesség, én azonban kicsit máshogy készítem, mert a krémjével nem voltam megelégedve, átalakítottam hát kicsit. A szemnek nem olyan csábító talán, de a hófehér kókuszos tészta olyan különlegesen finom benne, hogy ihaj.

Mielőtt a recepthez kezdenék, még egy körkérdés:
Én két olyan édességet ismerek, amelyek egyházi méltóságokról lettek elnevezve, ezt és a kardinálist -mindkettő rajongásom tárgyát képzi.
Tudtok esetleg több ilyet is?

Plébános szelet

Hozzávalók: 7 tojásfehérje, 30 dkg porcukor, 20 dkg kókuszreszelék, 6 evőkanál liszt, 4 tojássárgája, 3 evőkanál keményítő, 2 dl feketekávé, 2 dl tej, 10 dkg puha vaj, 15 dkg porcukor
Elkészítés: A tésztához a fehérjéket kemény habbá verjük a porcukorral, óvatosan belekavarjuk a kókuszreszeléket és a lisztet, 180 fokon addig sütjük, míg a teteje pirosas pírt nem kap (kb. bő fél óra).
A krémhez a sárgájákat kikeverjük a liszttel és a folyadékkal, sűrű krémmé főzzük. A vajat a cukorral simára dolgozzuk, majd apránként a kihűlt krémhez kavarjuk.
A tésztát bevonjuk a krémmel.
Behűtve fogyasszuk!
Ízlés szerint bevonható csokoládéval.

..és kókuszos meggyleves Kicsi Vútól

Biztos vagyok benne, hogy Kicsi Vúéknál mindig van otthon legalább egy zacskó kókusz! Már több receptjét is elmentettem kipróbálásra, melyekben ez volt a szokatlan, izgalmas hozzávaló.
Ahogy a heti menünél már említettem, ismét sikerült kialakítanom magamban egy függőséget, és nem tudom, eszek-e még meggylevest kókusz nélkül. Mert szerencsére emberes adagot főztem rögtön elsőre, így jutott nem csak levesnek, desszertnek és nasinak is. Kényeztető párosítás.
Én mindössze annyit változtattam, hogy a kókuszt előre megfőztem a főzővízben és leszűrtem, mert ismerem annyira a csipet csapatomat, hogy ha a levesben "ropogtatnivaló" van, visszaküldték volna a feladónak.

Kókuszos meggyleves

Hozzávalók: 1/2 kg meggy (én kimagoztam), 10 dkg cukor, 2 szegfűszeg, 1/2 tk fahéj, 2 dl tejszín, 2 dl tej, pici citromhéj, csipet só, 1 ek keményítő, 8 ek kókuszreszelék.
Elkészítés: A kókuszreszeléket 1 liter vízben 10 percig főztem, majd leszűrtem, jó alaposan kinyomkodtam a megduzzadt reszelékből is a vizet. Az ízletes főzőlevet visszapótoltam, hogy ismét 1 liter legyen, hozzáadtam a 2 dl tejet is, majd beledobtam a meggyet a fűszerekkel, cukorral együtt, és kívánt puhaságúra főztem (ez nálam mindössze pár perc).
A tejszínt elkevertem a keményítővel, a levesbe kavartam és megvártam, míg felzubban, besűrűsödik picit. (Tovább főzni már nem szabad, mert akkor a keményítő elveszti sűrítő képességét.)
Melegen, langyosan és hidegen is finom!