2008. január 6., vasárnap

Még egy ünnep? Na neeeeee!

Vannak dolgok, amihez különösen ügyesnek kell lenni. Íme: az ember végigéli az advent meghitt várakozással és készülődéssel teli heteit, a karácsony békés, de a gyomornak igencsak megterhelő örömeket nyújtó napjait, majd rögtön át is lendül a szilveszterbe, trombitával, tűzijátékkal, ezerféle ropogtatnivalóval, eljut az újévi korhelylevesig.... És akkor mindezt az új esztendő második napján megspékeli még egy születésnappal.
Hát nekem bizony sikerült. És így esett, hogy -az x-ek számától függetlenül is- évről évre kicsit azt kívánom, bár elfe
lejtenénk az egészet. Hisz addigra már teljes mindenkiben az "ünnepcsömör": szép volt, csodás volt, de vágyunk már egy kis hétköznapira.
Persze az
én drága családom mindig megünnepelt teljes lendülettel. Pár éve pedig van egy ifjú családtagunk, akinek ünnepekből sosem lehet elég: épp csak túljutottunk a karácsonyon, és Fannim már az én szülinapom lázában égett! Tucatjával gyártotta nekem napról napra a meglepetés-rajzokat, és állandóan csak azt kérdezgette, mikor jön már el a nagy nap. Második éve már ugyanis, hogy apával szövetkeznek és tortát sütnek nekem. Nem is akármilyet. Ezért a mókáért máris megéri a plusz egy ünnep.
Elnézve a gyerkőcöt kotyvasztás közben, gyanús, hogy ebben is az anyjára ütött. Amint lesz időm a varrógép elé ülni, összeütök majd Neki egy helyes kis
gyerekkötényt, hadd jelölje ki a saját helyét kis konyhámban.

3 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Boldog szülinapot Anyamanya! Legyél mindig jókedvű és türelmes :-)

Névtelen írta...

Kedves Anyamanya!
Hol van a receptje???
Vaksi vagyok?
Tulippe

VOKinga írta...

Dehogy vagy vaksi! :) Ha bekukkantasz ide, az első képen azonnal kiderül a turpisság: http://apronep.blogspot.com/2008/01/torta.html.
A párom nem olyan bevállalós ám, csak ha húsokról van szó.
A tökéletes recept, amit én is használni szoktam a feketeerdő tortához, megtalálható például okostojásnál, itt: http://okostojas.blog.hu/2007/09/13/fekete_erdo_torta