Unom a baná...izé, a sonkát!

Nem mintha ez igaz lenne.
Az elmúlt időszak sok főzőcskéjébe belefáradva gondoltam, ma leegyszerűsítem az ebédkészítést. Kifőztem hát három adagnyi tésztát, nyakon zuttyintottam jó sok tejföllel és rákockáztam a húsvétra kapott hatalmas, csodás falusi sonka maradványait. Fanni háromszor(!!!) repetázott belőle, Poci pedig, aki nem tudta ilyen sebességgel tömni, ezt látva ijedten kezdett kiabálni: "Fanni megeszi az enyémet is!" Azt hiszem, a kedvenceik listáján tarolt ez a gasztronómiai remekmű.
Mit nekik leveletésztába csomagolt sertésszűz, mascarpone-s risottó, csomboros csirkemell és társai.... Ma viszont nagyon meg lettem dícsérve. :)

Torta a nyuszinak

Feltételezem legalábbis, hogy a húsvéti nyuszi is -hétköznapi mezei és házi haverjaihoz hasonlóan- rajong a répáért. Na és persze igen sok emberrel ellentétben. A répatorta mindenesetre azoknak is megér egy kóstolót, akik nem réparajongók: különleges ízű és állagú, ráadásul gyorsan elkészíthető édesség. Nálam mindig húsvétkor sül, és bevallom, egy picit a répatorta miatt is várom az ünnepet.

A mi családunkban szép ünnep a húsvét, újabb alkalmat ad a gyerekeknek a készülődésre, várakozásra, arra, hogy a hétköznapokból ismét átlépjünk egy kicsit a mesébe. Mióta gyermekeink vannak, ismét visszakaptuk a gyerekkori húsvétok ízét. Az utóbbi években mindig elmenekültünk a locsolkodók elől, most úgy halásszuk vissza őket. Nem csoda, hiszen Fanni korán reggel teljes díszbe öltözik, és színpadi tökéletességgel alakítja a szende királykisasszonyt, ahogyan a locsolást fogadja. Este meg azon kaptam, hogy valahogyan megszerezte a parfümöt és Pocit próbálja rábeszélni, hogy locsolja meg még néhányszor. (Érthető, egy évet kell várnia a következőre!)
Amikor azonban a kertben eljárt a nyuszi, királylányból igazi kis vadásszá vedlik át, szélsebesen gyűjtögeti a finomságokat. Poci alig tudja követni, ő még minden egyes új szerzeményt megcsodál, örvendezik egy sort.

Az ő izgalmuktól bennem is visszaköszön a két évtizeddel ezelőtti tojásfestések, locsolóvárások íze, a bácsik adomázgatása, a fiúk félszegsége, a mindenféle finomsággal megrakodott tálak, és hogy mennyire szerettem volna kalap alá rejteni a hosszú hajamat és nekiindulni a fiúkkal... Sajnálom, hogy a szokások egy része már visszahozhatatlan, és nekünk új hagyományokat kell teremtenünk. Nyuszivárósat, kertbenkutatgatósat, szépek persze ezek is... Ja, és répatortásat.

Répatorta

Hozzávalók: 8 tojás, 5 dl cukor, 8 dl liszt, 4 teáskanál sütőpor, 4 teáskanál fahéj, 1 kg pucolt, reszelt sárgarépa
Elkészítés: A tojásfehérjéket habbá verem a cukorral, hozzákeverem az elhabart sárgáját, sütőporral elkevert lisztet, fahéjat, végül a sárgarépát. 175 fokon 50 percig (tűpróbáig) sütöm.
A tetejére 2 dl mascarponét elkeverek pici porcukorral és vanliával, valamint 2 dl kemény habbá vert tejszínnel.
Mint látható, hatalmas mennyiség, amelyhez sok vendég és méretes tepsi dukál. Egy átlagos kerek tortaformához épp elég ennek a felét elkészíteni.
Ilyenkor tavasszal sokszor elég ízetlen már a répa, ilyenkor a reszeléket pici étolajon pár percet párolom, így kijön az édes íze.

Új köntösben a csirkecomb

A csirkecombbal hadilábon állok. Nem szereti a pácokat, ha a bőre ízes is lesz, belül mindig ugyanaz a "csirkeíz" köszön vissza.
Most azonban úgy tűnik, rátaláltam a módra, ahogy mégiscsak szeretem: filézve. Macerásan hangzik, de egy jó éles kés és picurka gyakorlat kell csak -nekem másodjára már csak egy percbe került combonként. Azóta sütöttem is, tejfölös pörköltnek is főztem így, messze lepipálta az egészben készült combokat. Úgy tűnik, mégsem száműzöm hát a pipi lábát a konyhámból.
A most következő recept Zsuzsitól származik, itt is épp csak annyit csavartam rajta, hogy "csonttalanítottam".

Sajtos tepsis csirke

Hozzávalók: 4 csirkecomb, só, bors, rozmaring, 1 kávéskanál pirospaprika, szerecsendió, 4 evőkanál liszt, 1 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál magos mustár, 0,5 dl fehérbor, 3 dl tejföl, 15 dkg reszelt sajt, 2-3 dkg vaj
Elkészítés: A kifilézett combokat felkockázom, fűszerezem, egy kisebb tepsibe pakolom és a liszttel megszórom. A fokhagymát kinyomom, mustárral, tejföllel, borral kikeverem és a mártást a csirkére öntöm. Megszórom a sajttal, vajdarabkákkal meghintem. Fólia alatt 50 percig sütöm, majd fólia nélkül megpirítom.
Zöldborsós-joghurtos barnarizzsel tálaltam.

Két legyet egy csapásra!

Minél nagyobb a család, annál esélytelenebb ügy olyan ebédet készíteni, ami mindenki tetszését megnyeri. (Na jó, ha csak úgy szimplán palacsintát sütnék, jó sokat....) A máj nálunk nagy kedvenc a fölnőtteknél, ám annál kritikusabban viszonyulnak hozzá a törpék. Nemrég valami csoda folytán mégis befalatoztak belőle, én pedig a sikeren felbuzdulva újra májat tettem az asztalra, ezúttal a resztelt máj kissé dúsított változatát. Sajnos azonban kidugult, hogy a kivétel csak a szabályt erősítette, így esett, hogy a gyerkőcök visszafogottan ebédeltek -ám annál buzgóbban rágcsálták az almát uzsira pár órával később, és hát ez is siker-, mi nagyok jóllaktunk, és még maradt is egy kevéske. Ez aztán belekerült a mixerbe, és őszintén mondom, a végeredmény a legfinomabb májkrém lett, amit valaha ettünk, attól tartok, heti rendszerességgel kénytelen leszek legyártani!

Gombás-tejszínes máj pestós kuszkusszal

Hozzávalók: 50 dkg csirke- vagy pulykamáj, 25 dkg gomba, egy kis hagyma, 1 dl tejszín, 2 evőkanál olívaolaj, 1/2 dl száraz fehérbor, 1 gerezd fokhagyma, majoránna, 1 csésze kuszkusz, egy evőkanál zöld pesto, 2 evőkanál mascarpone
Elkészítés: Az olajon megfuttatjuk az felaprított hagymát. Hozzáadjuk a szeletelt gombát és zsírjára sütkük, majd rádobjuk a felkockázott májat is és addig sütjük, míg a külseje kifehéredik. Belenyomjuk a fokhagymát, , ízesítjük majorannával, majd felöntjük borral és tejszínnel. Néhány percig pároljuk, majd ha a máj belseje már nem véres, eloltjuk a lángot, és fedő alatt még 5 percet állni hagyjuk. Csak a tányéron sózzuk.
A pestós kuszkuszhoz egy csésze kuszkuszt szűk két csésze forró, enyhén sós vízzel leforráztam, lefedtem, amikor megpuhult, egy evőkanál zöld pestót és 2 evőkanál mascarponét kevertem bele.

Májkrém

Az elkészült , kihűlt gombás-tejszínes májat 3 rész máj/egy rész vaj arányban leturmixoljuk.

Fűszeres burgonyakrémleves

Bemutatok még egy levest, ami lazán legyőzte Fannim "nemszeretem-elvét". Ez egy nagyon markáns ízvilágú leves, az erőteljes fűszeres íz és a krémesen lágy, tejszínes állag tökéletes találkozása.

Indiai burgonyakrémleves

Hozzávalók: 1 nagy fej vöröshagyma, kevés vaj, diónyi reszelt gyömbér, 1 gerezd fokhagyma, 1 leveskocka, 1 teáskanál currypor (ha magyar gyártmányút használunk, legalább a háromszorosa, mert annak nagyon gyenge az íze), 1/2 teáskanál garam masala, 70 dkg hámozott, felkockázott krumpli, 2 dl joghurt
A hagymát felaprítjuk, a vajon megdinszteljük, félidőben hozzáreszeljük a gyömbért is. 1,5 l vízzel felöntjük, hozzáadjuk a krumplit, belenyomjuk a fokhagymát (szándékosan nem az olajba teszem, mert így sokkal erőteljesebb az íze), belemorzsoljuk a leveskockát és sózzuk, fűszerezzük. Amikor a krumpli puhára főtt, kézimixerrel pépesítjük és a tűzről levéve a joghurttal behabarjuk. Még egyszer felforraljuk és forrón tálaljuk.

Ellenállhatalanul finom!

Fanni lányom néhány hónappal ezelőtt egyik napról a másikra arra a hirtelen felismerésre jutott, hogy ő bizony nem szereti a levest. Márpedig ha van egy tulajdonság, ami anyai és apai ágon is szigorúan öröklődik a családban, az a méretes és kemény fej -na, ezek után győzze meg valaki a gyerkőcöt!

Elméleti levesundora elleni hadviselésem egyetlen fegyvere az a szabály volt, ami alól -ezt pontosan tudja, -még ő sem húzhatja ki magát: semmire nem lehet azt mondani, hogy nem szeretem, amíg nem kóstoltuk meg. Perel ő, tiltakozik, de aztán megadja magát, kóstol. És tessék, a "nemszeretem-elvet" nemegyszer mégis legyőzi a finomság -mert a pocakját szereti ám!
Amikor Doctor Peppernél megláttam ezt a gesztenyés, szinte desszert-jellegű levest, tudtam, hogy ezúttal hiábavaló lesz minden ellenállás. Igazam lett.

Gesztenyekrémleves

Hozzávalók: 25 dkg cukrozott gesztenyepüré, 8 dl tej, fél csomag vaníliás pudingpor, 1 csomag vaníliás cukor, 0,5-1 dl rum, 10 dkg mazsola
Elkészítés: A pudingport és a vaníliás cukrot elkeverjük a hideg tejben, majd folyamatos keverés mellett felfőzzük. Amikor már forró, belemorzsoljuk a gesztenyemasszát és habverővel kevergetve még 3 percet főzzük. Felnőtteknek rumba, gyerkőcöknek forró vízbe áztatott mazsolával kínálhatjuk, bár szerintem önmagában tökéletes.
Az eredeti recept adott még hozzá cukrot, nekem pont elég édes volt nélküle is, de aki édesebben szereti, természetesen ízesítheti még cukorral vagy mézzel.

Kenyérkenegető

Tegnap megsütöttem, ma kenegetem...
A frissen sült kenyér szerintem annyira finom, egyáltalán nem kívánja, hogy emeletes szendvicset készítsünk belőle.
A boltokban kínált kenyérrevalók (felvágottak, szalámik, krémek...) nagy részét nem is bolygatom, maradjanak csak a polcukon, hiszen kevesebb bennük az ennivaló, mint a tartósító és ízcsináló mindenfélék.
Készítek inkább finom házi kencéket, az egyszerű, de markáns ízek és a ropogós héjú, frissen megszelt kenyér párosa szerintem verhetetlen.


A házi boursin receptjét phzs adta közre nemrég, én magam boursint még sosem ettem, ez a változat tulajdonképpen egy lágy juhtúrókrém, nagyon finom. 15 dkg juhtúrót kell elkeverni hozzá 10 dkg krémsajttal, 10 dkg vajjal, 1 gerezd fokhagymával, 1 csokor petrezselyemmel, sóval, borssal és szerecsendióval.

A tehéntúró szintén kiváló alapanyag. A régi jó körözött nálunk nagy kedvenc, én negyed kiló túróhoz 10 dkg vajat, pár evőkanál tejfölt, ízlés szerinti sót, pirospaprikát, őrölt köményt keverek villával. Bevallom, a vajat szándékosan úgy kutyulom hozzá, hogy maradjanak vajpöttyök a túróban: imádom megtalálni őket a kenyéren!

Tehéntúróból készíthető egyszerű kenhető túrókrém is, mixerben kell teljesen krémessé verni csipetnyi sóval és épp csak annyi tejtöllel, hogy a gép elbírjon vele. Barna kenyéren, málna- vagy áfonyadzsemmel a tetején utánozhatatlanul finom, a gyümölcsös túrókrém kenyeres kistesója.

A padlizsánkrém annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele! Komoly önuralom kell mindig, hogy ne szeljek újabb és újabb karéj kenyeret magamnak, hogy vastagon kenhessem rá ezt a csemegét.
Egy nagy padlizsánt megszurkálok hozzá, alufóliából bölcsőt készítek neki, mert lusta vagyok tepsit mosogatni, és 250 fokon háromnegyed órát sütöm. Ha kihűlt, kikaparom a húst a héjából és szűrőben kcsit kinyomkodom, hadd csorogjon ki a leve. Ezután multimixerben összedolgozom 1 púpozott evőkanál majonézzel, ugyanannyi mascarponéval, 2 evőkanál citromlével, pici sóval, jó adag törött borssal és egy gerezd áttört fokhagymával.

És végül, de nem utolsósorban a képen is látható guacamole. Az avokádó olajos-krémes állagával, friss ízével nekem annyira ízlik, hogy ebből a minimál-változatot készítem. A gyümölcs kikapart húsát -amiből menthetetlenül le kell fölöznöm néhány darabkát kapargatás közben- csak pici sóval és egy kevés citrom- vagy limelével turmixolom össze.
A padlizsánkrémhez hasonlóan természetesen össze lehet törni villával is, így rusztikusabb az állaga és visszaköszön apró darabkákban a gyümölcs/zöldség saját íze is, én valamiért -nem tudnám megmagyarázni, tényleg- krémként szeretem legjobban őket.

Kenyérsütögető

Blogszférában már régóta dúl a házi kenyérsütési láz, a lelkemet meg is érintette a sok ujjongó beszámoló, de egy sokkal prózaibb ok vitt rá, hogy magam is belekezdjek.
Először is a barna kenyerek iránti rajongás, amit a sarki kisboltból lehetetlen volt kielégíteni, mert vagy egyszerű malátával színezett fehérből, vagy tíz-tizenötféle zacsis, tartósított, a legkülönbözőbb E-számokban bővelkedő barnából válogathattam. Mit nekem sarki kisbolt, autóval 5 perc egy nagyobb CBA, ahol folyamatosan tartják a Jókenyér nevű sólymári pékség -szerintem kis hazánkban mezőnyvezető- finomságait, leginkább az aszalt paradicsomosat (NYAMM), diós-rozsosat, apának fokhagymásat... Sajnos azonban az utóbbi időben a párom munkája olyan irányba alakulgatott, hogy nem tudtam Tőle elcsenni ezeket a kenyérértrohanós perceket sem, sokkal hamarabb kilő Ő annál a távoli munkahely irányába; 3 gyerekkel pedig nem érvényes már az a fogalom, hogy "elugrok" kenyérért, a leggyorsabban kivitelezett "ugrás" is beletart legalább egy órába, és persze pár extra túró rudiba, pénzbedobós kisautóban zötykölődésbe....
Éltünk hát pár hétig a kisbolti fehér kenyéren, aztán betelt a mérték, nálam enyhe kétoldali kenyérundor, de ami sokkal rosszabb: egyébként is elrekedésre hajlamos kisfiam kapcsolata a bilivel igencsak síróssá alakult. (Ezer bocsánat, kissé prózai, de a "kisgyerek-gasztro" már csak ilyen.)

Így történt, hogy bevásároltam lisztekből, magokból, korpából és elindult a kísérletezés. Valójában nem elsődjére, mert volt már két kenyérsütögetős korszakom.
Először tizenévesen, amikor egy németországi nyaralás után hazajöttem azzal a döbbent tapasztalattal, hogy mennyivel gazdagabb tartalma van a kenyér fogalmának ott, hiszen akkor (15 évvel ezelőtt) mi kizárólag a fehér kenyeret ismertük, és a külhonban töltött pár nap alatt rádöbbentem, nekem jobban ízlik az a sűrű savanykás barna. Ezt megsütni persze alapanyag híján nem tudtam, de boldogan gyurkásztam korpás cipókat és nagyon büszke voltam magamra. Finomak is voltak.
A következő hullám a kenyérsütőgépek megjelenésének időszakára tehető: megkívántam, megkaptam, de valahogy többet vártam volna tőle.
Ezúttal viszont -mint becsületes háromgyerekes nemidőmilliomos- a minden blogon futótűzként végigrohanó dagasztás nélküli kenyérrel kezdtem, érdekes volt, de a gyerekek nem szimpatizáltak vele. Azóta folyamatosan kísérletezek, legtöbbször Fűszeres Eszter kovászos receptjét variálom, próbálok rátalálni a tökéletes arányokra és időkre, sütök élesztős kenyereket is, és persze van rengeteg tervem, de majd csak ha már ezekben sokkal ügyesebb leszek.

Ez tehát azt is jelenti, hogy megjelennek majd mostantól nálam is időnként kenyérreceptek, persze nem mint a hozzáértő, hanem mint a kísérletező tollából. A képminőségért pedig előre is elnézést kérek, nálunk ugyanis vacsira sül meg a friss kenyér, gyengécske gépem pedig nehezen birkózik a természetes fény hiányával. Így amíg ránk nem ront végre a kitartó tavaszi napocska, ilyen homályos kenyérfotókkal riogatok majd Mindenkit!

Amit pedig most bemutatok, az első próbálkozásaim egyike. Számomra nem tartozik a "mindennapi kenyerünk" kategóriába, sajátos ízével és állagával inkább változatosságot jelenthet a hétköznapokban, azt hiszem, nálunk havonta-kéthavonta lesz visszatérő vendég.

Kefíres rozskenyér

Hozzávalók: 50 dkg búzaliszt, 50 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 4,5 dl kefír, bő 1 dl olaj, bő 1 dl citromlé, 1 csapott evőkanál cukor, 1 púpos evőkanál só, fél csomag (2,5 dkg) élesztő, 1-3 dl langyos víz
Elkészítés: A hozzávalókat (vízből annyit, amennyit a liszt felvesz ahhoz, hogy rugalmas kenyértésztát kapjunk) teljes kiőrlésű programon dagasztjuk és egyszer megkelesztjük. Természetesen gyúrható kézzel/robotgéppel is, ez esetben a kelesztési idő langyos helyen egy bő óra.
Ezután 3 cm vastag téglalappá nyújtjuk és feltekerjük hosszúkás kenyérformára, bevagdossuk, majd újra megkelesztjük, nagyjából 1 óra alatt a duplájára. Langyos sós vízzel megkenjük és 220 fokos párás sütőbe dugjuk. 5 perc után a hőt 180 fokra mérsékeljük és bő fél óra alatt megsütjük. A sütési idő vége előtt 5 perccel még egyszer átkenjük sós vízzel.
Én ennek a mennyiségnek a felével dolgoztam.
(Latsia nyomán szabadon, Nála "Teljes kiőrlésű rozsos kenyér" néven)

Torta csokirajongóknak

Iszonyúan édesszájúak vagyunk, én is, a gyerekek is. Mégis törekszem arra, hogy a hét nagy részében ezt leginkább gyümölccsel, tejtermékekkel, műzlivel elégítsük ki. Hétvégén azonban mindig készül valamilyen sütemény, általában mindig másfajta, hogy kiélhessem kísérletező kedvemet is. A most következő tortát viszont 3 hónappal ezelőtti kipróbálása óta negyedszer rendeli újra a család -úgy gondolom, ez a tény önmagáért beszél.

Latsia tortája

20 dkg vajas kekszet robotgépben morzsává darálok, majd hozzákeverek 10 dkg olvasztott vajat. Egy hideg vízzel kiöblített 26 cm átmérőjű tortaforma aljába nyomkodom.
20 dkg jó minőségű csokoládét (nálam feltétlenül minimum 70% kakaótartalmút) vízgőz fölött felolvasztok, majd ha kihűlt, 4 dl felvert tejszínnel óvatosan összeforgatom. A tortaalapra simítom, és fogyasztásig hűtőbe dugom.
(Latsia nyomán szabadon, eredetileg "Csoki mousse torta" néven)


Ha csak magamnak készíteném, csak 2 dl tejszínt használnék és sokkal nagyobb kakaótartalmú -igazán keserű- csokit, nekem az a mindenem. Úgy képzelem, izgalmas lenne így. A gyerekek és a férj viszont sajnos ezt az én keserű-vonzalmamat kicsit sem osztják, egymagamnak pedig nem állnék neki sütni. Na nem mintha így is nem venném ki bőven a részemet ennek a tortának az elpusztításában -nagyon-nagyon finom!

"Nagyonszeretem-rizottó"

A rizottók lassan részévé válnak hétköznapi ebédeinknek: a fényes gömbölyű szemű arborio rizs igazán hálás alapanyag, félórányi odaszánásért mindig izgalmas ízekkel ajándékoz meg. Ezt a citromos változatot Fűszeres Eszter receptje ihlette, minőségében mégis eléggé más lett, részben mivel gyerekek is ettek belőle, el kellett hagynom az alkoholt, másrészt pedig mert a kemény sajtok erőteljes ízvilága helyett most a hagyományos, visszafogott edami egyszerű ízére, krémes-nyúlós állagára támadt kedvem.
A kísérlet olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy az így létrejött receptet most már semmi pénzért meg nem változtatnám, eddigi rizottóim közül egyenlőre ő a kedvenc.

Citromos-sajtos rizottó

Hozzávalók: 35 dkg rizottó rizs, olívaolaj, 1,5 dl száraz fehérbor, forró húsleves, 1 citrom leve, 1 dl tejszín, őrölt bors, petrezselyem, 25 dkg reszelt edámi sajt, 3 dkg vaj
Elkészítés: A rizst kevés olajon üvegesre pirítom, a borral felöntöm, amikor felszívta, egy csésze forró húslevest és fél citrom levét öntöm hozzá. Folyamatos kavarás mellett lassú tűzön főzöm, amikor felszívta a folyadékot, csészénként adagolom az utánpótlást.
Pár perccel a főzési idő vége előtt hozzáadom a maradék citromlevet, tejszínt, apróra vágott petrezselyemzöldet, őrölt borssal, valamint ha szükséges, sóval ízesítem. Amikor teljesen megfőtt, elzárom a lángot, belekeverem a vajat és a sajt felét, a másik felét pedig tányérokra adagolva a tetejére szórom, azonnal tálalom.
Akkor igazán finom, ha elzáráskor marad még alatta folyadék, így a rizs krémesen lágy szószban úszik, nem száraz.

Ébredező

Hogy nekem mi jelenti a tavaszt: nem ezek a bátor kis virágocskák, sem a duzzadó rügyek, nem a langyos szél, nem is a madarak fészekrakó koncertje. Ez mind csak hab a tortán.
A tavaszt a föld illata jelenti be. Egyszer csak betölt mindent ez a semmihez sem hasonlítható, erős illat, és hív, hogy túrjunk bele, ültessünk, kutassuk a naponta előbújó izgalmakat.
A hóvirágtól már búcsút vettünk, most a krókuszok uralják a terepet, a jácintoknak egy hét kell még talán, hogy virágozzanak... Tegnap már Poci megsimogathatott néhány nyuszifarok-szerű kis puha barkát a szomorúfán, ma a pünkösdirózsa bordós hegyét fedeztem föl ujjongva, tavalyi ültetés és túlélte a megpróbáltatásokat, messziről érkezett, a férjem gyerekkori lakóhelyéről.

Mostantól nem telik már el nap ajándék nélkül, a természettel együtt ébred az ember lelke.
És ha még egy picit tavaszabb lesz, szinte egész napra a kertbe költözünk a gyerkőcökkel, várjuk, hogy előbújjon a sok kis bogár, és visszaköltözzenek a kertbe kedvenceink, a levelibékák is. Odabenn a lakásban csak a szokatlanul nagy csend-rend, és az estére szinte mindenhol a lábunk alatt ropogó -gyerekekből kihulló- homok jelzi az új évszak beköszöntét.

És a gasztronómiai tavasz? A télen át tárolt zöldségek már elvesztették minden értéküket, az újakra még várni kell -ez még a vetés ideje, nem az aratásé. Marad a vágyakozás, az egyre türelmetlenebb. Mire május végére halványpirosba váltanak az első kis eperszemek a kertben, a pocakoknak is bejelentik a dőzsölés kezdetét!

A kérdést pedig továbbgurítom Áginak, Marmalade-nak és Zsuzsinak!

Kuglóffal kelni...

Három a magyar igazság....azaz még mindig nem tágítok a reggelitől.
Imádok reggelizni, tényleg! Borzasztó hosszú egy egész éjszakát kibírni evés nélkül! :)
És ha már eszünk, legyen ráérős, finom, illatos, nekem mindenképpen édes, és gőzölgő forró ital is kell hozzá. Nélküle olyan vagyok, mint a Duracell nyuszi elem nélkül. Na, azt azért ne higgyétek, hogy én reggelente nyugodtan szürcsölgetek, a két nagyobbik csemetém folyamatosan osztja a kéréseit az asztalnál, jár mind a három kezem. De ha jó étvággyal esznek, olyan nagy öröm, és a végén, amikor Ők már elkészültek, az utolsó falatokat én is hátradőlve fogyaszthatom el, csak Kismáté vigyorog rám a babaszékéből.

Amióta itthon készül a kenyerünk, minden héten sül valamilyen édes kelt tészta is, hisz apa kivételével mindannyian édesszájúak vagyunk. Ezúttal:

Stahl kuglófja

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 zacskó élesztő, 3 dl tej, 15 dkg porcukor, 3 tojássárgája, 10 dkg puha vaj, só, 10 dkg rumba áztatott mazsola
Amíg a mazsola ázik, az összes többi hozzávalót a robotgép szépen puha tésztává gyúrja, majd letakarva langyos helyen egy órácskát kelesztjük.
Ezután átgyúrjuk, a mazsolát is beledolgozva, kikent kuglófformába töltjük és 40 perc alatt újrakelesztjük.
190 fokos sütőben 30-35 perc alatt megsütjük, kiborítjuk a formából, majd alatta hagyjuk kihűlni.
(Stahl Judit receptje alapján)

Még-még-még reggeli!

Ott folytatom, ahol legutóbb abbahagytam: a reggelinél és Nigellánál. Ő grillázsnak nevezte ezt az ételt (vagy talán csak a fordítás sikeredett így?), az én szótáramban a grillázs valami egészen mást jelent, ez inkább műzli.

Egyébként is rajongok a ropogós műzlikért, csak azt a rengeteg cukrot veszem rossz néven, amit egyik gyártó sem óhajtott kispórolni belőle. Ez a házi változat viszont számomra maga a tökély, ezt bizonyítja a gyorsaság is, ahogyan elfogyott: amikor üvegekbe rakosgattam a legnagyobb tepsimből a kisült finomságot, az ötödiknél megállapítottam, hogy műzliből megvan az egy havi adag. Egy hét alatt eltüntettük az utolsó morzsáig!
És ami külön a javára írható: míg bolti társai a tejben pár perc alatt "megszottyosodnak", ez a műzli fél óra után is ropogós marad!

Ropogós műzli

Hozzávalók: 45 dkg zabpehely, 15 dkg napraforgó, 10 dkg szezámmag, 30 dkg földimogyoró, 2,5 dkg kakaó, őrölt gyömbér, 2 teáskanál fahéj, 1 dl méz, 15 dkg barnacukor (én ezt is mézzel helyettesítettem), 2 dl almaszósz, 2 evőkanál olaj, 1 teáskanál só
Elkészítés: A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd hozzákutyuljuk a nedveseket is. Mivel nálunk almaszósz nem kapható, én egy nagy almát meghámozva, feldarabolva pici barnacukorral megpároltam és pépesítettem, éppen 2 dl szósz lett a végeredmény.
Nagy lapos tepsibe simítjuk és 150 fokon 40 percig sütjük. Érdemes a tepsit szilikon lappal vagy szilikonos sütőpapírral bélelni, nehogy a műzli túl szoros barátságot kössön vele.
Amikor kisül, 1 percig még puha, ekkor akár fel is szeletelhető műzliszeletnek. Én kihűlés után tördeltem szét és légmentesen záró csavaros üvegekbe pakoltam, így is ropogtattunk belőle, a reggelikhez pedig sodrófával törtem szét műzlivé.
(Nigella után szabadon)


Bevallom, nálam egy bő óráig sült, talán azért is lett ennyire ropogós -3 gyerkőc mellett gyakran megesik, hogy hiába hív a konyha, de ezúttal ez nem volt gond, sőt lehet, hogy maradok is a meghosszabbított sütési időnél. Én rövidesen legyártom a gyümölcsös verziót is, és valószínűleg még jónéhány változatot, itt már csak az ízlés és a fantázia szabhat határt.