Két dolgot is előbányásztam ezen a hétvégén a spájzból, és azt hiszem, egyiket sem fogom egyhamar elpakolni.
Az egyik a tésztanyújtó gépem -ha apának lesz majd kedve összevágni egy rövid videót, megmutatom, milyen szorgosan kurblizták a törpék a lasagne-nak valót.
A másik pedig az asztali grill, ezen sült legutóbb a husi mellett egy adag nagyon finom padlizsán is, teljesen beleszerelmesedtem ebbe az ízkombinációba, íme:
Chilis-mézes-mustáros padlizsán grillen
Hozzávalók: 1 padlizsán, 2 tk dijoni mustár, 1 púpozott kk Sambal Oelek, 1 tk folyós méz, 4 ek olívaolaj, só
Elkészítés: A padlizsánt meghámoztam és ujjnyinál véknyabb karikákra vágtam.
Összekevertem a mustárt, Sambal Oeleket, mézet, olajat és 4 nagy csipet sót.
A padlizsánszeleteket lehelletnyit megsóztam, lekentem a szósszal és már pakoltam is fel a magas fokozatra vett asztali grillre. A karikákat mindkét oldalukon puhára sütöttem.
Ez a mennyiség 1 főnek elegendő, köretként kettőnek.
Az íz a Sambal Oelek minőségén áll vagy bukik, nálunk a Shan Shi márkájú vált be (a T betűs szupermarketben is kapható).
Aki még szeretné letölteni ezt a csodaszép receptkönyvet és támogatni ezáltal rászoruló gyermekeket és családjaikat, azakció weboldalán megteheti.
A következő recept a kiadványnak az a pici része, amit én tettem hozzá -ha már tiétek az újság, abban sokkal több képpel részletezve láthatjátok viszont.
A karácsonyi puding -Christmas pudding- az angolok tradícionális karácsonyi desszertje, melyet igen régen szerettem volna már kipróbálni. Ám mivel nálunk az a szokás, hogy karácsonykor mi, "gyerekek" látogatjuk végig távol lakó szüleinket, így saját otthoni szentesténket, amikoris egyetlen rövidke napba 3 gyerkőcünk mindennemű boldoggátételét kell beleszorítanunk, gasztronómiailag visszafogottság, azaz egy gyors frissensült és pillanatok alatt elkészíthető desszert jellemzi.
Hála viszont ennek a csodás karácsonyi újságnak, augusztus kellős közepén -bizony, ilyen hamar kotyvasztgatni kellett ahhoz, hogy mostanra minden elkészüljön- karácsonyi illatok terjengtek a lakásban, és amikor a hét éves lányom az első falatot a szájába vette, felkiáltott: "Hú, ez tényleg egy igazi karácsonyi étel!".
Csak bólogatni tudok: szinte bizarr volt nyáron, amikor az ember könnyű, gyümölcsös édességeket és fagyit kíván, ezt a sűrű, fantasztikusan csokoládés süteményt eszegetni, érezni lehetett rajta, hogy a hideg téli napokhoz tartozik, egy forró kávé vagy gőzölgő fűszeres tea tökéletes társa adventvasárnapi ebéd után. Nem is lehet egyszerre sokat enni belőle, annyira gazdag, laktató, de állandóan rájártunk és osztozkodtunk még az utolsó falatokon is.
Erről a desszertről feltétlenül tudni kell, hogy semmi köze a mi puding-fogalmunkhoz -nem tejes krém, hanem egy aszalt gyümölcsökben és csonthéjasokban gazdag, gőzben párolt, állagra leginkább süteményhez hasonlítható étel, mely jellegzetes sötét színét általában a barna cukortól és melasztól nyeri, érdekessége, hogy az eredeti christmas pudding marhafaggyút is tartalmaz. Sok angol családnak megvan a saját receptje, de napjainkban egyre többen elhagyják a karácsonyi menüből épp emiatt a tömény édessége miatt.
Sokáig kutakodtam, míg a Good Food magazinnál egy legkevésbé sem hagyományos, de annál többek által dícsért receptre bukkantam, mely visszafogottan bánt az aszalványokkal -aki nem szereti, akár ki is hagyhatja belőle-, és kis országunkban is egyszerűen beszerezhető és megfizethető alapanyagokat tartalmaz. A csokoládés öntetet fehércsokisra cseréltem, szívből ajánlom így, kellemes kontrasztot ad puding sűrű étcsokisságával. Pudingforma híján "miniben", szuffléformában készítettem.
Karácsonyi puding (Christmas pudding)
Hozzávalók: (4 szuffléformához vagy egy 1,2 literes pudingformához): 200 g aszalt sárgabarack, 4 evőkanál brandy, 100 g darált mandula, 25 g holland kakaópor, 2,5 teáskanál sütőpor, 100 g szobahőmérsékletű vaj, 100 g melaszos barna cukor, 40 g kristálycukor, 2 nagy tojás, 4 evőkanál tej, 100 g jó minőségű étcsokoládé durvára darabolva, 4 evőkanál méz, 100 g liszt, 1/4 teáskanál só, 100 g fehércsoki, 2,5 dl tejszín
Elkészítés: A formákat kivajazzuk. Sütőpapírból a formák aljának megfelelő méretű köröket vágunk ki és minden formába egyet teszünk.
A sárgabarackot a brandy és 4 evőkanál víz keverékében, legkisebb lángon, fedő alatt puhára pároljuk -egészen addig, míg szinte az összes folyadékot magába szívja.
Ha a barack kihűlt, a felét apróra daraboljuk, a többivel pedig kibéleljük a formák alját és 1-1 kanál mézet locsolunk rá.
Egy tálban összekeverjük a mandulát, a lisztet, a kakaóport, a sütőport, a feldarabolt barackot és az étcsokoládét.
Egy másik tálban a vajat a kétféle cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat is és alaposan kikeverjük, legvégül pedig a tejet. A lisztes keveréket is hozzáöntjük és alaposan összekeverjük.
A masszát elosztjuk a 4 formácskában, a tetejét elsimítjuk.
Sütőpapírból a forma körfogatánál 5-6 cm-el szélesebb körfogatú köröket vágunk ki, minden formára rásimítunk egyet-egyet és gumigyűrűvel rögzítjük, majd körbevágjuk, hogy körülbelül 1 cm-es szél lógjon csak ki a gumi alól. Ezután alufóliából is hasonló méretű köröket vágunk ki és úgy simítjuk rá a formákra, hogy a felső 1/3-ukig érjenek -ez a művelet egy kicsit pepecselősebb, de fontos, hogy amikor majd a fazékba kerülnek, úgy legyenek becsomagolva, hogy a fólia ne érjen bele a vízbe, így a formák belsejébe se kerülhessen víz.
A tálkákat egy nagy fazékba helyezzük és annyi forró vízzel töltjük fel, hogy a formák oldalának feléig érjen. Legkisebb lángon 1 óra 45 percig gőzöljük a pudingokat.
A gőzölési idő végére a massza megemelkedik és tapintással érezni lehet, hogy megszilárdult. Óvatosan emeljük ki a tálkákat a vízből, szedjük le a papírt és a fóliát, 10 percet hagyjuk hűlni, majd borítsuk tányérra az édességet. Távolítsuk el a tetejéről a sütőpapírt.
A gőzölés alatt elkészíthetjük a fehércsokis öntetet. Ehhez langyosítsuk meg a tejszínt és keverjük el benne olvadásig az összetördelt csokoládét -mire a desszert elkészül, a szósz is meghűl és szépen besűrűsödik.
A tálalásban nem tudtunk megegyezni: a férjemnek langyosan, nekem kihűlve ízlett leginkább.
Piszke blogját eddig is nagyon szerettem, de ezzel a recepttel soha el nem évülő érdemeket szerzett nálunk. Ebben a nagyon lassú tűzön összesütött raguban olyan hihetetlenül finoman érnek össze az ízek, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni! Ha sorrendet kellene állítanom, az utóbbi hónapokban kipróbált összes új recept közül biztosan ez vinné a prímet.
Az már csak hab a tortán, hogy viszonylag rövid előkészítés után még a délelőttünk is szabad marad!
Sörös marharagu
Hozzávalók: 1 kg szürkemarha apróhús (nálam a 30%-a belsőség volt), olaj, 3 nagy fej hagyma, 350 g gomba, 3 nagy sárgarépa, só, bors, 3 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 1 púpozott kk őrölt rozmaring, 1 púpozott kk shawerna, 1 kk római kömény, 0,5 l világos sör, 50 dkg krumpli sós vízben megfőzve, 12 dkg liszt
Elkészítés: Előkészítettem egy nagy, nem műanyag fogantyús (sütőbe is betehető) lábast.
A húst felkockáztam, a zöldségeket megtisztítottím, a gombát negyedekbe, a répát nagyobb darabokra vagdaltam, a hagymát pedig négyfelé csaptam és durvára szeleteltem.
A wokot felhevítettem kevés olajjal és a felkockázott húst rádobtam, sóztam, borsot tekertem rá és fehéredésig pirítottam, majd átöntöttem a várakozó lábasba.
Papírtörlővel kitöröltem a wokot, ismét picit megolajoztam és rádobtam az összes zöldséget. Picit megsóztam és addig pirítottam, míg minden üveges lett. Felöntöttem a sörrel, hagytam átlangyosodni, majd az egészet a hús után küldtem a lábasba. Hozzákevertem a fokhagymát és az összes fűszert, majd alufóliával jól lezártam.
170 fokos sütőbe tettem és 3 órácskára magára hagytam. (A folyadékot nálam nem kellett pótolni, gondolom, mivel jó alaposan lefóliáztam, nem tudott megszökni.)
A főtt krumplit krumplinyomóval finomra törtem, utánasóztam és amikor langyosra hűlt, belegyúrtam a lisztet. Kis gombócokat formáztam belőle.
A sütési idő leteltével a gombócokat a ragu tetejére pakoltam és letakarva további 20 percre visszaraktam 200 fokos sütőbe.
Puha csokidarabos keksz Martha Stuart-tól, egyszerű, jó recept, úgy tűnik, mind az, amihez a hölgyemény a nevét adja. Hogy tárolni mennyire hagyja magát, arról nem tudok nyilatkozni, elfogyott még aznap, amikor készült.
Puha csokidarabos keksz
Hozzávalók: 1 1/4 csésze liszt, 1/2 kk só, 1/4 tk szódabikarbóna, 7 ek (125g) vaj, 1/4 csésze cukor, 1/4 csésze barna cukor, 1 tojás, 1 vaníliarúd kikapart belseje, 3 ek tejföl, 3/4-3/4 csésze tej- és étcsokoládé csepp vagy durvára darabolt táblás csokoládé (összesen kb. 270g)
Késes robotgépben a csoki kivételével összeállítom a hozzávalókat tésztává. A csokoládét kézzel gyúrom bele, hogy ne törjön túl apróra.
10 percre beteszem a tésztát a fagyasztóba, majd sütőpapírral bélelt pepsire evőkanál segítségével halmokat rakok és kicsit ellapogatom. 180 fokra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt sülnek meg a kekszek.
Apa egészségügyi és karcsúsodási megfontolásból száműzi a cukor- és keményítőtartalmú ételek jelentős részét az étkezéséből, és mivel nincs se időm, se kedvem kétfelé főzni, eléggé beragadtam a "zöldség hússal, hús zöldséggel" bűvös körébe, nem ritkán megszorulva is érzem magam benne. Komolyan mondom, Szendi Gábor vállon veregetne az ebédeink nagy részéért. Persze mi azért reggeli és vacsora alkalmával bőszen ellene dolgozunk a gyerekekkel minden paleolit ideának, finom tésztával, kenyérrel, joghurttal és egyebekkel. :) Gyanítom, nem vagyok az az ősasszony típus.
Én már csak úgy működöm, ha ki kell ötölnöm, mi legyen az ebéd, elsőként mindig tészta jut eszembe, jelenleg kilőve, másodjára leves valami édességgel, mondjuk császármorzsával, ez is marad a hétvégi tobzódásra. Húsétel kell, csak sajnos ha húsétel kell, csikorognak odabenn a kis fogaskerekek.
Húst sütök és zöldséget párolok, de lasagne-ról, quiche-ről meg gnocchi-ról álmodozom. Na meg olyan derelyéről és gombócról, amit öcsém és Mariann tudnak csinálni...
Ezen a héten a szememre hagyatkoztam: amelyik zöldség szimpi lett neki, azt vittem haza. Egyik nap például nagy bátran zöldbabot, nincs ugyanis túl nagy rajongói tábora odahaza. Juhtúróval, ennek a májas ételnek a köreteként viszont még kevésnek is bizonyult.
Cukkinis-gombás máj juhtúrós zöldbabbal
Hozzávalók: 1 közepes cukkini, 35 dkg gomba, 50 dkg pulykamáj, só, bors, római kömény, shawerna, 40 dkg zsenge sárga hüvelyű zöldbab (fagyasztott), 7 dkg juhtúró
Elkészítés: A zöldségeket megmosom és leszárítom. A cukkinit hosszában 4felé hasítom, majd vastagon felszeletelem: így negyed körcikkeket kapok. A gombát is vastagon szeletelem (nem hámozom meg, mert a héjában van a legtöbb ízanyag, csak jól lesuvickolom).
A megmosott májat megtisztítom az inaktól, hártyáktól, és falatnyi darabokra vágom.
Wokban vagy jó minőségű serpenyőben pici olajat forrósítok és pirítani kezdem rajta a zöldségeket, nagy lángon. Sóval, köménnyel, shawernával fűszerezem. Előbb levet engednek majd a zöldségek, majd ha ez elpárolgott, még pirítom őket egy kicsit, hogy a külsejük kapjon egy kis ropogós barna kérget, majd tányérra szedem.
Papírtörlővel kitörlöm a serpenyőt és ismét pici olajat teszek bele, nagy lángon fehéredésig pirítom benne a májat, majd a lángot mérsékelve addig sütöm, amíg puha marad, de már nem véres belül.
Ekkor hozzákeverem a zöldségeket, pár pillanatig együtt pirítom, majd tálalom.
Mialatt a máj sül, egy másik serpenyőben olajon megfuttatom a zöldbabot, míg kicsit üveges színt kap, majd sózom és időnként pici vizet löttyintve alá, fedő alatt, kis lángon megpárolom -szerintem akkor jó, ha még ropogós. Szűrőn lecsöpögtetem, ha kell, majd hozzákeverem a juhtúrót -eredetileg rá akartam morzsolni, de aznap nagyon krémes állagú bryndzát árultak, mínusz pont a látvány szempontjából, de az íznek mindenképp ez kedvezett. A máj köreteként tálalom.
A Sok kicsi adománygyűjtő akció a Segítsüti karácsonyi testvére: weboldalán már napok óta kettesével kerülnek föl a jobbnál jobb gasztronómiai jellegű nyeremények, melyekre 1000 forintért lehet sorsjegyeket vásárolni.
Ebben az évben az adományokat az Igazgyöngy Alapítvány kapja majd.
Ha elolvassátok a Sok kicsi oldalán a róluk szóló néhány sort, benéztek az alapítvány életre hívója, L. Ritók Nóra grafikus-tanárnő Nyomor széle című blogjába vagy csak végigpörgetitek a gyermekek festményeit és fotóit a Bezzeganya blogon, biztosan ugyanúgy meg fogja facsarni a szíveteket, mint az enyémet. Minden támogatást megérdemelnek, akik a legfojtogatóbb nyomorban képesek előcsalni ezt a csodát.
A Túró Guru-val - túlspirázott cukortartalmán kívül -épp csak egy bajom van, ugyanaz, mint a többi hasonló tejszelettel: kicsi. Lehetne mondjuk háromszor ekkora, egy menetre úgy már talán elég is lenne.
Első pillanattól felmerült már a gondolat, hogy egy home made verzióban ki lehetne küszöbölni ezeket a hátrányokat. Még mielőtt a tettek mezejére léptem volna, Flat Cat bizonyította, hogy nem elveszett ötlet ez, kehelybe álmodott Guruja csodás lett.
Én egy picit másképpen képzeltem el, és a múlt hétvégén eljött végre a tesztelés pillanata: a házi Guru jött, látott, győzött, még az -újabban iszonyú válogatós -kiskorúak is lelkesen kanalazták és repetáztak, és hiába lett egy kehely legalább háromszor akkora, mint egy bolti Guru, így is meggyászoltuk, amikor elfogyott!
Túró Guru kehely
Hozzávalók: 400 g krémes túró, 2 dl tejszín, 1 rúd vanília, porcukor, 15 dkg kristálycukor, 2 dl tejszín, 100 g tejcsoki, 50 g étcsoki, 1 marék durvára darált földimogyoró
Elkészítés: A csokikat összetördelem, vízgőz felett felolvasztom és belekeverem a mogyorót. Szilikon lapra vagy sütőpapírra egész vékony rétegben elsimítom.
A kristálycukrot kis lángon kavargatás nélkül felolvasztom. Amikor világosbarna karamellé vált, belecsorgatok 2 dl tejszínt és lassan kavargatva hagyom felolvadni benne a karamellt -ez eltarthat néhány percig. Hagyom kihűlni -ezalatt szépen besűrűsödik majd.
2 dl tejszínt lágy habbá verek. A túrót kikeverem ízlés szerinti mennyiségű átszitált porcukorral, a vanília kikapart belsejével és a tejszínhabbal.
Kis formákba (én szufflés tálkákat használtam) rétegzem: előbb 2 púpozott evőkanál túrókrémet, 1-2 evőkanál karamellt, majd tördelek rá mogyorós csokit, és ugyanezt mégegyszer.
Mamink és papink csodálatos utazást tett Jordániában és Izráelben.
Amellett, hogy az ő örömük a mi örömünk, az esemény egyéb hatásokkal is van az életünkre:
-Megtudtuk, hogy apa külcsínyét -ha lehet, az eddiginél is -tovább emeli a muszlim fejkendő.
-És Fannika egyéniségéhez kiválóan passzol a gyöngyökből szőtt kis sapka, de az arab nők igazán növeszthetnének nagyobb fejet, hogy a körméretéhez is passzoljon.
-Azóta Máté állandóan a "Táteve továt" (=Tétova teve by Alma zenekar) óhajtja hallgatni, hárommilliószor zsinórban, és fogadok, lelki szemei előtt papit látja a tevén lovagolva.
Én meg próbálok rájönni, mire valók a csodás fűszerek, amiket hoztak nekünk.
Az egyik úgy néz ki, mint a curry, mami szerint shawerna. Amennyire sikerült utánajárnom, shawarma lenne a helyes kifejezés, ami valójában nem is a fűszert jelenti, hanem az ételt, ami belőle készül. Ez a Közel-Kelet legkedveltebb gyorsétele, melynek egyik változata az általunk is ismert török gyros. Maga a fűszer legkevésbé sem hasonlít a Magyarországon kapható gyros fűszerkeverékre (Lehetek gonosz? Ezek a szépen csomagolt hazai fűszerkeverékek nem sokmindenre valók, kár kidobálni rájuk a pénzt.), az alapját biztosan a kurkuma adja és hogy mi minden van még benne, megfejteni nem tudom. Mindenesetre meglepően lágy az íze, lehet bőkezűen szórni.
A másik egy nagyon izgalmas, gyönyörű sötétbordó színben pompázó fűszer, a sumac. Ezt a sumac cserje megszárított vörös bogyóinak őrlésével állítják elő, az íze intenzíven citromos, használják salátához, húshoz, rizshez, kebabhoz, sőt Amerikában italt, "indián limonádé"-t is készítenek belőle.
Ahogy egyre zordabbra vált a helyzet odakinn, annál inkább kívánnám a belülről melegítő, gazdagon fűszeres ételeket.
A shawrama és a sumac ennek az egyébként könnyű salátának adott ezúttal valamivel mélyebb ízt, testességet.
Fűszeres kacsamell-saláta
Hozzávalók: 2 adag vegyes salátalevél, 1 piros kaliforniai paprika, citrom, nagyszemű só, olívaolaj, 1 kacsamell, napraforgóolaj, shawarma, sumac
Elkészítés: A kacsamellet lefejtettem a csontról. A bőrét lehúztam, felcsíkoztam, és lassú tűzön finom pörcögőt sütöttem belőle -ez rászórható a salátára is, persze csak ha el nem fogy, mire odáig jutnánk. :)
A húst felcsíkoztam, bőven megszórtam shawarma fűszerrel és fél órát állni hagytam.
Ezután jó minőségű serpenyőben napraforgóolajat melegítettem nagy lángon, beledobta a húst és minden oldalán fehéredésig pirítottam, majd kis lángon nagyából 2 percig sütöttem, néha átmozgatva -érdemes egy vaskosabb csíkon ellenőrizni az állagot.
Tányérokon elterítettem a salátát, rászórtam a felcsíkozott paprikát, meglocsoltam olívaolajjal és kevéske citromlében feloldott tengeri sóval, bőven megszórtam sumac-kal.
Rápakoltam a húst a szaftjával együtt és tálaltam.
Ugye, inkább fasírtnak néz ki a dolog, mint sütinek?
Pedig nagyon klassz kis recept, az íze leginkább azokhoz a -nagyon intenzív mogyoróízű- apró mogyorós csókokhoz hasonlít, amit gyermekkoromban lehetett kapni, mostanság meg néha egy-egy piaci árusnál tűnik fel kuriózumként.
Elég szkeptikus voltam ezzel az 5 hozzávalóval, biztosra vettem, hogy változtatni kell majd a recepten, mert ha nem teszek bele lisztet, folyni fog az egész. Ehhez képest, ki tudja, milyen fizikai-kémiai törvényszerűség folytán, de ahogy a mogyoróvaj a tojással összekeveredett, felhígulás helyett sűrű, formázható masszává változott.
Tessék kipróbálni, nálunk a 3 gyerek plusz egy kisvendég 5 perc alatt tüntetett el egy tepsinyit belőle!
Mogyorós csók
Hozzávalók: 1 csésze mogyoróvaj, 1 csésze barna cukor, 1 nagy tojás, 1/2 csésze apróra vágott fehér csokoládé, 1 tk szódabikarbóna
Elkészítés: A hozzávalókat a csoki kivételével dolgozzuk össze késes robotgépben, majd a csokit kézzel gyúrjuk hozzá.
Kézzel formázzunk a masszából apró golyócskákat, és pakoljuk őket sütőpapírral bélelt tepsire, ne túl közel egymáshoz, mert jól meg fognak nőni.
180 fokon 9 perc alatt süssük meg, majd hagyjuk 1 percet hűlni a tepsin, mielőtt tálcára szednénk.
Tipp: Olcsóbb és adalékanyagmentes mogyoróvaj készíthető házilag sótlan pörkölt földimogyoróból. A mogyorót késés robotgépben magas fokozaton pár percig daráljuk, 1-2 csepp olajat hozzáadva krémmé áll össze, ezután daráljuk tovább annyi ideig, amíg eléri a kívánt -darabosabb vagy krémes- állagot.
Na és még egy tipp: A golyócskák meggyúrása után ne mossunk szappannal kezet, csak tiszta vízzel. A mogyoróolaj és a tojás jobban hidratálja a bőrt, mint egy átlagos kézkrém. :)
Aki ráadásképp nem csak 3 éves lett, hanem ovis is! Igaz, valójában kapott pici engedményt és elkezdhette a beszokást pár héttel korábban, hogy egyszerre szokhasson a többi picivel, így már törzsgárdatagnak számít odabenn, egész lelkesen megy és időnként szívesen hazahozná magával az óvónénijét. :)
Eddig szigorú Köjál szabályokra hivatkozva tilos volt -embernek való alapanyagokból készülő- házi sütiket bevinni, kizárólag -sokkal műanyagabb- boltit, ebben az évben azonban öko-ovivá változott az óvodánk, így végre bedobhatja magát minden sütögetni szerető szülő. Láttátok volna az Őszünnep alkalmából rendezett ovis utcabálon micsoda lakmározás folyt, betegre ettük magunkat jobbnál jobb házi sütikkel!
Nem volt időm tortával bűvészkedni, ezért lett végül csokis muffin, egész kevéske tésztával, brutális mennyiségű tejszínes csokikrémmel és rengeteg csicsával a tetején.
Annak ellenére, hogy épp Máté szülinapján ment pékséglátogatásra a csoport, ahol emberesen megtömték őket mindenféle földi jóval és félő volt, több édesség már nem fér beléjük, az ünneplés után minden gyerek impozáns csokibajuszokkal indult a mosdóba!
Csupa csoki muffin
Hozzávalók (kb. 30 db-hoz): 25 dkg felolvasztott vaj, 25 dkg cukor, 20 dkg liszt, 5 dkg holland kakaópor, 4 tojás, 2 tk sütőpor, 2 ek szobahőmérsékletű tej, 20 dkg aszalt sárgabarack, 2 tábla tejcsokoládé, 3 dl tejszín, Smarties és egyéb díszek
Elkészítés: A barackot kevés vízben pár percig fedő alatt pároljuk, hogy megpuhuljon, majd leszűrjük és hagyjuk kihűlni.
A tésztához alaposan kikeverjük a tojásokat a cukorral, majd a vajjal és tejjel, egy másik tálban pedig a lisztet a kakaóval és sütőporral. A száraz és nedves hozzávalókat már csak úgy tessék-lássék kell összekavarni és jöhet az adagolás: minden papírkapszliba csak egy evőkanálnyi kell, így a megsült muffin a forma feléig sem fog érni.
Minden kapszli közepébe nyomunk egy szem sárgabarackot, amjd a muffinokat 200 fokos sütőben 12 perc alatt megsütjük.
A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk, majd apránként belekeverjük a megmelegített tejszínt. Hagyjuk kicsit hűlni.
Ha besűrűsödött, a muffinok tetejére kanalazzuk és megszórjuk mindenféle csicsával.
(megmutatom a kalácsbékát is, ügyes kispékek biztosan meg tudják csinálni otthon is)
Lehet egy könnyű ebéd, vagy akár kiadós reggeli, vacsora.
Nagyon kellemes a kívül ropogós, belül lágy, krémes állag, nálunk egyértelműen befutó lett a recept.
Sosem főzök újságból, ez kivételes alkalom volt: az Éva magazin ehavi száma bujtott fel erre a hirtelen felindulásból elkövetett főzésre. Én meg tovább bujtalak titeket! :)
Cukkinis frittata-falatkák zöldsalátával
Hozzávalók: 2 kis cukkini (50-60 dkg együtt), 4 M-es méretű tojás, 12 dkg liszt, 1 csapott tk só, frissen őrölt bors, 15 dkg reszelhető sajt (trappista, eidami...), olívaolaj, 1 citrom, nagyszemű tengeri só, 4 adag saláta (ízlés szerint összeválogatott salátalevelekből és zöldségekből), 1 csomag mini mozzarella
Elkészítés: A cukkinit megmossuk, héjastul finomra reszeljük és papírtörlőn leszárítjuk.
A tojásokat kikeverjük a sóval, ízlés szerinti mennyiségű borssal, liszttel. Hozzákavarjuk a cukkinit és reszelt sajtot.
2 nagy serpenyőben kevés olajat forrósítok, evőkanálnyi adagokat teszek bele a masszából és kis lángon mindkét oldalukon aranybarnára sütöm a falatkákat. Papírtörlőre kiszedem őket.
4 tányérra szétosztom a salátát. A megmosott citromot hosszában elfelezem. Az egyik felét négy gerezdre vágom és a tányérokra helyezem -érdemes ezekből facsarni egy kevés citromlevet a tojásra, nagyon finom lesz vele. A másik fél citromot kifacsarom és 2 nagy csipet tengeri sót feloldok benne. Ezzel és olívaolajjal öntözöm meg a salátát és rászórom a mozzarellát.
Végül a frittata-falatkákat is a tányérra teszem és kezdődhet a lakoma!
Amikor Martha Stuartnál megláttam ezeket a boszisisakokat, még ugra-bugráltam is kicsit örömömben. Épp valami nagyon tutit kerestem Máté szülinapjára, olyasmit, ami a gyerekboldogítás totális felsőfokán leledzik.
A gyerekek persze már reggeltől tűkön ültek, hogy kideríthessék, mi lehet ez a furcsa édesség. Már a gumicukorból készült masni is szimpatikus volt, amivel a kalapok át voltak kötve, de amikor beleharaptak, akkor jött csak a boldog megvilágosodás! :)
Az enyémek éjszakai műszakban készültek és kutyafuttában fotózódtak, érdemes megnézni az eredetit Martha Stuartnál!
A tölcséreket konyhai ollóval óvatosan visszavágjuk akkorára, hogy a kekszre illesztve a kalapoknak elegendő karimája maradjon.
Fogunk egy tölcsért, megtöltjük finomságokkal, szilikon ecsettel a karimájára olvasztott csokoládét kenünk és egy kekszet ragasztunk rá. Tálcára rakjuk, és így járunk el a maradék tölcsérekkel, kekszekkel is.
Ezután szépen körbekenjük az összes kalapot csokoládéval. Ha van időnk, érdemes megvárni, míg a csoki megszilárdul, akkor nem kell annyira óvatoskodni a bevonásnál.
Amikor teljesen megszáradtak, egy-egy cumicukorszalaggal körbekötjük őket.
És íme a szülinaposom, akire láthatóan hatással volt a tortája, természetesen autómániás gyerkőcre szabva. :)
Drágáim, ugye nem untátok még meg az adományozást? :)
A csodálatos Segítsüti után ismét egy lehetőség:
115 gasztroblogger közös munkájának gyümölcse egy gyönyörű karácsonyi receptgyűjtemény, mely elektronikus formában készült és letöltéséért cserébe annyit kérünk, adományozzatok egy általatok jónak látott összeget a Magyar Élelmiszerbanknak.
A felajánlott összegből olyan, nagyon rászoruló családok asztalára kerül majd ennivaló, akiknek ez nem mindennapi evidencia.
ITT olvashattok akció részleteiről és miniatűr méretben átlapozhatjátok a recepteket is.
Boldogok lennénk, ha velünk adnátok most és velünk sütnétek-főznétek majd karácsonykor!
Ha valamivel ki szeretnétek zavarni engem a világból, a túlérett banán kézenfekvő választás. Brrrrr!
Bármilyen kecsegtető leárazásba futok is bele, banánból sosem veszek túl sokat, azt is minél zöldebben -így sem kell neki pár napnál több az első barna pöttyök megjelenéséig.
Ha mégis ránkpunnyadt egy-kettő, próbáltam én menteni sokféleképpen, de végül rájöttem, még mindig kevésbé demoralizáló kidobni egy banánt, mint egy tepsi banánkenyeret vagy egy kübli banánturmixot.
Hogy miféle irracionális pillanatomban sütöttem most meg ezt a kekszet ahelyett, hogy laza mozdulattal a komposztra röppentettem volna a gyümölcsöstálon árválkodó, kicsit pöttyösödő banánt, nem tudom megmondani.
És hogy még finom is lett, az aztán végképp meglepett. Nem hivalkodó benne a banán íze, viszont csodás puha állagot ad neki. Poci azóta is lesi, mikor szomorodik ránk egy banán megint. :)
Banános-zabpelyhes keksz
Hozzávalók: 1 banán, 3/4 cup barna cukor (vagy akár fehér), 1/4 cup vaj, 1 tojás, 1 tasak vaníliás cukor, 1 1/4 cup liszt, 2 cup zabpehely (apróbb fajta, ilyen pl. a Lidl-ben kapható), 1 tk szódabikarbóna, 1/2 tk só, 100 g tejcsokoládé durvára aprítva
Elkészítés: Késes robotgépen pürésítem a banánt, majd összedolgozom a cukorral, nagyon puha vajjal, vaníliás cukorral és tojással. Ezután mehet bele az előre elkevert liszt, zabpehely, só és szódabikarbóna.
A tésztát kifordítom a gépből és kézzel gyúrom bele a csokit.
Sütőpapírra két teáskanál segítségével kis halmokat rakok, 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöm a kekszeket.
Apa tovább nyomozott, és sikerült tudományos alapokra helyezett tanácsokkal gazdagodnia abban a témában, hogyan csillapítható az élmény/kín (mindenki válassza az átélésének megfelelőt) intenzitása egy habanero, jalapeno, vagy 'neadjisten' egy Dorset Naga elfogyasztásakor.
Egy kis kémia – kazein kontra kapszaicin
Nem véletlenül kerültem a korábbi paprikás posztban óvatosan a pontos meghatározást abban a tekintetben, hogy pontosan mit is csinál a kazein a kapszaicinnel, mivel számomra sem volt világos. Az alkohol oldja a kapszaicint, ez ok, de a kazein az valahogy gyanús volt nekem. Megkérdeztem hát egy kedves barátom, aki vegyészként éli mindennapjait. Csípőből tüzelve a következő választ adta:
„A kazein ugyan fehérje, de nem enzim, így nem bont semmit, viszont még mindig fehérje, azaz nem oldószer, tehát nem is old semmit.”
Tehát bölcs voltam, hogy óvatosan fogalmaztam. Megígérte, hogy utánanéz kicsit pontosabban nekem. Másnap jött is az eredmény:
„A kazeint emlegetik tényleg, mint a kapszaicin detergensét, ami igaz lehet, lévén mindkettő hidrofób karakterű (is), így szeretik egymást, és a tejben már úgy-ahogy oldott kazein besegít a kapszicinnek az oldódásban. Így - ha úgy tetszik - oldja mégis, ahogy írtad, de valójában egyik sem oldódik rendesen (a vízben). (ha emlékeznél olyan defínciókra, hogy mi a valódi oldat, mik a diszperz rendszerek...). Szóval vannak kazein micellák, kis gömböcskék, akik kifelé hidrofilek, azaz szeretik a vizet, ezek a részek biztosítják a vízoldékonyságot, de belül meg hidrofób, vizet nem szerető részek, üregek vannak (rémlik vmi arról hogy tisztítanak a szappanok?-ugyanez a téma), Ehhez a részhez tud kötni a kapszaicined. és ha már ott van, nem ingerli a nyálkahártyádat (szádban, gyomrodban). de szerintem a tejben levő zsírok is segítenek hasonlóképpen. és igen, próbálkozhatsz alkohollal is :) (ami tényleg oldja, és fentiek értelmében persze folyékony szappannal , ill. bármilyen háztartási tisztítószerrel is).”
Nos hát ezek mennek, kapszaicin kontra kazein témában. Ha tehát se alkohol, se tejtermék nincs a közelben, az is segít, ha meghúzzátok a mosogatószeres flakont, vagy haraptok egyet a szappanból :)
(Szakértőnk neve elhallgatását kérve nyilatkozott. :)
Saját nyomozásom eredményét is közreadnám: akinek a Dorset Nagában fellelhető kapszaicin-mennyiség még mindig kevésnek tűnne, a bevethető következő fokozat, mely 2millió-5millió közötti értékekkel nyomul a Scoville-skálán a könnygáz!!!
1. A szomszéd vásárolt a Tescoban olyan Habanerot, amely nem piros, hanem narancssárga, viszont szinte teljes mértékben hiányzik belőle az az általam kifogásolt vegyszeres illat és íz. Teljesen oké. És nagyon csíp, ahogy kell. 2. Doki kiváló hozzászólását, miszerint a kétszer csípést az okozza, hogy a magokat is elfogyasztjuk, és azt nem emészti meg a rendszerünk, egyelőre csak alátámasztani tudom, cáfolni nem. Ezeket a paprikákat eddig valóban csak mag nélkül fogyasztottam, és azokat amelyek kétszer csíptek -amennyire vissza tudok emlékezni- valóban magostól (Pista, cseresznyepaprika-befőtt, stb.)
------------------------------------
Alább az eredeti bejegyzés:
------------------------------------
Nekem a kipárolgása is épp elég volt...
Ám ha apa valamibe belefog, azt alaposan csinálja.
Most éppen nyakig vagyunk a paprika-projektben, abból is a csípősben. Szemeim előtt lebeg, ahogy jövőre kis lakóparki kertünk minden fűmentes négyzetcentiméterét a világ különböző tájairól származó csípős paprikákkal veti be....
De mivel a tavasz még messze, addigis esszük és szárítjuk a magokat. Sőt, ő írt is róla nektek:
A csípős paprikákról (Habanero, Dorset Naga)
Történt pedig, hogy egy nem gasztro témájú blogban a lecsóról értekeztünk, valaki pedig bedobta, hogy ő bizony a kollégái által termesztett mexikói paprikát szokott belerakni, amitől még a haja is leég.
Most tekintsünk el attól, hogy értem és megértem azon hangokat, amelyek szerint mi értelme tűzvihart kelteni a szánkban, amely minden más ízélményt elsöpör, és semmi mást nem érezni. Magam is úgy vélem, bizonyos fokú mértékletesség azért helyénvaló, pl. elég csak minden második ételt megmérgezni. Talán ez is olyan, mint a pacal evés, egyesek sose fogják megérteni, miért jó az. De nekünk pacalt és csípőset evőknek nem is célunk, hogy megtérítsük a barrikád túlsó oldalán levőket.
Aztán az igazsághoz hozzátartozik, hogy mióta gyerkőcök vannak, lényegében soha nem csipősözzük az ételt, legfeljebb utólag Pistázunk, de az meg olyan ... olyan izé. Ráadásul mostanra magában tudom enni a Pistát kiskanállal, annyira nem tud már megrázni. Az nekem már nem csípős.
Elkapott tehát a gépszíj, én bizony szerezni akarok valami igazán erős paprikát. Az igazán erősnek pedig hadd írjam le a definícióját röviden, bár biztos legtöbben ismeritek már, nekem viszont új volt nemrég még, és hátha vannak, akik hasonló cipőben járnak.
A paprika csípősségét egy úgynevezett Scoville-skála szerinti értékkel adják meg. Ezt úgy határozzák meg, hogy a paprikából készült oldatot cukros vízzel hígítják mindaddig, amíg az oldaton már nem lehet csípősséget érezni. Az érték azt adja meg, hányszorosra kellett hígítani az adott paprikatípus oldatát.Ez az átlagos magyar csípős paprikák esetében 500 körül van, míg egyes speciális magyar csípős paprikák elérhetik a 2000 körüli értéket is. (Részletesebben: aWiki-n)
Megjegyzendő, hogy a paprikák csípőssége messze nem egyenletes azonos fajtán belül sem, erősen szórnak az értékek, ezért igazából intervallummal jelöli a Scoville skála a csípősséget. Az általam kiszemelt habanero paprikánál például 100.000 - 350.000 közötti értékeket mértek.
Ilyet akartam én kóstolni mindenképpen. Végülis egy hét múltán az asztalomon hevert kb 10-12 darab habanero, és 1 (azaz egy) darab Dorset Naga. Álmodni se mertem volna egy héttel korábban, hogy ilyet sikerül szerezni. A világon eddig mért legcsípősebb paprika egy Dorset Naga volt, 1.598.000 értékkel, jelenleg tehát ő a csúcstartó. Átlagos értéke 1 millió körüli.
Még mielőtt az értékelésbe belefognék, ideöntöm azokat az általam hasznosnak vélt infókat, amiket a témában olvasgatva csipegettem föl innen-onnan. (Disclaimer: mivel tényleg innen-onnan csipegettem őket föl, nem tekintendők minden szempontból hitelesített és ellenőrzött információnak, főleg hogy forrásmegjelölés nélkül, emlékezetből próbálom összeszedni őket):
A paprika csípősségét a kapszaicin nevezetű alkaloida okozza (a tiszta kapszaicin Scoville értéke kb. 15-16 millió). Hideg vízben egyáltalán nem oldódik, így vizet inni a csípősség enyhítésére tökéletesen felesleges. Alkoholban viszont oldódik! (SÖR!! - bár a szénsavassága miatt rövid távon inkább az is fájdalmas lehet).
A tejtermékekben lévő kazein is csinál vele valamit, ezért a tej és joghurt lehet még hatásos csillapító anyag. Maga a kapszaicin konkrétan nem az ízérzékelésre hat (bár serkenti a nyáltermelődést, ami viszont az ízérzékelést segíti elő), hanem a hőérzetért felelős idegvégződéseket ingerli közvetlenül, és egy időre "kiüti” őket. Ezért érezzük égni a bőrfelületet, amit megfogunk, megvakarunk a paprikás kézzel. Érdekesség viszont, hogy többszöri "kezelés" hatására érzésteleníti az adott felületet (használják is a gyógyászatban fájdalomcsillapításra).
Izzasztó hatása fokozott hőleadást eredményez, ezért (is) fogyasztanak előszeretettel nagyon csípős ételeket a melegebb éghajlatú vidékek népei. Továbbá serkenti a nyugtató neuropeptidek (enkefalin, endorfin) termelődését.
Na. Lássuk a medvét!
Egy habanero felvágása és némi fülvakarás után úgy döntöttem, hogy a Dorset Nagát Kinga fogja földolgozni, mivel csak az ő méretében van gumikesztyű itthon. (Igazából, amióta a disznóólból a trágyát gumikesztyűben takarítjuk ki, gondosan ügyelek arra, hogy ne legyen itthon az én méretemben.)
Kb. fél perc elteltével kezdett krákogni és köhögni a művelet közben.
A módszertan: mind az első habanerot, mind a Dorset Nagát nyersen ettem meg. Először megérintettem csak a nyelvem hegyével, majd a maradékot apróra vágva, kenyérrel. Először sok kenyér kevés paprika, majd kisebb kenyerek, több paprika, legvégül kenyér nélkül a paprika.
Csípősség: rettenetesen nagyot csalódtam. "Többet vártam, Batman" effektus, mindkét (!) esetben.Nyilván (sajnos) ez nem arról szól, hogy én milyen tökös legény vagyok, hanem ezek a paprikák a Scoville szórás gyengébbik végén tanyázhatnak, de a Dorset Naga tuti. Félreértés ne essék, csípnek ezek elég rendesen, nagyon is, de mégis, én valami olyasmire voltam felkészülve, hogy az első falat után vérben forgó szemekkel fogok levegő után kapkodva fetrengeni az asztal alatt. Semmi ilyesmi nem történt, a legvégére a Dorset Nagából is simán berágcsáltam egy ujjnyi darabot kenyér nélkül. Valószínűleg túlmisztikfikáltam én ezt a Scoville skála dolgot, hiszen élt bennem azért egy-két tökösebb magyar csípős fajtának az élménye, és én arányosítani próbáltam azok 1-2000-es értékéből kiindulva a habanero 2-300.000-éhez meg a Naga 1 milliójához. Hát nincs ilyen arányosság. Simán megehetőek. Nagyon csípnek, lehet izzadni, könnyezni tőlük, de egyébként lazán fogyaszthatók.
Középtávú hatás: már elnézést, de ez meg annyira meglepett, hogy nem hagyhatom ki. Nem csípnek kétszer! A Pista igen. Az nagyon. Aztán Kinga hozott valahonnan itt a nagy felbuzdulásomat látva jalapeno-t (scoville: 2500-8000), sós lében. Ezt pl. simán tudtam magában enni. Ez is kétszer csíp. Ha valakinek van válasza arra, hogy mikor és mitől csíp kétszer egy paprika, azt szívesen venném, ha elmagyarázná. Tegnap belefőztem én is egy adag lecsóba egy fél habanerot, és így sem csípett kétszer, úgyhogy az se biztos, hogy a feldolgozottság kontra nyersen fogyasztás lenne az indok.
Végül az íz: katasztrófa. A végére hagytam a csattanót. Ami miatt alig bírom megenni mindkettőt, az nem a csípősség, hanem az a fura, rendkívül intenzív illat, ami ízben is átüt (bár mint tudjuk a szaglás, és az ízlelés nem független egymástól, sőt, konkrétan az ízérzékelésben nagyobb szerepe van a szaglásnak). Azt hiszem Malackarajnál olvastam a megfelelő jelzőt ennek érzékeltetésére: vegyszeres. Egy hihetetlenül masszív vegyszeres illata van neki, és a lecsóba belefőzve sem vesztette ezt el teljesen. Engem kimondottan taszít ez az "aroma", teljesen ki vagyok ábrándulva belőle.
Beszéltem többekkel, meg olvasgattam többfelé, és úgy tűnik, ez valóban ezen fajták saját és természetes velejárója.
Próbálok még esélyt adni nekik, de pillanatnyilag kénytelen vagyok új fajták kipróbálását is napirendre tűzni, mert csekély esélyt látok arra, hogy ezek megszerettessék magukat.
Levezetésnek pedig egy kicsit szuicid felhangú paprikakóstolás. (A kolléga az összes nevesebb csípős fajtát kipróbálta :))
