Sokaknál olvastam már, én is csak ezt mondhatom: a gasztroblogok olvasgatása és az írás is nagyobb változásokat hozott konyhai ügyködéseimbe, mint gondoltam volna. Izgalmas új alapanyagok, ízvilágok, és némely "reformtörekvés" anélkül is befészkelte magát a mindennapjainkba, hogy olyan jajdenagyon elszántam volna magam bármire.
De ami itt a blogon megjelenik, az korántsem a heti menünk, inkább csak az érdekesebbje -és ezzel talán nem csak én vagyok így. Sok-sok -oly gyakran szapult- hagyományos étel is előkerül nálunk, és eszembe sincs kitörölni őket a repertoárból. Épp csak azért nem írok róluk, mert a receptjüket mindannyian ismerjük.
De ami itt a blogon megjelenik, az korántsem a heti menünk, inkább csak az érdekesebbje -és ezzel talán nem csak én vagyok így. Sok-sok -oly gyakran szapult- hagyományos étel is előkerül nálunk, és eszembe sincs kitörölni őket a repertoárból. Épp csak azért nem írok róluk, mert a receptjüket mindannyian ismerjük.
Nagyon sok érték van a magyar konyhában is, azt gondolom, még ha ritkán írunk is róla. Jól emlékszem, iskoláskoromban német vendégeink milyen élvezettel ették anyukám főztjét, nem visszasétáltak, hanem visszagurultak utána a szállodájukba. Na de nem erről akarok most írni, csak arról az egy, sokakban berzenkedést kiváltó ételcsoportról: a főzelékekről.
A főzelékeket gyakran titulálják egészségtelennek -és ezen én mindig csodálkozom. Mi határozottan főzelékkedvelők vagyunk, a gyerekek érdekes módon még preferálják is a zöldségek ilyentén elkészítését a sütőben sült vagy olívaolajon párolt társaikkal szemben.
Persze, biztosan lehet őket egészségtelenül elkészíteni, meg ízetlenre is. Bennem is élnek még a menzás emlékek, ott aztán mindent elkövettek ember és főzelék ellen, amit csak lehetett: agyoncukrozták, vegetázták, csirízzé sűrítették...
Én csak pár apróságon változtattam, és a végeredmény szinte mindig el is fogy.
Először is mindig csak jó minőségű zöldséget használok: borsóból, karalábéból zsengét, brokkoliból méregzöldet, semmi sem lehet fonnyadt, ráncos... Ez persze minden ételre vonatkozik, csak valahogy főzeléknél könnyebben legyint az ember lánya, hogy "megteszi ez is". A zöldségeket sosem bő vízben teszem fel főni, hanem egy kanálnyi olívaolajon fedő alatt puhára párolom, néha picurka vizet löttyintve alá, nehogy odakapjon, és a sózás is csak akkor jön, ha már megpuhult. Így nemcsak vitaminokból marad meg több, de sokkal zamatosabb is lesz a végeredmény. Amikor felöntöm vízzel, már épp csak felforralom, ízesítem és behabarom.
Na és persze a habarás... Nem gondolom, hogy az az 1-2 evőkanálnyi liszt olyan jaj de egészségtelen. Egy besamelben például többszöröse van, olajból is, lisztből is. Viszont ha bárkit zavar, nyugodt lélekkel használhat teljes kiőrlésű lisztet: nálam is megtörtént már, hogy nem volt itthon fehér liszt, és biztos állíthatom, barnával épp olyan jó. Talán csak a színe szokatlan egy kicsit.
Megértem persze, ha bárkiben felmerül a kérdés: nem lehetne azt a jó zöldséget inkább valami "nemesebb" célra felhasználni? Hogyne lehetne: levesnek, krémlevesnek, rakottasnak, salátának, sütve, párolva, töltve.... Nálunk mégis hetente-kéthetente főzelék formájában is az asztalra kerül.
Magam is derülök rajta, amikor látom, hogy a gyermekeim örülnek, hogy az ebéd főzelék. De örülök én is -hiszen így finom!
A főzelékeket gyakran titulálják egészségtelennek -és ezen én mindig csodálkozom. Mi határozottan főzelékkedvelők vagyunk, a gyerekek érdekes módon még preferálják is a zöldségek ilyentén elkészítését a sütőben sült vagy olívaolajon párolt társaikkal szemben.
Persze, biztosan lehet őket egészségtelenül elkészíteni, meg ízetlenre is. Bennem is élnek még a menzás emlékek, ott aztán mindent elkövettek ember és főzelék ellen, amit csak lehetett: agyoncukrozták, vegetázták, csirízzé sűrítették...
Én csak pár apróságon változtattam, és a végeredmény szinte mindig el is fogy.
Először is mindig csak jó minőségű zöldséget használok: borsóból, karalábéból zsengét, brokkoliból méregzöldet, semmi sem lehet fonnyadt, ráncos... Ez persze minden ételre vonatkozik, csak valahogy főzeléknél könnyebben legyint az ember lánya, hogy "megteszi ez is". A zöldségeket sosem bő vízben teszem fel főni, hanem egy kanálnyi olívaolajon fedő alatt puhára párolom, néha picurka vizet löttyintve alá, nehogy odakapjon, és a sózás is csak akkor jön, ha már megpuhult. Így nemcsak vitaminokból marad meg több, de sokkal zamatosabb is lesz a végeredmény. Amikor felöntöm vízzel, már épp csak felforralom, ízesítem és behabarom.
Na és persze a habarás... Nem gondolom, hogy az az 1-2 evőkanálnyi liszt olyan jaj de egészségtelen. Egy besamelben például többszöröse van, olajból is, lisztből is. Viszont ha bárkit zavar, nyugodt lélekkel használhat teljes kiőrlésű lisztet: nálam is megtörtént már, hogy nem volt itthon fehér liszt, és biztos állíthatom, barnával épp olyan jó. Talán csak a színe szokatlan egy kicsit.
Megértem persze, ha bárkiben felmerül a kérdés: nem lehetne azt a jó zöldséget inkább valami "nemesebb" célra felhasználni? Hogyne lehetne: levesnek, krémlevesnek, rakottasnak, salátának, sütve, párolva, töltve.... Nálunk mégis hetente-kéthetente főzelék formájában is az asztalra kerül.
Magam is derülök rajta, amikor látom, hogy a gyermekeim örülnek, hogy az ebéd főzelék. De örülök én is -hiszen így finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése