2009. július 31., péntek

Megvilágosodtam!

És ismét egy mínusz pont a szabad akarat szekcióban. Mert erre a gasztrobloggeresdire tuti determinálva vagyok, akkor is itt kötöttem volna ki, ha kézzel-lábbal hadakozok ellene. Már az első pontnál, az n+2 db gyereknél elvesztem... :)
Ha nem hiszed, járj utána a Modorosblogon. Csípős kis gasztroblogger-karikatúra -nekem nagyon tetszíííík.

Kiegészítés: most -egy nappal később- látom, micsoda indulatok robbantak erre a cikkre mindenfelé. Én idő híján a kommentekbe nem olvastam bele -ezek után nem is fogok, azt hiszem. Kár, hogy ez lett belőle, mert én olyan jókat nevettem némelyik részén!

2009. július 28., kedd

Almaboros szürkemarha-ragu

A Lidl kínálatában időről időre megjelenik a Cider, azaz francia száraz pezsgő almabor, mégpedig igen visszafogott áron. Érdemes venni belőle néhány palackkal, hűsítő ital így nyáron és kitűnő alapanyag a konyhában.
Ez a néhány karakteres ízből összeállított ragu apa elismerését is elnyerte, és ha Ő valamire egyszerűen csak azt mondja, hogy "Jó.", az már tuti jó. (Alapjáraton már az is jónak számít, hogyha a tökéletesítési javaslatainak száma három alatt van. :)


Almaboros szürkemarha-ragu

Hozzávalók: 1 kg marha pörkölthús (esetemben szürke marha), 2 fej hagyma, 1 üveg cider, só, bors, 2 ek liszt, 1 púpozott tk dijoni magos mustár, 2 dl tejszín
Elkészítés: Az apróra kockázott hagymát pici olajon üvegesre dinsztelem. Magasra veszem a lángot, és amikor már forró a fazék, beledobom a felkockázott húst és fehéredésig pirítom. Sózom, borsozom, megszórom a liszttel és egy perc alatt összepirítom.
Felöntöm a bor kétharmadával és annyi vízzel, hogy bőven ellepje.
Ezután kis lángon fedő alatt addig rotyog, míg a hús egészen puha nem lesz, ez attól függően, mennyire volt ifjonc vagy vén a marha, másfél-három órányi időintervallumot is igényelhet. A kóstolgatás alatt a só mennyiségét is beállítom.
Amíg fő, folyamatosan pótolgatni kell alatta a folyadékot, nehogy odakapjon. A főzés vége előtt 20 perccel öntöm hozzá a maradék almabort is.
Az utolsó 5 percre hozzáadom a mustárt, majd legvégül a tejszínt. A tejszín után már csak megvárom, míg felrottyan, és el is zárom alatta a lángot. A folyadékpótlással úgy ügyeskedjünk, hogy a végén sűrű szaft legyen az eredmény.
Én ezúttal gnocchi-val tálaltam.

2009. július 23., csütörtök

Csülökpörkölt bográcsban

Újabb gyöngyszem apától:

A bográcsban vagy grillrácson készült dolgok jósága legalább fele részt nem az alapanyagoktól, fűszerezéstől vagy az elkészítés módjától függ, hanem a tűz és a parázs minőségétől. Ez a lelke az egésznek, és ettől „művészet” a bográcsolás. Hiszen jó pörköltet minden valamirevaló férfiember tud készíteni, és persze óriási elvcsatározásokat lehetne arról folytatni, hogy mikor kell a paprikát belerakni, mikor kell felönteni, fel szabad-e önteni egyáltalán, ne adj’ Isten egyben kell felrakni az egészet, szabad-e belenyúlni fakanállal vagy csak forgatni szabad, stb. stb. Az összes ördögi praktika azonban semmibe vész abban a pillanatban, mikor odakap a hagyma, megég a paprika vagy 2 óra után is rágós marad a hús. Ettől eltekintve az én pörkölt változatom erős rokonságban van a babgulyásommal. A lényegi különbség mindössze annyi, hogy lényegesen kevesebb a zöldség benne, és nyilván nem leve van, hanem viszonylag sűrű szaftja. Kismókusok tűzhelyen is elkészíthetik, de a nagymókusoknak azért a bogrács ajánlott.


Csülökpörkölt bográcsban


Hozzávalók:
30 dkg füstölt szalonna, 20 dkg bacon, 1 füstölt és 2 nem füstölt csülök (vagy 2 – 2.5 kg marha lábszár), kb 50 dkg füstölt nyúlja, vöröshagymából kb a hús súlyának kétharmada (de minimum fele), fűszerpaprika, 1 üveg száraz vörösbor, 2 db paradicsom, 2 db tvpaprika
Elkészítés:
(Nyissunk egy jó hideg sört.) Mindenek előtt a füstölt húsokat fel kell aprítani, és előfőzni, olyan kétharmados állapotig. A bográcsba először a füstölt szalonna ugrik, majd mindjárt utána a bacon. A zsírjukra jön a kockázott hagyma, amit szép nyugodtan alaposan megfonnyasztunk. Nálam ekkor kerül rá a fűszerpaprika, jó bőven, hogy jól megsötétüljön tőle a massza színe. Ekkor mehet bele a nem füstölt hús. Ilyenkor még véletlenül sem öntöm föl, ez a pörkölés rész, folyamatosan kavargatni kell, mert nagyon könnyen odakap, de meg kell várni, hogy kieressze a saját levét. Ha ez megtörtént, el lehet kezdeni adagolni bele a bort, de egy ekkora adagba általában bele szokott menni az egész.
Innentől nincs más dolgunk, mint nyitni egy újabb jó hideg sört, és várni türelmesen, míg a hús elkezd megpuhulni. Ekkor beleugranak a füstölt húsok, valamint a 2 db paprika és a paradicsom. Amint ezek is összelöttyedtek, elkezdhetjük kóstolgatni, majd a füstölt cuccok főzőlevének folyamatos adagolásával beállítjuk a sósságot (nálam majdnem fele bele szokott menni). Innentől már tényleg csak annyi a dolgunk, hogy addig főzzük, míg a szaft sűrűsége megfelelő nem lesz.

Tippek és trükkök:

  • Vegyük észre, hogy egyáltalán nem sózom az ételt, kizárólag a füstölt húsok sótartalmát használom ki. Sőt, az előfőzésnek épp az a lényege, hogy a felesleges sótartalmat "kivegyük" az ételből.
  • A füstölt húsok előfőzését célszerű előző nap megcsinálni, bográcsos verziónál ugyanis így egyszerűsödik a logisztika. (Bármit jelentsen is a szó.)
  • A füstölt szalonna ugye azért ugrik hamarabb, mert lassabban pirul, mint a bacon, ha egyszerre ugranának, a bacon megégne.
  • A fűszerpaprika belerakásakor biztos ami biztos én mindig leveszem a bográcsot a tűzről, majd miután visszaraktam, rögtön küldöm is rá a húst, nehogy megkeseredjen.
  • A sósságot itt is érdemes a plafon közelébe lőni, vagyis olyan szintre, amit már majdnem sósnak érzünk. Másnap melegítve ugyanis rengeteget szelídül, és pont tökéletes lesz.
  • A paradicsommal és a paprikával azért csak óvatosan, mert ha túl sok megy bele, nagyon lecsós jellege lesz, az meg nem olyan jó a pörköltnél. Úgyhogy aki kisebb adagot készít mindenképp csökkentse a paradicsom és paprika mennyiséget is.
  • A paradicsomnál továbbá résen kell lenni, mert a kora tavaszi paradicsomok még inkább savanykásak, és elsavanyíthatják. Ilyenkor elég csak egyet belerakni, vagy akár ki is hagyni belőle.

2009. július 20., hétfő

Heti menü

Érdekes, hogy éppen mióta a nyár beköszöntött, kaptunk rá csak igazán a teára, természetesen a hideg változatra. Gyümölcsteákat iszunk, vagy tizedeljük a citromfüvet a kertből, és alig várom, hogy az újratelepített mentatöveim megerősödjenek.
A kert terményei lassan elfogynak, hiszen veteményesnek nálunk nincs hely nagy szívfájdalmamra, a gyümölcsfák, bokrok pedig már befejezik az adakozó időszakukat. Egyedül ez a 3 tő miniparadicsom maradt, ami még a fagyokig tartogat majd egy kis nasiznivalót odakinn.


Heti menü

Hétfő:
kókuszos meggyleves, csülökpörkölt, krumplipüré
Kedd:
hagymás resztelt máj
Szerda:
csirkés cézár-saláta, bögrés süti mamától
Csütörtök-szombat:
maminál voltunk, aki nagyon jól tartott minket :)
Vasárnap:
raguleves pörköltmaradékból, palacsinta

2009. július 15., szerda

Joghurtos padlizsánsaláta

Egy ideje a fejemben forog már ez az étel, az is, hogyan szeretném elkészíteni, de a biztonság kedvéért tegnap bepötyögtem a Google-ba, hogy lássam, ki hogyan csinálja. Második találatként Lila Fügét dobta ki a kereső, én Tőle már nem is mentem tovább. Semmi bonyolítás, néhány egyszerű, karakteres íz összhangja: épp ahogy én szeretem.


Joghurtos padlizsánsaláta


Hozzávalók: 2 padlizsán, 4 dl görög joghurt, só, olívaolaj, 3 ek friss citromlé, 2 gerezd fokhagyma
Elkészítés: Előző nap textilpelenkával bélelt szűrőbe tettem 8 dl joghurtot lecsöpögni, ez kb. fél nap alatt felére redukálódik. Lila Füge hagyományos joghurtból készíti, legközelebb így is kipróbálom majd, mert apa épp a túl intenzív joghurt-ízt nehezményezte benne, ami nekem viszont ízlett.
A padlizsánt meghámoztam és kis kockákra daraboltam. Sóval megszórva, olívaolajjal meglocsolva 200 fokon bő fél óra alatt puhára, barnára sütöttem.
Amikor kihűlt, rálocsoltam a citrom levét és picit állni hagytam.
A joghurtot elkevertem a kinyomott fokhagymával, majd belekavartam a kihűlt padlizsánt, és egy jó órára a hűtőbe tettem, hogy összeérjen.
Utólag szükség esetén még sózható, ízesíthető.
Tipp: Érdemes negyed órával fogyasztás előtt kivenni a hűtőből. Szobahőmérsékleten sokkal lágyabb az állaga és az íze is.

2009. július 13., hétfő

Heti menü

Hogy mi ennek a menünek a tanulsága?
Az, hogy apát ki lehet kergetni a világból, ha egy halétel halnak is néz ki. Pedig a fejét levágtam. Mármint a halnak.


Heti menü

Hétfő:
citromos-rozmaringos sült makréla, görög saláta
Kedd:
rakott padlizsán, fokhagymás karaj
Szerda:
gombapörkölt, nokedli
Csütörtök:
maradék
Péntek:
(nem itthon ettünk)
Szombat:
mustáros hátszínszelet, tzatziki
Vasárnap:
csülökpörkölt, ropogós újkrumpli, tejfölös-kekszes édesség meggyel

2009. július 7., kedd

Kókuszos meggydzsem

Őszintén bevallom, a hetekig tartó éjszakai meggybefőzés rendesen kiölte belőlem az alkotni vágyást, nem terveztem semmi szokatlant készíteni belőle, csak lekvárt, szörpöt és befőttet. Aztán mégsem bírtam ki.
Kicsi Vú miatt párosítottam először a meggyet kókusszal egy levesben, és teljesen meggyőzött. Így amikor megláttam ezt a receptet Kaldeneker Györgynél, egyértelmű volt, hogy az itthon található kókuszmennyiség azon az éjszakán a lekvárban végzi.


Nem írok most kacskaringós receptet, hiszen a szokásos nagyon egyszerű módon a 3:1-ben lekvárzselésítő tasak hátulján lévő leírást -részemről nem túl pontosan, cukorcsökkentéssel- követve készítem a lekvárkámat, azzal a kis különbséggel, hogy én pár percig előfőzöm a gyümölcsöt, hogy kicsit lekvárosabb legyen, majd a meggy felét leturmixolom és visszaöntöm a többihez, hozzáadom a kókuszt, 5 perc további főzés után a zselésítő port, majd másfél perc után elzárom a lángot. Belekanalazom a sterilizált üvegekbe, lezárom és irány a szárazdunszt.
1,5 kg magozott gyümölcsre 10 dkg kókuszt számoljunk. Én egy részébe kevertem némi darabolt étcsokit is, miután lehúztam a tűzről, az élvezeteket halmozandó.

2009. július 2., csütörtök

Karalábét a tésztára!

Nagycsaládnak főzni időnként igazán lelombozó. Minimum varázslónak kellene lenni ahhoz, hogy olyat főzzek, ami mindenkinek megfelel. Na, jó, teljesen azért nem lehetetlen, de hát nem lehet hétből hét napon palacsintát enni!
Azzal pedig, hogy karalábé került a tésztaszószba, majdnem palotaforradalmat váltottam ki. Fanni és Poci bőszen válogatta, mint Hamucipő a búzát, apa hősies cselekedetnek élte meg az ebéd elfogyasztását, és meg is jegyezte, ezúttal örül annak, hogy nálunk viszonylag hosszú idő telik el, mire egy-egy étel újra sorra kerül a sok receptből. Mi Mátéval buzgón kanalaztunk, és mind a tíz ujjunk megnyaltuk utána.


Karalábés-húsos tészta


Először is 70 dkg (na jó, én másfél kilóból, mert a többiből másnap egy kis csavarral chilis babot gyártottam) darált húsból pörköltet készítettem:
Két nagy fej hagymát felaprítottam, olajon üvegesre dinszteltem. Jó magasra vettem a lángot alatta és a szobahőmérsékletű darált húst fehérre pirítottam rajta. Megszórtam két púpos teáskanál csemege paprikával, összepirítottam, majd egy púpozott evőkanál liszttel, összeforgattam, és felöntöttem annyi forróvízzel, hogy bőven ellepje. Ízesítettem: sóval, borssal, majoránnával, római köménnyel, 2 gerezd áttört fokhagymával, egy csészényi házi paradicsomlével.
Ezután 1 óra 20 percet rotyogtattam kis lángon. 50 perc után hozzá adtam két szép, zsenge, apróra kockázott fehér karalábét. 2 perccel a főzési idő vége előtt belekevertem 2 dl tejfölt.
Durum tésztával tálaltam.

2009. június 29., hétfő

Heti menü

A menüket mindig 2-3 hét késéssel sikerül bepötyögni.
Ennek a hétnek az egyik nagy tanulsága az volt, hogy szeretjük a bundás kenyeret. Nagyon sok hagyományos ételt nem szoktam készíteni, többek közt ezt sem, Bartos Erika viszont igen -tudjuk ezt az Anna, Peti, Gergő könyvekből-, úgyhogy a csipet-csapat is benyújtotta az igényt, hogy mint mindenben, ezügyben is kövessük a Bartos családot. Maradandó lesz.
A másik viszont az, hogy nem szeretjük a sütőporos sós tésztákat. Elkészítettem ugyanis Gabojsza spárgatortáját, ami a műfajnak jeles képviselője, de mi valahogy mégsem éreztük magunkénak. Ebben ez irányban nem fogok kalandozni, azt hiszem, mert ha ez sem vált be, a többi szinte esélytelen.


Heti menü

Hétfő:
húsleves, rántott hús, kukoricás bulgur (maradék a hévégéről)
Kedd:
argentin padlizsán, meggyzselé
Szerda:
csirkehúsos zöldsaláta pirított zsemlekockákkal, meggyes brownies
Csütörtök:
maradék az előző két napról
Péntek:
spárgatorta
Szombat-vasárnap:
világgá mentünk!

2009. június 24., szerda

Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Amikor bő egy hete két nagyobbik csemetém áttette székhelyét a nagyszülőkhöz, naivan azt gondoltam, láblóbázós egy-gyerekesként annyi mindent csinálok majd, írok például sok-sok blog-bejegyzést. Azt persze nem tudhattam, hogy az itthon maradt egy-gyerek felszorozza magát -nem is hárommal, legalább hattal. Ha nincs, aki szórakoztasson, marad az anyán lógás -minden főzést és házi munkát hörgő üvöltéssel festett alá, és nemtetszése jeléül az éjjeli 2-3 kelést is többszörözte.
Jelentem, szerencsére nem vagyok sokkal fáradtabb, mintha itt lenne mind a három.
Új bejegyzés helyett pedig csak a régi mamihamiról mentegettem át ide a recepteket.

Most viszont annak örömére, hogy tegnap hivatalosan lezártam az elmúlt 3 hét éjszakai műszakban végzett meggybefőző akcióját (nem számoltam össze, de legyalább 60-70 üvegnyi kismindenféle készült), most összekapom magam és írok. Valami egészen másról.


Mariann barátnőm sokféle tehetséggel megáldott lény. Kreatív, alkotó típus, legyen szó a környezetéről, a konyhájáról, vagy a szakmájáról.
Hogy a végéről kezdjem, irodalomtudománnyal foglalatoskodik, sok-sok éve elmélyülten kutatja Kazinczy munkásságát és Ő dolgozza fel jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban a Kazinczy-hagyatékot. Különleges dolog még belegondolni is, hogy a kezében most azok a kéziratok forognak, amiken a tintát a nagy író tolla ejtette.
Mindezt azért írtam le, mert megnyílt néhány hete egy kiállítás Kazinczyról "A szép és a jó" címmel, mely többek között Mariann keze munkáját is dícséri. Szívből ajánlom Mindenkinek!

Na és hogy visszatérjünk a konyhába, azt gyanítom, én többet tanultam Marianntól, mint ő tőlem. Például kukoricát pattogtatni. És a legeslegfinomabb mézespuszeli receptjét. Na meg azt a csokiba mártogatott fincsiséget, és ezúttal szó nincs gügyögésről, a fincsiség itt szakkifejezésnek minősül.
Nem kell hozzá más, csak jó minőségű csokoládé és aszalt gyümölcsök. A végeredmény viszont nálunk abszolút mindent visz. Általában fél kiló aszalt gyümölcsnél kevesebbel hozzá sem kezdünk. :)


Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Hozzávalók: aszalt gyümölcs, 20 dekányi gyümölcsönként kb. 10 dkg csokoládé.
Elkészítés: Aszalt gyümölcsből azt válasszuk, amit igazán kedvelünk, nálunk az aszalt szilva, a füge, az alma, a datolya és a vörös áfonya a toplistásak. Csokiból pedig szigorúan jó minőségűt válasszunk, olyat, amit önmagában is szívesen eszegetnénk, tortabevonó, tejbevonó massza és hasonlók tényleg nem alkalmasak erre a célra.
A gyümölcsöket fogpiszkálóra szurkáljuk.
A csokoládét felolvasztjuk. Én ezt mindig úgy csinálom, hogy egy kisebb üvegtálkába beletöröm csokit, azt pedig egy forró vízzel teli nagyobb tálba helyezem, vigyázva, hogy víz véletlenül se kerüljön a csokiba, mert azonnal megkásásodik tőle. Nincs vele más tennivaló, csak néhányszor megkavarni, így a csokoládé pár perc alatt felolvad és biztosan nem ég meg.
Ezután már csak mártogatni kell, sütőpapírra helyezni és türelmetlenül kivárni, míg megszilárdul.
Ha apróbb gyümölccsel, pl. áfonyával, mazsolával, citronáttal dolgozok, azt összekavarom a csokival és teáskanállal kis halmokat pakolok belőle a sütőpapírra.


Ahogy a kép is mutatja, az elkészítése gyerekjáték! :)

2009. június 17., szerda

2+7

Pontosan két éve, hogy bepötyögtem az első posztomat a Mamihamin.

Ez volt az első kép. :)

Akkor még tizenegynéhány gasztrobloggert számlálhattunk, és én nap mint nap izgalommal kattintgattam végig az oldalaikat, hátha írt valaki egy új bejegyzést. Szinte hihetetlen ez mára, amikor egymás után születnek az újabb és újabb gasztroblogok és széles palettáról választhatja ki minden érdeklődő a szívéhez közel állót, mindet követni szinte képtelenség lenne.

Anno szorongatta az izgalom néhány napig a gyomromat, mire bele mertem kezdeni -nem tudhattam, mekkora jót teszek ezzel magamnak. Sosem kóstolt alapanyagok és ízvilágok, rengeteg új kedvenc étel, új irányzatok, növekvő igényesség, új barátok és szívmelengető visszajelzések, és a lehetőség, hogy csinálhatok valamit a gyereknövelgetésen kívül is.
Szívemhez nőtt a blogom nagyon.

És ha már szülinap, én el is vonulok majd egy kiadós adag fagyiért apával és a gyerkőccel, és jól megünneplem.

Itt a blogon pedig a szülinap örömére a kettőt egy csapásra módszerrel elárulok magamról 7 komoly és komolytalan dolgot, Virág kérésére:

1.
Ha megismerkedsz velem, percek alatt tudni fogom rengeteg jó tulajdonságodat. Ahhoz, hogy a rosszakat is észrevegyem, minimum át kell gázolni rajtam.

2.
Nagyon vigyáznak rám odafentről. Csodás családom van, rengeteg jó ember vesz körül, ami igazán fontos nekem az életben, abban nem szenvedek hiányt.

3.
A saját érdekeimet mindig leghátulra sorolom. Nem, ez nem jó tulajdonság. Nehéz úgy adni, hogy nincs időm feltöltődni. Jó lenne megtalálni valamiféle középutat.

4.
Hajlamos vagyok túlfeszíteni a húrt. Ha már nem tudok megállni a lábamon, négykézláb megyek tovább.

5.
Nem tudok öltözködni, pedig szeretek, izé, szeretnék. De harmincegynéhány év kevés volt arra, hogy rájöjjek, mi áll jól nekem. Jöhetne egy stylist és jól megmenthetne.

6.
Máté születése előtt pár hónapig hastánc órákra jártam. Előtte azt hittem, képtelen lennék táncolni. Most pedig nagyon nehéz meglenni nélküle.

7.
Ha valamihez hozzáfogok, általában bizalommal teszem, és sikerülni is szokott szinte minden. A tánc mellett az autóvezetés volt a másik tabum, de az élet úgy hozta, hogy ebbe is belevágtam. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni! Na, nem én lettem a női Schumacher, de egy Swiftben ülő szőke nő három gyerekkel félelemmel vegyes rettenetet tud kelteni mindenkiben, így autóstársaim és a rendőrök is igazán udvariasan bánnak velem. :)

2009. június 16., kedd

Heti menü

Utóbbi és elkövetkező 1-2 hetem legmeghatározóbb eseménye, hogy érik a meggy, mégpedig hihetetlen sebességgel. Még szerencse, hogy a meggyfáim ügyesen beosztották, mire az első leérik, még akad egy szabadnap is, és akkor kezdi a második. Szedek tehát minden nap a legnagyobb tálamba egy kiadós adagot, és ha este leraktam a gyerkőcöket, kezdődik a befőzés. Készül lekvár, szörp és befőtt is.
Hogy élvezem-e? Háááát.... Nappal élvezném. De az érett meggyet meg kell becsülni, komoly vasraktár lesz télire az állandóan betegeskedő kicsinek, és vitamintartalék a nagyoknak is. Nagy ajándék, hogy van. És persze az is az lesz, ha elfogy. :)


Heti menü

Hétfő
húsleves, kefíres lángos
Kedd
sárgaborsó krémleves, kókuszos császármorzsa ananásszal
Szerda
sült harcsa krumplipürével, tarkabarka salátával
Csütörtök
sajtos quiche, eper
Péntek
nem itthon ettünk
Szombat
brassói, zöldsaláta joghurtöntettel, meggyes-mascarpone-s pohárkrém
Vasárnap
rántott csirke- és pulykacomb, kukoricás bulgur, uborkasaláta