Családomban sajnos én vagyok az egyetlen, akinek a legfontosabb étkezés a reggeli. Ha nincs, nem indul a motor, és kész. És bár sok szakértő ellenzi, számomra csakis édes lehet -a magam szakértője márpedig én vagyok. Gyerkőceim reggelijével érdemes várni legalább egy órát ébredés után, és akkor is sokszor csak egy kis kakaó, tejecske vagy joghurt csusszan le. Ám a hétvégén úgy gondoltam, meglepem őket -magunkat- valamivel, aminek biztosan nem tudnak ellenállni. Sikerült!
Amerikai palacsinta
Sok recept forog róla közkézem, ám mivel részemről ez a legelső próbálkozás, nincs összehasonlítási alapom, csak azt tudom mondani, hogy ez a változat finom -persze ahhoz, amit mi palacsintának hívunk, az égegyadta világon semmi köze nincs.
3 tojást szétválasztok, a fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, a sárgáját pedig kikeverem 1,5 dl tejjel, 120 g liszttel, 1 púpozott kávéskanál sütőporral és esetleg (részemről bő teáskanálnyi) ízlés szerinti cukorral, majd a kettőt elegyítem. Lassú tűzön cseppnyi olajon sütöm, amikor szép aranysárga az alja, akkor fordítom meg. A vastagságát tulajdonképpen a massza sűrűsége megadja: ahogy elterül, olyan vastag legyen. Én a nyers oldalára rögtön a palacsintasütőbe öntéskor reszelt almát és pici fahéjat szórtam, ez is finoman átsült a megfordításkor. Mi felmelegített mézzel és vajjal ettük, mivel hirtelen támadt az ötlet és nem volt beszerezve hozzá juharszirup.
Rögtön lett vagy száz ötletem, mit fogok rászórni legközelebb, úgyhogy biztosan szerepel még majd itt néhány variáció a közeljövőben. És amit még feltétlenül ki szeretnék próbálni: vannak olyan változatai is, amelyek tésztája előre elkészíthető és 1-2 napot eláll hűtőben.
(A kép ezúttal sajnos nem tőlem származik, hanem INNEN, mert pikk-pakk elfogyott, de nagyon hasonlított erre, csak persze díszítés nélkül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése