Négy éve költöztünk ki Budapestről az agglomerációba, és bizony a kisvárosi (majdnem falusi) lét -amit egyébként imádunk- bevásárlás szempontjából komolyan feladja a leckét. Kisvárosi húsbolt kisvárosi emberek igényeire méretezve: vagyis van benne csirke- és sertéshús. Hetente egyszer kacsa! Hurrá! De marhahusit vagy belsőségeket kifogni nagyon-nagyon ritkán lehet, ennél komolyabb vágyakkal pedig irány a főváros. Van viszont a végtelenül kedves húsboltos lány, akivel mindenről el lehet csevegni a hús méricskélése közben, aki a szebb darabokat a raktárról is előszedi nekünk, akihez szinte már haza jövünk... Ilyen is csak vidéken van ám!
Pénteken viszont hatalmas meglepetésként ott kellette magát egy gyönyörű, friss, hatalmas marhafelsál! És az enyém lett!
Tejszínes marharagu erdei gombával
A husit(1,3 kilót) hosszú csíkokra daraboltam. 2 fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem, rádobtam egy teáskanál sárga mustármagot és egy teáskanál finomra tört koriandermagot is, hadd pattogjon vele. Ezután fehérre pirítottam rajta a husit, megszórtam sóval, törött borssal, pici köménnyel, kevés fokhagymasóval, egy evőkanál liszttel, összepirítottam és fölengedtem száraz vörösborral. Kapott még egy teáskanál mustárt és fedő alatt egy órát rotyogtattam. Ekkor belezuttyantottam egy nagy vegyes erdei gomba befőttet (natúr lében) levével együtt, további fél óra után 2dl tejszínt, és még fél óra lassú főddögélés után egy kis lestyánt is, majd 1 perc múlva elzártam alatta a gázt.
Zsemlegombóccal tálaltam, mely a következő recept szerint készült:
8 szikkadt zsemlét apróra vágtam és fél liter forró tejjel felöntöttem. Sóval, borssal, 1 fej felaprított, megdinsztelt hagymával és két nagy tojással összegyurkásztam (igazi jó trutymós meló!), és lobogó sós víbe dobtam őket, majd lassú tűzön fedő alatt 20 percig főttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése