Íme Ő. Köszönet annak, aki eljuttatta az óhazába! Amikor a bébik még csak kóstolgattak, a "nemszeretem-zöldségeket" is ehetővé varázsolta egy kis krumplipüré. Ma, ha nem ízlik a husi: a mellétett krumpli -legyen bár olajban vagy tepsiben sült, főtt vagy püré- mindig jól csúszik. Ha anya lusta boltba menni: Ő kissé trópusi klímájú spájzom minden viszontagságával dacolva állandóan rendelkezésre áll.
És ha a nagyszülők jelentkeznek be váratlanul ebédre? Nem könnyű őket levenni a lábukról a legfinomabb konyhai újításaimmal sem. Gyermekkoruk ízeivel annál inkább!
Lepcsánka
2 kiló krumplit meghámoztam, a robotgépem pedig elvégezte a reszelést helyettem: felét durvára, felét egész finomra. Megsóztam és hagytam, hogy kiengedje picit a levét -leönteni nem kell. Ezután friss borsot törtem bele -hagyományosan jó sok kellene, de én a gyerekek kedvéért csínján bánok a borsmalommal-, és kapott egy picike őrölt köményt is. 4 tojást beleütöttem és belekevertem, majd annyi lisztet, hogy galuskaszerű állaga legyen. Ezután kanállal közepesen forró olajba pakoltam és ujjnyi vastagra lapítva mindkét oldalán megsütöttem.
Héjastól finomra reszelt uborkából, sóból, tejfölből és fokhagymából készült tzatzikivel kínáltam.
A legjobb móka, hogy lehet vele beleképzelős játékot is játszani -mint a felhőkkel, tudjátok-, a mostani adagban a kedvencem egy tarisznyarák lett.
Nálunk maradék vaddisznópörkölt is került mellé, amit azonban bemutatni sajnos nem tudok, mert a párom lecsapott a gyönyörű vadhusira és -nagy megelégedésemre- elcsaklizta tőlem a fakanalat, elkészítése azonban sajnos számomra is titkos "pasi-recept".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése