Szuperfinom reggeli

Végre igazán élvezettel "művelődök" éjszakai vasalásaim alkalmával: sikerült felvennem Nigella aktuálisan vetített sorozatát, azt csemegézem éjjelente. Lett is új reggeli-kedvenc, számomra abszolút a Top5-ben, íme:

Málnás-joghurtos pohárkrém

4 doboz natúr Actíviát (csak mert szerintem a legfinomabb azok közül, amik minden boltban beszerezhetőek) kikeverek annyi mézzel, hogy számomra épp elég édes legyen. (Ha megírnám a nekem optimális mennyiséget, azt szerintem a legtöbben nem találnák elég édesnek, épp ezért a gyerkőcöknek is többet keverek bele.) Én kutyultam hozzá egy pici vaníliát is.
400 gramm fagyasztott málnát kevés mézzel krémesre turmixolok.
3 nagy maréknyi zabpelyhes vagy teljes kiőrlésű kekszet (a képen Amaretti van, mert épp megmaradt egy adag, de reggelihez azért mégiscsak jobban illik a zabpelyhes) morzsává török -Nigellával ellentétben én bizony robotgépben, nem a zacskó-sodrófa módszerrel.
Málna-joghurt-keksz sorrendben pohárba rétegzem -legközelebb szebben- és azonnal bekanalazom, majd sajnálkozok, hogy máris elfogyott.
(Nigella után szabadon)

Főzelékháború

Sokaknál olvastam már, én is csak ezt mondhatom: a gasztroblogok olvasgatása és az írás is nagyobb változásokat hozott konyhai ügyködéseimbe, mint gondoltam volna. Izgalmas új alapanyagok, ízvilágok, és némely "reformtörekvés" anélkül is befészkelte magát a mindennapjainkba, hogy olyan jajdenagyon elszántam volna magam bármire.

De ami itt a blogon megjelenik, az korántsem a heti menünk, inkább csak az érdekesebbje -és ezzel talán nem csak én vagyok így. Sok-sok -oly gyakran szapult- hagyományos étel is előkerül nálunk, és eszembe sincs kitörölni őket a repertoárból. Épp csak azért nem írok róluk, mert a receptjüket mindannyian ismerjük.

Nagyon sok érték van a magyar konyhában is, azt gondolom, még ha ritkán írunk is róla. Jól emlékszem, iskoláskoromban német vendégeink milyen élvezettel ették anyukám főztjét, nem visszasétáltak, hanem visszagurultak utána a szállodájukba. Na de nem erről akarok most írni, csak arról az egy, sokakban berzenkedést kiváltó ételcsoportról: a főzelékekről.

A főzelékeket gyakran titulálják egészségtelennek -és ezen én mindig csodálkozom. Mi határozottan főzelékkedvelők vagyunk, a gyerekek érdekes módon még preferálják is a zöldségek ilyentén elkészítését a sütőben sült vagy olívaolajon párolt társaikkal szemben.
Persze, biztosan lehet őket egészségtelenül elkészíteni, meg ízetlenre is. Bennem is élnek még a menzás emlékek, ott aztán mindent elkövettek ember és főzelék ellen, amit csak lehetett: agyoncukrozták, vegetázták, csirízzé sűrítették...


Én csak pár apróságon változtattam, és a végeredmény szinte mindig el is fogy.
Először is mindig csak jó minőségű zöldséget használok: borsóból, karalábéból zsengét, brokkoliból méregzöldet, semmi sem lehet fonnyadt, ráncos... Ez persze minden ételre vonatkozik, csak valahogy főzeléknél könnyebben legyint az ember lánya, hogy "megteszi ez is". A zöldségeket sosem bő vízben teszem fel főni, hanem egy kanálnyi olívaolajon fedő alatt puhára párolom, néha picurka vizet löttyintve alá, nehogy odakapjon, és a sózás is csak akkor jön, ha már megpuhult. Így nemcsak vitaminokból marad meg több, de sokkal zamatosabb is lesz a végeredmény. Amikor felöntöm vízzel, már épp csak felforralom, ízesítem és behabarom.
Na és persze a habarás... Nem gondolom, hogy az az 1-2 evőkanálnyi liszt olyan jaj de egészségtelen. Egy besamelben például többszöröse van, olajból is, lisztből is. Viszont ha bárkit zavar, nyugodt lélekkel használhat teljes kiőrlésű lisztet: nálam is megtörtént már, hogy nem volt itthon fehér liszt, és biztos állíthatom, barnával épp olyan jó. Talán csak a színe szokatlan egy kicsit.

Megértem persze, ha bárkiben felmerül a kérdés: nem lehetne azt a jó zöldséget inkább valami "nemesebb" célra felhasználni? Hogyne lehetne: levesnek, krémlevesnek, rakottasnak, salátának, sütve, párolva, töltve.... Nálunk mégis hetente-kéthetente főzelék formájában is az asztalra kerül.
Magam is derülök rajta, amikor látom, hogy a gyermekeim örülnek, hogy az ebéd főzelék. De örülök én is -hiszen így finom!

Tészta icipici gombóckákkal

Nem szaporítom a szót, mit is mondhatnék? Egy újabb tésztaétel, gyors, finom, nem épp a fogyókúrás receptek közül való. Szerintem izgi a kolbászhús ilyesféle felhasználása, különösen, ha az ember jóféle házikolbászhoz jut.

Chifferini kolbászgombóckákkal

Hozzávalók 2 személyre: fél csomag chifferini (vagy bármilyen más durumtészta), 1 szál sütnivaló kolbász, 20 dkg spenót, olívaolaj, 1 dl tejszín, pár csepp citromlé, némi parmezán, kesudió
Elkészítés: A kolbászhúst kinyomkodom a bőrből, aprócska -mogyorónyi- gombóckákká gyúrom. A kis gombócokat egy evőkanálnyi olajon kisütöm, kiemelem a serpenyőből, a zsírt leöntöm -a serpenyőre ragadva persze marad belőle egy kevés, de annak ott is a helye. Egy evőkanál olívaolajat öntök hozzá, megfonnyasztom rajta a spenótot, majd felöntöm tejszínnel, ha felforrt, sózom, borsot tekerek rá és citromlével ízesítem.
Visszapakolom bele a gombóckákat, majd a roppanósra főzött, leszűrt tésztát. Reszelt parmezánnal és száraz serpenyőben megpirított kesudióval tálalom.

Morzsaropogtató

Az utóbbi hetekben számos morzsarecept jelent meg a különböző blogokon. Ez az én régi, jól bevált receptem, ami asztalra is kerül nálunk szinte minden hónapban, általában egy tartalmas leves kísérőjeként.
Bár én nem kedvelem különösebben az almás süteményeket, ez az édesség a kedvenceim között van. Kevés olyan ropogós dolog van a világon, mint ez az édes roppanós morzsa, az alma pedig illatosra, sziruposra sül a finom kéreg alatt. Az már csak a hab a tortán, hogy pár perc alatt összekészíthető, a maradék munkát a sütő elvégzi.

Fahéjas almás morzsa

Hozzávalók: 4-5 nagy alma, fahéj, 4 evőkanál barna cukor, 150 g liszt, 100 g cukor, késhegynyi szerecsendió, 4 evőkanál vaj
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, felkockázzuk, jénaiba rétegezzük, megszórjuk fahéjjal és barna cukorral. A vajat a liszttel, szerecsendióval, cukorral elmorzsoljuk, akkor jó, ha a markunkba szorítva összeáll, az ujjainkkal összenyomva pedig szétmorzsolódik. A tésztát az almára morzsoljuk, és 175 fokos sütőben 30 percig sütjük.
Tálalhatjuk vaníliafagylalttal, cukorral és vaníliával elkevert tejföllel vagy magában.

Falatnyi-roppanós-csupasajt gombóckák

Borzsinál láttam pár hete rántott sajtgolyócskákat, olyan helyes kis gyerekbarát gombóckák voltak, gondoltam, kipróbálom majd a manóimon. Aztán amikor eljött a pillanat, nem sikerült nethez jutnom, ám emlékeimből előbukkant, hogy egy -egyébként alighasznált- régi szakácskönyvemben is volt hasonló recept. Csodák csodája, keresnem sem nagyon kellett, a siker pedig frenetikus volt. Legközelebb a tripláját gyúrom be!
A leírás előtt még hozzáfűzném, hogy pillanatok alatt elkészíthető, 1 perc a gyúrás és ez a leegyszerűsített panírozás -ami egyébként meglepően légies-roppanós felületet ad a gombóckáknak- gyorsan megy. Épp ezért ajánlom, hogy szánjunk még rá egy picike időt és ne bolti morzsából készítsük, hanem frissen darált háziból: egyértelműen érezhető a különbség!

Sajtos gombóckák

Hozzávalók: 20 dkg reszelt sajt, 25 dkg zsemlemorzsa, só, pirospaprika, 10 dkg vaj, 4 tojássárgája és 2 fehérje, olaj
Elkészítés: A vajat eldörzsöltem a 4 sárgájával, kis sót, paprikát tettem bele. A sajtot és 5 dkg híján a morzsát összevegyítettem, majd a sárgájához öntöttem és az egészet összegyúrtam. Kis gombócokat formáztam belőle, lágy habbá vert fehérjébe, majd morzsába forgattam és olajban kisütöttem.
Amint a képen látható, tzatzikivel és répás rizzsel tálaltam. A rizs készítésekor a répát olajon fedő alatt külön pároltam puhára, és amikor megpuhult, ráöntöttem 1 dl joghurtot, összerottyantottam, ezután vegyítettem el a kifőtt rizzsel. Szívből ajánlom -természetesen mehet bele bármilyen zöldség-, nagyon finom köret!

Figyelem!
Csonginak hála felmerült egy probléma -felvesz-e ilyen sok morzsát ennyi nedves alapanyag-, nálam ez nem okozott gondot, ám én házi kenyérből darált morzsával dolgoztam. Csináltam hát egy tesztsütést bolti morzsából, és maximálisan igaz, amit Csongi írt: kevesebb, kb. 15 dkg morzsa kellett bele, és a végeredmény is nagyon más lett, morzsásabb, töményebb, közel sem annyira finom.
Javaslatom: én ha legközelebb esetleg bolti zsemlemorzsával készíteném, a következő 2 változtatás egyikét mindenképp bevetném:
-vagy a sajt mennyiségét növelném 25 dekára, a morzsáét pedig kb. 10-re csökkenteném
-vagy pedig a morzsa felét teljes kiőrlésű lisztre cserélném, természetesen szép apránként adagolva, hiszen a tojások méretétől is függ, mennyit vesz fel belőle.

VKF! XIII. Ízgazdag kuszkusz

A kuszkusznak már a neve is olyan helyes, hogy nem lehet nem kipróbálni. Tudom, sokaknak rég nem újdonság már, én mégis valamiért nagyon hosszú ideig csak szimpatizáltam vele, mégsem jutottam el az elkészítéséhez -egészen mostanáig.
Rengeteg helyen hallottam, hogy a kuszkuszt sokan nem kedvelik, mivel ízetlen. Ezt az esélyt én meg sem adtam az enyémnek, ez mindjárt ki is derül a receptből. 10 perces tévénézéseim alkalmával kaptam el épp ezt a részletet egy -általam egyébként nem különösebben kedvelt- "Szombati főzőcskében", és annyira képtelennek tűnt ez a fűszertársítás, hogy kíváncsi lettem rá. Nos, az én ízlelőbimbóim meg voltak elégedve vele, túlzottan is. Együltőhelyemben bármikor képes lennék bekanalazni az egészet, akár főétel gyanánt.

Citromos-mentás kuszkusz

Egy csésze kuszkuszt és maréknyi átválogatott, szükség esetén a rajta felejtett szárától megfosztott mazsolát felöntöttem szűk két csészényi enyhén sós forró vízzel, lefedve 10 perc alatt megpuhult. Ekkor belecsavartam fél citrom levét (kisebb citrommal számolva), kávéskanálnyi őrölt fahéjat és 2-3 szár mentáról leszedett, felaprított levélkét szórtam bele. Egy evőkanálnyi olívaolajjal elkavartam és pár percet állni hagytam, hogy picit összeálljanak az ízek. Érdemes frissen elfogyasztani, mert a menta nagyon erős, ha hosszan állni hagyjuk, szinte megkeseríti az ételt.

Kristályragyogás desszertespohárban

Amikor Ilka blogján megláttam ezt a desszertet, tudtam, hogy sürgősen utánacsinálom. Személy szerint zseléimádó vagyok annak minden minőségében, nyáron például kedvenc édességem a házi szörpből készült zselével nyakon öntött bogyós gyümölcs, ami ezután sütiként szeletelhető. Ennek az egyszerű poharas gyümölcskocsonyának azonban a látványa annyira lenyűgöző, hogy az ember nem is annyira a hasának készíti, inkább a szemének -na nem mintha nem lenne finom. Sajnos öregedő, egyszerű fényképezőgépemmel nem tudtam igazán visszaadni ezt a kristályszerű ragyogást, érdemes ezért feltétlenül átkukkantani Ilka fotójára is.

Az elkészítés pedig: 2 különböző színű gyümölcszselét a tasakon lévő utasítás szerint elkészítünk. Amikor megdermedtek, kiskanállal felváltva rétegezzük a színeket magas kelyhekbe. (Az eredeti recept elvesz 125 grammot az egyik zseléből, visszamelegíti és elkeveri 150 gramm natúr joghurttal, ezt önti a tetejére. Én ezúttal ezt elhagytam.)

Ami még feltétlenül fontos lehet: a bolti gyümölcszselék közül tapasztalatom szerint nem mindegyik dermed vissza, ha újra felmelegítjük! Ezt érdemes figyelembe venni a joghurtos öntet készítésénél.

Pohárkrém 5 perc alatt

Még karácsonykor történt, hogy az idő csak száguldott és olyan jó lett volna valami fölnőttes édesség a karácsonyi vacsora végére, én pedig bekukkantottam a hűtőbe, a spájzba, és gyorsan Nigellává váltam. Tényleg, és nagyon jó volt. Na jó, nem lettem olyan szép, a fenekem se nőtt meg, és meg sem közelítem főzéstudományban, DE: kisminkelve és szép ruhában leledztem a konyhában, a robotgépem verte a tejszíhabot, pocsoltam bele a likőrt (sajna nem Limoncello-t) és szórtam az Amaretti kekszmorzsát.....

A recept nem Nigelláé, abból kreáltam össze, ami épp volt otthon, de igazán fini lett, és olyan pillanatok alatt kész van, hogy bekerült a kedvencek közé.

Tojáslikőrös krémkehely

Hozzávalók: 4 dl zsíros tejföl, 4 dl habtejszín, , 20 dkg Amaretti keksz, ízlés szerint porcukor, tojáslikőr
Elkészítés: A tejfölt kikeverem porcukorral -ki milyen édesen szereti-, majd tojáslikőrrel. Én szívesen pocsolnám bele bőségesen, de mivel Máté belőlem táplálkozik, most visszafogott vagyok. A tejszínt lágy habbá verem és lazán beleforgatom a krémbe. Kehelybe rétegezem az összetört keksszel.
Szerintem nagyon finom, ha a tetejébe beleszúrunk egy-egy 70% csokis After Eightet.
Röviddel fogyasztás előtt érdemes elkészíteni, ha fél napnál tovább áll, átnedvesedik a kekszmorzsa.

Én most először használtam Amarettit és már értem, miért szeretik oly sokan.

(Morogtam, hogy egy-két percem van csak fényképezésre és nincs egy jó háttérnek való rész a lakásban, mire apa viccből kreált nekem háttért. Olyan aranyos lett, ezért most nem ússza meg, hogy ezt is feltegyem.)

Most pedig egy picike India

Mivel nem szeretem, ha a gyerekek a tévét bambulják, azt pedig még annyira sem, ha ezt számukra értelmetlen műsorral teszik, így lényegében én sem szoktam nézni. Nem is nagyon hiányzik, csak egy-két dolog, leginkább pár főzőcskézős műsor, aminek a hangjait apa irodájából hallom is kiszűrődni. Ha van néhány percem, amikor a nagyok épp a másik szobában foglalják le magukat, a mini meg szopizik vagy alszik, gyorsan bekapcsolom a Spektrumot vagy a Paprikát, hátha elcsípek valami jót. Így szúrtam ki pár napja ezt az édességet is a fogalmamsincsmelyik műsorban, ahol a hölgyike épp Indiában kóstolgatott.

Indiai golyócskák ("Nemtudommianeve édesség")

Hozzávalók: 2 tubus (340 g) sűrített tej, 15 dkg kókusz, 12 dkg darált pisztácia, pici kardamom
Elkészítés: 5 dkg kókuszt félreteszek a hempergetéshez, a többi hozzávalót összekutyulom, majd kis lángon pár percig pirítom. Amikor langyosra hűlt, nedves kézzel golyócskákat formázok belőle és kókuszba hempergetem. (Nálam ezúttal a pisztácia mandulára cseréltetett, a kardamom pedig fahéjra, így is pillanatok alatt elfogyott, de gyúrok az eredetire is.)

Botcsinálta, de finom kínai

Mindenevők vagyunk és kíváncsiak, mégis sokkal hosszabb listám van arról, mi mindent szeretnék megkóstolni, mint aminek a kipróbálására már valóban nyílt alkalmam. A kínai ételek azonban -és ez valami furcsa véletlen- életem legfontosabb mérföldköveinek résztvevői lettek.

Kínai étteremben ünnepeltük -10 évvel ezelőtt!!!- első házassági évfordulónkat. Jól emlékszem a helyiség közepén hatalmas akváriumban szomorkodó homárokra: egyetlen másodperc alatt el is dőlt, hogy homárt biztosan nem eszünk, szívem szerint hazacipeltem volna mindet megmentés céljából. Amit azonban választottunk, hatalmas adag volt és nagyon finom, nem is bírtuk megállni, hogy jóllakáskor abbahagyjuk az evést, míg végül alig bírtunk hazacammogni kővé nehezült pocakokkal.
Gyermekeim méhen belüli életének első hetei is meglehetősen "kínai" időszakok voltak, az első trimeszterben reggel-délben-este csak ezek az ételek estek jól, ezek az erőteljes ízek tudták csak elfelejtetni picike időre a rosszulléteket. Olyan kívánós voltam, hogy inkább éhen haltam volna, ha nem volt itthon kínai. Az eladók már felderültek, ha a férjemet közeledni látták, ő volt a beszállítóm, és nagy tételben hurcolta haza nap mint nap a tésztákat, leveseket. Ennek persze káros folyománya volt az is, hogy az első émelygős hetek elmúlásával aztán gondolni sem bírtam többé semmilyen keleti ételre, szó szerint rosszul lettem, ha csak a Paprikán egy kínai szakácsot vagy vokot megpillantottam.

Bár mostanra kigyógyultam, itthon mégsem nagyon állok neki kínai ételek készítésének, mert olyan sok ízzel kell ügyesen játszogatni, ritkán sikerülnek úgy, ahogy elvárnám.
Pár napja azonban, amikor azon gondolkodtam, milyen levest főzzek a tervezett aranygaluska elé, meg is lepett, hogy az egyetlen, ami eszembe jutott és volt is a spájzamban minden hozzávaló, a kínai leves volt. És csodák csodája, most meg voltam elégedve vele. Sőt a gyerkőcök is, főként az üvegtészta tetszett nekik. (Nagy szó ez, mivel Fanni pár hónapja "elvből" nem szeret semmilyen levest. Ehhez képest ezt pikk-pakk bekanalazta.) Így aztán amikor este sutyiban el akartam fogyasztani a maradékot, rögtön ott teremtek, hogy "abból a vicces tésztás levesből" ők is kérnek, így végül közös erővel tüntettük el.

Kínai leves

Kesze-kusza, nehezen használható lesz ez a receptleírás, mert nem mértem ki semmit, csak kotyvasztottam érzés szerint.
Először is egy csirkemellet apróra csíkoztam, keményítő-liszt keverékével megszórtam és elkevertem egy tojásfehérjével, ebben a formában aztán pihent egy-két órát.
Forró olajra dobtam mogyorónyi lereszelt gyömbért és egy gerezd szétnyomott fokhagymát, majd pici pirítás után egy csomag Bonduelle fagyasztott kínai zöldséget (benne van minden jó, ráadásul szépen gyufaszálra vágva, nekem erre nem futná az időmből), és mérsékeltem a lángot. 2-3 percnyi pirítás után felöntöttem 1 liter házi készítésű húslevessel, majd jött az ízesítés.
Magam sem tudom, miből mennyit használtam, a sötét szójaszószt merészen locsolgattam bele, balzsamecetből csak egész óvatosan, tüzes csiliszószból épp csak egy cseppnyit, mézből pedig két teáskanállal. Sóval picit utánaízesítettem.
Amikor felforrt, beledobtam a husikat és pár percig főztem. Elzártam a lángot, és beledobtam egy kis csomag üvegtésztát is, pár percre lefedtem, és kész.

Ha már a konyhában is a gyerek az úr...

Az utóbbi hetekben fellángolt a gyermekeimben a konyhaszenvedély. Ritkán főzök egyedül, valamelyikük mindig csatlakozik hozzám. Fanni már készségesen segít, méricskél, kavar, öntöget, igyekszik hűen utánozni a tőlem ellesett mozdulatokat. Poci legjobban a fakanalat szereti kezelni, de mégis a legnagyobb móka számára az, hogy a kisszéken állva mindent elér a konyhapulton és kedvére garázdálkodhat. Ritka az olyan alkalom, hogy nem engedem be őket -ilyen például, ha bő forró olajban sütök valamit-, van is ilyenkor nagy méltatlankodás!
Most igazán kapóra jött, amikor Fanni ebéd után lobbizni kezdett, hogy süssünk banános muffint: rota-vírusos gyomorborzalmak után a banán kitűnő eszköz a kálium-egyensúly visszaállítására. A díszítést tessék megbocsátani: a kisfőnökeim ragaszkodtak hozzá.

Banános muffin

Hozzávalók: 10 dkg olvasztott vaj, 1 csésze cukor, 2 tojás, 1/2 csésze tej, 2 csésze liszt, 2 teáskanál sütőpor, 2 érett banán villával szétnyomva
Elkészítés: A szokásos módon külön-külön elkeverjük a száraz és a nedves hozzávalókat, majd a kettőt elegyítjük. 180 fokon kb. 30 percig sütjük, míg a teteje szépen megbarnul. Fél citrom levéből porcukorral nem túl sűrű mázat készítünk és még forrón a muffinokra kenjük -így a citrom íze belül is átjárja a süteményt, a tetején pedig ropogós kéreg keletkezik.

Gomba-gondok és miegymás...

Gomba-gondom lényege, hogy friss erdei gomba beszerzőhely híján egyszerűen nem sikerül rátalálnom arra a feldolgozott verzióra, ami valódi gomba-élményt kínál. Kíváncsi lennék, ki hogyan csempészi az erdei gombát ételeibe!
Siccike írta tippként a sáfrányos rizottóhoz, hogy gombabefőtthelyett a szárított gomba egészségesebb megoldás. Valójában mi is szárított erdei gombát használtunk már évek óta, ami azért hordozza az "erdő zamatát", még ha a frissnél jóval gyengébben is. Nem sikerült azonban megbarátkoznom az állagával: bármilyen hosszan áztattam is be, a szárított gomba szárított gomba maradt, egy kicsit gumiszerű. Konzerv szóba sem jöhet, a tipikus "konzerv-íz" miatt. Pár hónapja fedeztem fel a befőtt változatot. Ebben hagymán, són, cukron, eceten, borókabogyón kívül semmi más nincs, tehát tartósítószer sem, egészségesnek tehát egészséges, állagra finom puha, az íze viszont az elvárhatónál sokkal visszafogottabb. Ezen már csak azért is csodálkozom, mert a házi erdei gomba befőtt hihetetlenül intenzív ízű -hegyvidéken lakó távoli rokonaimnál kóstoltam ilyet. Nem tudom, hová tűnik az íz a boltiban, hiszen a gomba tagadhatatlanul benne van. Ízre tehát inkább a szárított, állagra pedig a konzerv.
Amíg Pesten laktunk, nem volt ez gond, hiszen a legtöbb pesti piacon, így nálunk a bosnyák térin is, lehetett friss erdei gombát kapni. De mit tegyen az ember, ha vidéki? Ha bárki bölcs tanáccsal tud ellátni, várom! Addig pedig valószínűleg maradok a szárított és a befőtt kombinálásánál.

Ami pedig még régóta nyomja a szívemet, mióta pedig gasztroblogokat olvasok, duplán, triplán is nyomja, azok a beszerzési nehézségek -úgy általában. Anno én is imádtam a Vámház térre járni, ahol annyi csodát lehetett zsákmányolni. Most pedig csak ácsingózva olvasom, hogy Eszter fügét vesz onnan, mások csodálatos kis boltocskákat fedeznek fel, vagy csak egyszerűen elugranak a Culinarisba... Nem mintha állandóan ilyen különlegességeket szeretnék az asztalra tenni, dehogy. Csak néha úgy megkívánok ezt-azt másoknál. Azon is elgondolkodtam, egy vidékinek mennyivel nehezebben kivitelezhető lehet a vegán életmód gyakorlása -hisz ha bekukkantok ezekbe a blogokba, az alapanyagok jó része teljesen ismeretlen számomra. Nálunk már az is nagy szám, ha szép marhahús érkezik a henteshez. Brühühühü! Na, kinyafogtam magam. Uff.

Az első rizottóm

A lakóparki kisboltban időről időre felállítanak egy kisebb polcot újdonságokkal: megfordult már rajta bio gyümölcslé, gyerekeknek való fürdővízszínező, különleges kellékek sütisütéshez... Aztán el is tűnik szépen az új áru, megfelelő kereslet híján. Ezúttal különleges minősígi rizs- és tésztafélék kerültek rá. Egy csomag szépséges fényes gömbölyű szemű Arborio rizst azonnal a kosaramba csúsztattam: már egy ideje számítottam erre a találkozásra...

Sáfrányos rizottó

Hozzávalók: 250 g arborio rizs, 1 kis hagyma finomra aprítva, 1 evőkanál olívaolaj, 1 1/2 l forró húsleves, 1/2 teáskanál sáfrány, 50 g reszelt parmezán, 1 evőkanál vaj, só, bors, 1 üveg erdei gomba befőtt (vagy szerencséseknek friss erdei gomba)
Elkészítés: A hagymát az olajon megdinszteljük, a rizst üvegesre pirítjuk rajta. Felöntjük egy csésze levessel, majd folyamatos kavargatás közben csészénként adagoljuk hozzá a levest, mindig amikor az előző adagot felszívta. Mivel volt benne kioldódott gombaíz, én a rizshez adtam a gomba főzőlevét is a gombával együtt 10 perc után.A sáfrányt egy csésze levesben feloldjuk, 15 perc főzésidő után a rizshez adjuk. Ha a rizs megpuhult, ízlés szerint borsozzuk, ha kell, sózzuk. A tűz elzárása után belekeverjük a vajat, és azon frissiben tálaljuk, parmezánnal megszórva.
(Hedonistin receptje alapán)

Zsályás-kapribogyós csirkecomb

A csirke combja nem adja meg magát egykönnyen a pácolásnak, még ha az egyik legáthatóbb ízű fűszernövénnyel, zsályával ostromlom is. Legközelebb a levélkéket a bőre alá dugdosom majd.

Zsályás-kapribogyós csirkecomb

6 csirkecombot a forgója mentén elvágok, a bőrét bevagdosom, sózom, borsozom. Körészórok 4 elfelezett vöröshagymát, 8 gerezd fokhagymát, egy doboz konzerv hámozott paradicsomot, egy üveg kapribogyót, befedem zsályalevélkékkel. Száraz fehérbort locsolok alá, és lefedve 200 fokon sütöm 1 1/4 óráig, majd magasabb hőfokon megpirítom.

Matild néni ajándéka

A férjem szüleinek szomszédságában lakik egy tündéri idős néni: aprócska, a szeme mindig mosolyog. Szeretik a gyerekeim is: ha a mamánál-papánál vagyunk, sosem mulasztanák el meglátogatni Matild nénit. Pontosabban: Matild nénit és a malackáit. Mert vannak ám malackák is, szerencsére a gyerekszemeknek nem tűnt még föl, hogy időről időre megfiatalodnak -annál inkább nagy ilyenkor a papa öröme, mert a disznótor napján sok apró kedvesség jut Neki is, reggelire egy kis sült vér, estére ott a hurka-kolbász, pár napon belül kocsonya...
Amikor Máté megszületett, Matild néni szeretett volna valamilyen ajándékot adni: két hatalmas tepsi süteményt kaptunk Tőle, nagyon finomakat! Íme az egyik. Nem elegáns cukrászsütemény, hanem az a fajta recept, ami kézről kézre jár a háziasszonyok között, terjed, mint a futótűz, mert szinte mindenkit meggyőz, aki megkóstolja.

Zebra szelet

A süti 4 rétegből áll. Az elkészült réteget mindig érdemes becsúsztatni a fagyasztóba, így épp megdermed, mire a következő elkészül.
Hozzávalók: 8 tojás, 4 csomag zselatin, 3 csomag vaníliás cukor, 2 dkg kakaó, 18 evőkanál kristálycukor, 3 dl málnaszörp, 3 pohár tejföl
1. réteg: 4 tojássárgát 1 csomag vaníliás cukorral és 5 evőkanál cukorral habosra keverünk. 2dl forró vízben feloldott 3 evőkanál zselatint belekeverünk, majd hozzáadjuk a felvert fehérjéket. A tepsibe simítjuk.
2. réteg: Ugyanúgy készül, mint az előző réteg, csak a sárgájába belekeverjük a kakaót is.
3. réteg: A tejfölt 1 vaníliás cukorral, 8 evőkanál cukorral elkeverjük. A zselatint a szokásos módon elkészítjük, belekeverjük. A tepsibe simítjuk.
4. réteg: A szokásos módon feloldott zselatint a langyos szörpbe öntjük.
Közepes tepsire elegendő adag.