Hamisu

Remélem, senki nem kövez majd meg emiatt a recept miatt. Csak egészen halkan mondom rá, hogy "tiramisu", ő inkább a kistesó, a pénztárcakímélő magyar változat. Ám amikor sok évvel ezelőtt fiatal házasként még mindketten a felsőoktatás padjait koptattuk a párommal, szűköske kis költségvetésünket romba döntötte volna egy ilyen adag mascarpone beszerzése. Akkor szerettünk bele ebbe a verzióba, és szeretjük máig is!

Majdnem tiramisu

 Egy emberes nagycsaládi adaghoz vegyünk két doboz natúr vajkrémet (szerintem a Milli a legjobb) és fél liter habtejszínt. A vajkrémet keverjük ki ízlés szerinti mennyiségű porcukorral és fél üvegcse vanília aromával, a tejszínhabot pedig -a biztonság kedvéért- fixálóval verjük föl, majd óvatosan elegyítsük a vajkrémhez. Előre kifőzött és lehűtött erős feketekávéba áztatottbabapiskótával terítsük be egy nagy tál alját, kenjük rá a krém felét, majd ezt ismételjük még egyszer. A tetejét vastagon szitáljuk meg jó minőségűkakaóporral. Pár hűtőben töltött óra után fogyasztható is!

Kütyüajánló

Abba a bizonyos csupa nagybetűs svéd bútoráruházba sosem tudunk úgy elmenni a párommal, hogy ne pakolnánk be a szatyrunkba ezt-azt. Szeretem a bútorait, a kiegészítőit, az éttermét, a bababarát hozzáállását, és hogy mindig van valami kis meglepije az ember számára.

 Emellett a kis kütyü mellett már sokszor továbbmentem, most sem tudom, mért is landolt a zsákomban. Talán mert a hülyének is megéri -az ára épp olyan komolytalan, mint amilyennek kinéz. Otthon aztán az a meglepetés ért, hogy ezúttal igazi kis kincsre leltem!

 Mint nagy capuccino-rajongónak, vett már nekem a férjecském tejhabosítós kávémasinát. Habosítottam is vagy háromszor vele: várni kell ugyanis, míg forró gőz lesz a beleöntött vízből, majd percekig fel-le rángatni a gőzölő cső alatt a tejespoharat, végül letakarítani a csőről a rásült tejet. Mire elkészül a tejhab, kikészül a készítő is.

 A kiskütyümmel pedig: beindul a minihabverő és 20 másodperc alatt hatalmas habot varázsol a forró tejből, majd további 2 másodperc múlva forró vízbe mártva ismét tiszta. És fincsi, nem lehet észrevenni, hogy nem gőz által lett a hab!

 Fáradt, capuccino-ra szomjazó kismamákat ajnározó kis bigyó, imádom!

Finom falatok kalapban

Férjem-uram igazi húsevő: s bár az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket tesz a gyerkőcök kedvéért -és talán az enyémért is- a zöldségfogyasztás terén, mégis különös megbecsülést érdemelnek azok a zöldséges fogások, amiket szeret és "rendel" is.

 Ha nem lenne olyan nehéz törpeházikó méretű hatalmas sampionokat beszerezni, sokkal gyakrabban szerepelne az étlapunkon ez a finom gombaétel.

Juhtúróval töltött gomba

10 hatalmas gombát megmosok, megtisztítok, a szárát kivágom és felaprítva megdinsztelem, pici sóval és borssal zsírjára sütöm. A kalapokat besózom, borsot török rájuk és 10-15 percre a közepesen forró sütőbe teszem, fejjel lefelé, hogy kifolyhasson a leve. Ezalatt a szárát összekeverem 10 dkg juhtúróval és egy egész tojással. Kiveszem a sütőből a gombafejeket, megfordítom őket, megtöltöm és egy-egy szelet bacont teszek rájuk keresztben (kb. 10 dkg szeletelt bacon szükséges ehhez a mennyiséghez). Tovább sütöm, egészen addig, míg a szalonna gyönyörűen meg nem pirul.

 Ha erőteljesebb juhtúróízt akarok -mivel a tojás tompítja az ízeket-, szoktam a tölteléket tojás nélkül, csak picike tejföllel simára keverve készíteni. Ízlés szerint mehet bele pici zöldfűszer is, nekem gombához jól passzol például a kakukkfű.

Marhajó!

Négy éve költöztünk ki Budapestről az agglomerációba, és bizony a kisvárosi (majdnem falusi) lét -amit egyébként imádunk- bevásárlás szempontjából komolyan feladja a leckét. Kisvárosi húsbolt kisvárosi emberek igényeire méretezve: vagyis van benne csirke- és sertéshús. Hetente egyszer kacsa! Hurrá! De marhahusit vagy belsőségeket kifogni nagyon-nagyon ritkán lehet, ennél komolyabb vágyakkal pedig irány a főváros. Van viszont a végtelenül kedves húsboltos lány, akivel mindenről el lehet csevegni a hús méricskélése közben, aki a szebb darabokat a raktárról is előszedi nekünk, akihez szinte már haza jövünk... Ilyen is csak vidéken van ám!

 Pénteken viszont hatalmas meglepetésként ott kellette magát egy gyönyörű, friss, hatalmas marhafelsál! És az enyém lett!

Tejszínes marharagu erdei gombával

 A husit(1,3 kilót) hosszú csíkokra daraboltam. 2 fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem, rádobtam egy teáskanál sárga mustármagot és egy teáskanál finomra tört koriandermagot is, hadd pattogjon vele. Ezután fehérre pirítottam rajta a husit, megszórtam sóval, törött borssal, pici köménnyel, kevés fokhagymasóval, egy evőkanál liszttel, összepirítottam és fölengedtem száraz vörösborral. Kapott még egy teáskanál mustárt és fedő alatt egy órát rotyogtattam. Ekkor belezuttyantottam egy nagy vegyes erdei gomba befőttet (natúr lében) levével együtt, további fél óra után 2dl tejszínt, és még fél óra lassú főddögélés után egy kis lestyánt is, majd 1 perc múlva elzártam alatta a gázt.

 Zsemlegombóccal tálaltam, mely a következő recept szerint készült:

8 szikkadt zsemlét apróra vágtam és fél liter forró tejjel felöntöttem. Sóval, borssal, 1 fej felaprított, megdinsztelt hagymával és két nagy tojással összegyurkásztam (igazi jó trutymós meló!), és lobogó sós víbe dobtam őket, majd lassú tűzön fedő alatt 20 percig főttek.

Amerikából jöttem

Családomban sajnos én vagyok az egyetlen, akinek a legfontosabb étkezés a reggeli. Ha nincs, nem indul a motor, és kész. És bár sok szakértő ellenzi, számomra csakis édes lehet -a magam szakértője márpedig én vagyok. Gyerkőceim reggelijével érdemes várni legalább egy órát ébredés után, és akkor is sokszor csak egy kis kakaó, tejecske vagy joghurt csusszan le. Ám a hétvégén úgy gondoltam, meglepem őket -magunkat- valamivel, aminek biztosan nem tudnak ellenállni. Sikerült!

Amerikai palacsinta

 Sok recept forog róla közkézem, ám mivel részemről ez a legelső próbálkozás, nincs összehasonlítási alapom, csak azt tudom mondani, hogy ez a változat finom -persze ahhoz, amit mi palacsintának hívunk, az égegyadta világon semmi köze nincs.

 3 tojást szétválasztok, a fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, a sárgáját pedig kikeverem 1,5 dl tejjel, 120 g liszttel, 1 púpozott kávéskanál sütőporral és esetleg (részemről bő teáskanálnyi) ízlés szerinti cukorral, majd a kettőt elegyítem. Lassú tűzön cseppnyi olajon sütöm, amikor szép aranysárga az alja, akkor fordítom meg. A vastagságát tulajdonképpen a massza sűrűsége megadja: ahogy elterül, olyan vastag legyen. Én a nyers oldalára rögtön a palacsintasütőbe öntéskor reszelt almát és pici fahéjat szórtam, ez is finoman átsült a megfordításkor. Mi felmelegített mézzel és vajjal ettük, mivel hirtelen támadt az ötlet és nem volt beszerezve hozzá juharszirup.

 Rögtön lett vagy száz ötletem, mit fogok rászórni legközelebb, úgyhogy biztosan szerepel még majd itt néhány variáció a közeljövőben. És amit még feltétlenül ki szeretnék próbálni: vannak olyan változatai is, amelyek tésztája előre elkészíthető és 1-2 napot eláll hűtőben.

(A kép ezúttal sajnos nem tőlem származik, hanem INNEN, mert pikk-pakk elfogyott, de nagyon hasonlított erre, csak persze díszítés nélkül.)

Gyümölcsszezon!

Nyáron nagyon ritkán sütök, inkább gyümölcsös desszerteket állítok össze -jobban is esnek ezek a hűtős édességek a nagy melegben.

 Ezt a finomságot az eperszezon óta készítem rendszeresen -akkoriban Fanni és Poci valami okból csak a saját kertünkben termő epret voltak hajlandók elfogyasztani, a zöldségesét bojkottálták, ezért gyártottam belőle "sütit", így persze azonnal lecsúszott. A receptet az interneten találtam, Delfi a szerzője, de Snöcynél is láttam -bár én természetesen egy icipicit változtattam rajta. Háztartási kekszet egyébként ilyen célra nem szívesen használok, de ebben az édességben nagyon finom.

Tejfölös-kekszes

 Egy liter tejfölt kikeverek ízlés szerinti mennyiségű porcukorral és pár csepp vanília aromával. Ezt rétegzem kétszer háztartási keksszel. Felülre elméletileg keksz kerül, de ezúttal szőlővel dolgoztam, és a szőlőszemek úgy gurultak volna a kekszrétegen, mint a csocsólabda, így kivételesen elhagytam a felső kekszréteget. Kiraktam a tetejét gyümölccsel, hűtőbe tettem, hogy könnyebben kössön majd a kocsonya, és végül fél liter gyümölcskocsonyával bevontam. Pár óra alatt a keksz megpuhul és fogyasztható.

Nézni is öröm

A vöröslencse a legszebb a száraz hüvelyesek között: élénk narancssárga színével, szabályos kis szemecskéivel élvezet a szemnek. Sajnos főzés közben csodás pirosas-narancsból sárgásbarnává alakul, de az íze kárpótol az elveszett esztétikai élmény miatt.

Vöröslencse krémleves

3 szép szál sárgarépát meghámozunk és felkarikázunk, majd olajon lassú tűzön félpuhára pároljuk. A párolás vége előtt összepirítjuk vele a fűszereket, nálam kevés őrölt köményt, kurkumát, gyömbért, sózzuk, borsozzuk és felöntjük vízzel. 25 dkg vöröslencsét öntünk bele, és puhára főzzük -ehhez nagyjából 10 perc elegendő is. Ha a lencse puha, kézi mixerrel simára turmixoljuk, 1dl joghurt és 1 dl tejszín keverékével felöntjük, kevés citromlével, cukorral ízesítjük Ha túl sűrű, vízzel hígítjuk és utánaízesítjük.

Szerintem egyszerű és nagyszerű!

Új kedvenc

Nagyon, de nagyon finomat ettünk ma, a gyerkőcök tányérja is szinte ki lett fényezve utána! Csakhogy nem saját kútfőből. 

 Tehát: figyelem, ez itt egy blogajánló! Aki a hasát szereti, de különösen, aki -hozzám hasonlóan- gyorsan szeret finomakat főzni, látogasson el Vimizo konyhájába!

 A receptet azért írom le, mert én rossz szokásomhoz híven tettem rajta néhány kis változtatást.

Mézes-mustáros csirkemell

 Két szép csirkemellet kifiléztem, felcsíkoztam, 5 deka vajon fehéredésig sütöttem, majd nyakon öntöttem a szósszal, ami 2 dl tejszín, 1,5 dl tejföl, 2 evőkanál mustár, 1 teáskanál méz (utóbbi két hozzávaló mennyiségét persze érdemes ellenőrizni, mert hát ízlések és pofonok -nekem nagyon bejött ez az arány), só, bors és egy gerezd szétnyomott fokhagyma keveréke. Szépen kirotyogtattam, végül egy csapott kávéskanálnyi (hideg vízben feloldott) keményítővel besűrítettem. Köretnek rizs és forró gyümölcsök kerültek mellé.

 Utóbbihoz sárga és fehér húsú őszibarackot és pár szem szilvát daraboltam föl, 2 deka vajon megpirítottam őket, amikor már majdnem tökéletesek voltak, szórtam rájuk egy csapott evőkanál cukrot, ami két perc kavargatásmentes türelemjáték után szépen karamellizálódik is, ha lapos a serpenyő. Amikor már nyúlt a karamell a tetején, egy csipet fahéjat dobtam rá, megkavarintottam és készen is volt.

Padlizsánszüret

A történet azzal kezdődött, hogy ezen a tavaszon pusztító szélviharok dúltak az egész országban, minket sem kímélve. Kis kertemben nem okoztak komoly kárt, csak egyetlenegyet: tövestül kicsavarták a törzses feketeribizli bokromat. Meggyászoltuk a kis bokrot becsülettel, aztán rögtön életbe is lépett bennem a helyreállító-mechanizmus: bokorültetésre már nem alkalmas a későtavasz, de nem lehet, hogy az a lyuk egész nyáron ott tátongjon a fűben. Konyhakertnek úgysem jutott hely nálunk, így erre a lehetőségre le kellett csapnom. És elültettük a padlizsánpalántát.

 Őrizgettem, óvtam, és csak reménykedtem buzgón, hogy nem esik áldozatául Poci fiam ebben az évben különösen élénk kertátalakító munkájának. Megmaradt! És íme:

Eljött az ideje az első szüretnek is! Fannival már napok óta készülődtünk, és most egy nagy késsel felszerelkezve közös erővel lenyiszáltuk ezt a gyönyörűséget, majd örömködtünk egy hatalmasat.

Ekkor már Pocinak is gyanússá vált, hogy itt valami izgalmas történik és "enyém" csatakiáltással elorozta a kincsünket, és talán ki is fut vele a világból, ha nem kenyerezem le egy kis csokis mazsolával.

Így végül mégiscsak enyém lett a csodás padlizsán. Dicshimnuszokat kell zengenem róla, mert tényleg nem hétköznapi darab volt. Kemény, rugalmas, citromos illatú....

Egy padlizsán azonban nem sok, mit is süssek belőle? Csakis valami nagyon-nagyon finomat!!! Jövőre pedig nagytermelő leszek, már készítgetem is a hatalmas cserepeket, remélem, a padlizsánok megelégszenek majd ezzel a helyzettel is.

Padlizsános-zsályás hal

1 kiló filézett afrikai harcsát (4 szelet) megsóztam, törtem rá kis borsot és fél citrom levébe pácolva visszatettem pár órára a hűtőbe. A padlizsánt meghámoztam, hosszában vastag szeletekre szeltem és kisóztam. Szedtem a kertben egy ág friss zsályát is, és két paradicsomot felkarikáztam. Amikor a hal bepácolódott, tepsire raktam, minden szeletet befedtem 2-3 zsályalevélkével, egy szelet megmosott, leszárított padlizsánnal és két-két karika paradicsommal, amit picit meg is sóztam, majd meglocsoltam kevéske olívaolajjal, majd irány a sütő 3/4 órára. Félidőben mindegyiket befedtem egy-egy szelet sajttal.

 Javaslom, hogy a zsályát fogyasztás előtt távolítsátok el, nagyon egyszerű művelet, nem ragad a húsra. Az ízét addigra bőven kiereszti, a levélkéknek azonban annyira erős aromája van, hogy aki ráharap, órákig garantáltan semmilyen más ízt nem fog majd érezni.

A gyerektáplálás Murphy-törvényei

A gyerektáplálás Murphy-törvényei (nálunk)

• Gyerekenként szükségeltetik a családba minimum egy konyhamalac: nálunk a maradékaikon szépen gömbölyödik egy darab macska és egy darab anya.
• Ha a legyek úszni tanulhatnának a feldöntött bögrék és poharak tartalmában, mindet Egerszegi Krisztinának hívnák.
• Ha a feldöntött tejesbögrék tartalmát én kapnám meg, Kleopátra nem is sárgulna, inkább zöldülne.
• Ha minden étkezésnél egy-egy tubus fogkrémet szolgálnék föl a gyerekeknek, nem lenne maradék.
• Fanni evésének lassúsága egyenesen arányos a napirendtől való csúszás mértékével ("Te jó ég, mire lefektetetem őket, már kelni kell!!") és négyzetesen anya fáradtságával ("Bárcsak végre ágyba dughatnám őket és kicsit pihizhetnék!").
• Poci békuja(=csőrös itatója) sosem landol a talpán, csakis a csőrén.
• Minél inkább tökéletesítem magam a béku megkeresésében, annál fifikásabb rejtekhelyeket talál ki Poci.
• Ha Hamupipőke Pocit kérte volna meg a galambok helyett, hogy kiválogassa a magokat, sokkal hamarabb odaért volna a bálba -a kispasi rizi-bizi-ből történő borsó- és kukorica kiszedegetésén fejlesztette képességeit.
• A reggeli jobban esik ebédre, az ebéd uzsonnára, az uzsonna vacsorára.
• A leves puszta kézzel elfogyasztva a legfinomabb.

(Sorry, ez történik, ha egy kissé kisült agyú anyuka késő este ül a blog elé...)

Lepcsánka, tócsni, krumplimaci...

Íme Ő. Köszönet annak, aki eljuttatta az óhazába! Amikor a bébik még csak kóstolgattak, a "nemszeretem-zöldségeket" is ehetővé varázsolta egy kis krumplipüré. Ma, ha nem ízlik a husi: a mellétett krumpli -legyen bár olajban vagy tepsiben sült, főtt vagy püré- mindig jól csúszik. Ha anya lusta boltba menni: Ő kissé trópusi klímájú spájzom minden viszontagságával dacolva állandóan rendelkezésre áll.

És ha a nagyszülők jelentkeznek be váratlanul ebédre? Nem könnyű őket levenni a lábukról a legfinomabb konyhai újításaimmal sem. Gyermekkoruk ízeivel annál inkább!

Lepcsánka

2 kiló krumplit meghámoztam, a robotgépem pedig elvégezte a reszelést helyettem: felét durvára, felét egész finomra. Megsóztam és hagytam, hogy kiengedje picit a levét -leönteni nem kell. Ezután friss borsot törtem bele -hagyományosan jó sok kellene, de én a gyerekek kedvéért csínján bánok a borsmalommal-, és kapott egy picike őrölt köményt is. 4 tojást beleütöttem és belekevertem, majd annyi lisztet, hogy galuskaszerű állaga legyen. Ezután kanállal közepesen forró olajba pakoltam és ujjnyi vastagra lapítva mindkét oldalán megsütöttem.

Héjastól finomra reszelt uborkából, sóból, tejfölből és fokhagymából készült tzatzikivel kínáltam.

A legjobb móka, hogy lehet vele beleképzelős játékot is játszani -mint a felhőkkel, tudjátok-, a mostani adagban a kedvencem egy tarisznyarák lett.

Nálunk maradék vaddisznópörkölt is került mellé, amit azonban bemutatni sajnos nem tudok, mert a párom lecsapott a gyönyörű vadhusira és -nagy megelégedésemre- elcsaklizta tőlem a fakanalat,  elkészítése azonban sajnos számomra is titkos "pasi-recept".

Csirkeháború

Nem szívesen pácolok csirkét. Hálátlan jószág, hatalmas identitástudattal: ő csirke és marad is csirkeízű. De a harcot végül úgyis én nyerem meg.

Joghurtos csirke-curry

 A hentesnél a legapróbb csirkecombokat veszem, bébicombokat, ezeket is kettéválasztom fölsőre és dobverőre, és a bőrét sűrűn bevagdosom. Jó kilónyi combhoz két joghurtot kikavarok evőkanálnyi összetört koriandermaggal, kávéskanálnyi jóféle curryporral, kurkumával, némi gyömbérrel, fél citrom levével és reszelt héjával, egy szétnyomott fokhagymagerezddel. Ebbe a pácba csüccsennek az enyhén sózott csirkecombok, és minél hosszabb ideig strandolnak benne, ha lehet, legalább egy éjszakát. Másnap pedig fólia alatt sülnek háromnegyed órát, majd fólia nélkül, amíg szép piros színt kapnak.

 Ezúttal friss zöld salátát kínáltam hozzá, és összevágott paradicsomot, kicsit kisózott hagymagerezdeket -mindenki olyan arányban párosíthatta, ahogy jól esett-, a dresszing pedig fetasajt volt olívaolaj, borecet és só elegyével leöntve.

 És a csirkéire tyúkanyó sem ismer rá.

Spenótos tészta

Fanni 15 hónapos volt, és egészen addig a pillanatig tökéletes evő: nem lehetett olyat elébe rakni, amit ne kóstolt volna meg szívesen, és aztán boldogan magáévá is tette. Addig a pillanatig. És akkor jött élete első spenótfőzeléke, amit elétettem gyanútlanul. A bébim már a látványtól irdatlan bömbölésben tört ki, úgy csapkodta el magától a spenótos tálkát, hogy esélyem nem volt egy kiskanálnyi kóstolóval jobb belátásra bírni. Máig sem értem teljesen, mi volt ez: talán valami elemi idegenkedés van bennünk a spenóttól?

 A vége a történetnek azért happy end: mindkét gyerekem nagy spenót-evő, csak nem ebben a formában. De a most leírt recept mindkettőjük kedvenc-listáján szerepel.

 Ezt az ételt egy barátnőmnél kóstoltam először, akivel sok-sok éve még a reménytelenül baba után sóvárgók hatalmas klubjában sodort össze az élet, és akinek sokkal-sokkal többet köszönhetek, nem csak ezt a finomságot. Hozzánk azóta -mint látható- szinte beköltözött a gólya, Ő pedig egy csodálatos kicsi lány örökbefogadó anyukája.

Spenótos tészta

Szükséges hozzá egy csomag (450 gramm) fagyasztott leveles spenót, vagy ugyanannyi friss, olajon 2 perc alatt megfonnyasztva, 4 dl főzőtejszín, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, 200gr sonka, 200gr reszelt sajt és 250 gr tagliatelle tészta (szélesmetélt).

A spenótot levélkéire szedjük -hű, de uncsi-, a sonkát apróra vágjuk, és belekeverjük a tej-tejszín keverékébe, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, szerecsendiózzuk -utóbbival csínján bánjunk ám, mert különben csak szerecsendió íze lesz az ételünknek, annyira intenzív fűszer! A tésztát (amiből én ezúttal zöldet használtam) 2 percre forró sós vízbe dobjuk, épp csak hogy már ne legyen merev, majd leszűrve egy tepsi vagy nagyobb tűzálló tál aljára borítjuk. Ráöntjük a szószt, egy kicsit meg is kavargatjuk, megszórjuk reszelt sajttal és 25 percre a forró sütőbe toljuk (200 fokra).

Megjegyzések:

-szigorúan TILOS a leveles spenótot pürével helyettesíteni!!!

-sokszor kerül nálunk 1-2 nappal a lejárása előtt a fagyasztóba túlvásárlás következményeképp a hűtőben dekkoló szeletelt sonka, én ezeket szoktam felhasználni ehhez az ételhez.

-eredetileg fokhagyma is volt a szószban, amit imádtam is egészen az első terhességemig, aztán fordult a kocka -de fokhagymaimádók feltétlen próbálják ki és törjenek bele egy-két gerezddel a szószba!!!!

Pár napja akadtam rá egy blogra, ami csupa-csupa spenótos ételről szól. Ajánlom Mindenkinek, a zöld levélkéktől berzenkedőknek is, beleolvasva a receptekbe izgalmas felfedezéseket lehet tenni!