Húsvéti sonka karácsonyra

Évek óta tervezem, hogy ki kellene próbálni a klasszikus angol mázas sonkát, de eddig esélyem sem volt a tervezés pontjáról előrébb mozdulni, mert év vége közeledtével általában duplázódtak, triplázódtak a munkahelyi teendők, így az adventi rákészülés, lenyugvás időszaka nekem gyakran éjszakai és hétvégi munkával telt. Az pedig alapelv nálunk, hogy december 20-tól kezdődően csak legvégső esetben megyünk a boltok közelébe, pláne egzotikus dolgok (mint a húsvéti sonka karácsonykor) után kutatni.

Liszt nélküli gesztenyés süti kétszer

Az utóbbi hetekben kétféle édesség uralja nálunk a terepet: créme brulee -ha készítek egy adaggal, utána kétnaponta kunyerálja vissza az egész család - és a tél közeledtével mindenféle gesztenyés dolog. Jelentem, én be is teltem egy időre, úgyhogy megyek mogyorót törni. :)

No tehát gesztenye. A két képen kétféle süti van, a felső gesztenyeliszttel készült és csak tojáshabbal, az alsó gesztenyepürével és egész tojásokkal. Mindkettő gluténmentes, és a cukrot is könnyedén helyettesíthetjük a tésztákban.

A fotók becsapósak, mert az első szárazabbnak, a második szaftosabb tésztának tűnik, valójában mindkettő inkább morzsálódós, kávésüti jellegű, főleg a püréből készült változat kért volna egy kis tejszínhabot is.

A gyerekek pillanatok alatt tüntették el mindkettőt, a második fotón látszik is, hogy épp csak egy szeletet sikerült megmentenem a fényképezéshez. Mindenképp jó alternatívának tartom őket, mint az átlagnál egészségesebb édességeket, ha a cukrot nyírfacukorral vagy édesítővel helyettesítjük, diétába is beilleszthetőek. És amire szerintem még kiválóan használhatóak: pohárkrémalapnak piskóta helyett.

Fahéjas harmónikakalács

Annyira gyönyörű ez a harmónikaszerű formázás, az esztétikai élvezet szinte ugyanakkora, mint az ízélmény. A látvány csodás, a fahéjillat a legszuperebb, az bekebelezése pedig ősi szertartás: véletlenül sem nyiszáljuk késsel, hanem "megtörjük a kenyerünket".

A kelttészta-készítés egyébként is terápiás foglalatosság, végtelenül megnyugtató, egyértelműen "ummmmmmm" érzés.

Hogy könnyű dolgotok legyen, végigfotóztam az elkészítés folyamatát. Ez a formázás alkalmazható hagyományos kenyértésztákkal is, bármilyen sós töltelékkel.

Levendulazselé

Nyáron egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy lecsipkedjem a szépséges levendulavirágokat. Többször megkísértett a gondolat, hogy zselévé transzformáljam őket a konyhában, de képtelen voltam kiskerti terményként tekinteni rájuk. Szerintem a méhek is egyetértettek velem. :)

Viszont amikor múlt héten az időjósok megijesztgettek a faggyal, már nem volt mit veszíteni. Learattam az utolsó termést és zselét főztem belőle.

Boszorkánykonyha kerekedett az ügyből, mivel nem morzsoltam le a virágokat a vékony száracskákról, így a főzet egy perc után harsogó zöldben pompázott. Kicsit felhúztam az orrom a dolgon, mert szimpi volt ugyan a zöld szín, adta volna magát egy kis bizarr halloweeni felhasználásra, csak hát én annyira rágyúrtam arra a gyönyörű korallos rózsaszínre...

Egy óra áztatás után leszűrtem az oldatot és meglepődtem a gyönyörű rózsaszínen, amivé változott -épp csak egy kicsit opálosabb volt a vártnál. Nyilván a szár zöldje gyorsabban oldódott, de a virágok mennyisége végül győzött: stimmelt a szín, a zselé íze pedig intenzíven levendulás lett. Ezzel a cukormennyiséggel határozottan lekvárról van szó, ha húsok, pástétomok mellé kínálnám, tovább csökkenteném az édesítést -az Oetker zselésítő bármit elbír.

Mogyorós-csokidarabos zabkeksz

Igaz, hogy a fotón kábé úgy néz ki, mint valami fasírt, de egyértelműen ez a kedvencem az eddigi zabkekszek közül. Ropogós és mogyorós, nagyon. A mogyoróvaj minden sütinek jót tesz, ez TÉNY.

Biztosan emiatt súgta a belső hang, hogy duplaannyit tegyek bele, mint amennyi a receptben meg volt írva. Na jó, belső hang nem is volt, simán a feledékenység, meg is ijedtem, hogy most aztán elcsesztem egyet Martha tökéletes receptjei közül. Ne áruljátok el neki, de az átirat is tökéletes lett, úgyhogy ez már nálam így is marad. Aki nem hisz nekem, az megkapja a linket az eredetihez, tessék. :)

Tortilla tex-mex hússal és camemberttel

Azt hiszem, egyetlen konyhai kütyüről sem mondtam annyiszor, hogy imádom, mint a mozsaramról. Ennek ellenére gyakran árválkodik szegény, mert hiányzik az a plusz öt perc, hogy beleméricskéljem a dolgokat és nekiálljak zúzni.

Pedig a mozsár, az  egy abszolút terápiás szerkezet. Az ember kitörheti-zúzhatja-döngetheti vele mindenféle feszültségét, ráadásul megdöbbentő intenzitású illatokat képes előhozni a fűszerekből. Jó, nagyon jó, mindenkinek kötelezővé tenném.

Flatcat tex-mex fűszerkeverékét mozsaraltam legutóljára, maradandónak szavaztuk meg, nagyon gazdag lett a hús vele. Hiányzott belőle a koriander, de a végeredmény így is kerek lett -legközelebb viszont azzal is kipróbáljuk, az alapanyag már beszerezve.

A tortillát egyébként így sütöm, forrón egymásra tornyozom és letakarom, így a gőzben megpuhul és könnyen tekerhető. Nagy adag készül mindig, a fagyasztóba is marad belőle -ötletszegény napokon előkapom és mindenki happy.

Mákos-kókuszos muffin

Nagyon régóta nem sütöttem muffint -nem tudtam elég lusta lenni hozzá. :) Mostanában azonban nagyon sokszor kellett különböző óvodai/iskolai eseményekre sütit készítenem, szabadtéri programokra, ahová nem praktikus semmi, ami krémes-maszatolós, így nyúltam ehhez a recepthez, ami már régóta mozgatta a fantáziámat.

Muffin kategóriában tényleg kiemelkedően jóba sikerült belenyúlnom. Ennél a sütinél nem spóroltak a vajjal, ami határozottan jót tesz neki, a szemes mák és a kókusz kettőse nagyon jó ruganyos struktúrát ad a tésztának, a citromhéj pedig pikáns ízt és illatot. Nézzétek, milyen szép kettétörve, szerintem magáért beszél. :)

Az elfelejtett szilvás lepény

Gyermekkoromban a nagyim nem sütött sokfélét, a klasszikus repertoár darabjait azonban elég sokszor, és mindig hatalmas mennyiséget.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szerettem volna magam is megsütni a régi kedvenceket, már nem emlékezett a receptekre, hiszen évek óta nem sütött. Most pedig egész távoli tájakon, huszonéves kora körül bolyong, amikor ezek a sütemények talán még nem is voltak az övéi.

Maradt hát a kísérletezés, ami ezúttal szinte a tökéletes végeredményt hozta.

Ezt a szilvás kalácsot azért imádtam, amikor kicsi voltam, mert segíthettünk a szilvadarabkákat a fahéjas porcukorba tumkolni, az ujjunkra vastagon ragadt a szilvalével keveredett cukor, és az effektív munkavégzés érdekében ezt időről időre kénytelenek voltunk leszopogatni.

Verhetetlen volt még a sülő szilvák illata, és végezetül a fahéjas szilvalében cuppogó lepény.

Puha zabkeksz csokidarabkákkal

Kénytelen vagyok a gyerekeimet "gasztronómiailag elkényeztetett"-nek titulálni.

Egyébként igazán jól működő kis csapat, mondhatnám, jólneveltek, vagy legalábbis affélék, de amikor egy gyereket becsalogat a sülő édesség illata, majd lebiggyedő szájjal állapítja meg, hogy "Ja, csak kekszet sütöttél, mért nem sütit???", akkor le kell nyomnom az emelkedő pumpát és megveregetnem a saját vállamat: ha sokmindenben nem is, ebben a tekintetben sikerült elkényeztetnem őket.

Persze a finnyogás nagyjából ez első "csak keksz" elfogyasztásáig tartott, aztán már jöttek a dícséretek, és az uzsisdobozba készült kekszből másnap reggelre a doboz már semmit sem látott, délután pedig gyászba borultak, hogy elfogyott a keksz és már nem várja otthon őket ovi-suli után.

Zabpelyhes kekszből millióféle van, ez a típus puha, porhanyós, morzsálós fajta, a receptje a Mézes finomságok blogról származik. Variálni ezerféleképpen lehet, én legközelebb sok-sok maggal sütöm majd.

Almás-mákos süti tökmagliszttel

Ötből négy abszolút édesszájú nálunk, apa csak mérsékelten, de a jót ő sem veti meg.

Ez a süti mindenképp a "visszafogott bűnözés" kategóriába sorolandó, és bár egyébként nem sütöm bűntudattal az édességeket, az egészséges és finom kombinációja nagyon motiváló számomra.

Nagy pirospontot kap a tökmaglisztért, amit én szívesen használok kiváló élettani hatása miatt. Nem ad különösebb ízt az ételnek, színt annál inkább -döntse el ki-ki, vonzza vagy riasztja ez a harsogó zöld. (Jóval kevesebbe kerül viszont, mint ugyanennyi tökmag -amiből egyébként mindig van otthon pár csomaggal, nem csak az íze miatt szeretjük, hanem a benne levő sok vitamin és ásványi anyag miatt.)

A sütemény textúrája pedig a mák miatt szerethető nagyon, kedvenceim az ilyen ruganyos tészták.

Az almát én a tészta felébe darabolva, a másik adagba reszelve tettem, mert Poci fiam nem szereti a sült alma ízét -ha látja. :) Egyébként nekem az eredeti, darabos verzió jött be jobban.

A recept a Praktikák sok gyerekhez blogról származik.

Uzsidoboz

Az elmúlt héten minden kreativitásomat beleöltem az öntapadós csomagolófóliával, cellux-szal, füzetcímkékkel és csomagolópapírokkal való hadakozásba -ugye ismerős?-, így legnemesebb szándékaim ellenére sem sütöttem hiperegészséges kekszeket a két iskolásom uzsis dobozába.

Ám mivel van egy friss-ropogós első osztályosom, akinek az uzsidoboz az iskoláslét egyik kiemelkedően szeretnivaló mozzanata, igyekeztem változatosan megtölteni, had okozzon örömöt a "madárlátta".
Gondoltam, megér egy-egy kattintást reggelente, hátha találtok közte használható ötletet -én is állandóan agyalok az újabb változatos, viszonylag egészséges és a gyerekek által kedvelt "töltelékeken".

jókenyér feketeerdei sonkával. répa és mogyorókrémes ostya

Paradicsomsaláta hagymával és kakukkfűvel

Komoly túltermelés van a kertemben paradicsomból, van koktél, normál méretűből gömbölyű, csúcsod végű, hosszúkás olasz fajta és fekete húsú is, és vannak hatalmas, girizdes húsparadicsomok, amik kásásak és édesek.

Ebbe a salátába vegyesen raktam mindenfélét, de koktélon kívül bármilyenből el tudom képzelni önmagában is. Finom, igazi nyári saláta, amit bátran lehet gazdagítani egy kis fetával vagy juhtúróval.

Kukoricás-sajtos rakott tojás

Azzal a boldog tudattal készítettem ezt a rém egyszerű (fehérjebombát) ételt, hogy semmi olyan hozzávaló sincs benne, amit a három gyerekem közül akárcsak egy is ne enne meg. Naiv voltam: Poci közölte, hogy márpedig ő a tojás sárgáját így főve semmiképpen, köszöni.

A helyzetet nem volt nehéz menteni, kiettem az ő tányérjából is a sárga részeket -úgyis az a kedvencem-, a maradékot pedig már úgy begyűrte, mint kacsa a nokedlit.

Megegyeztünk, hogy ez nagyon fincsi volt. :)

Csülkös-sajtos sült tészta spárgával

Megint egy gyors tésztaétel, ami nagyon sokféle módon készül nálunk, mert a csemeték szeretik.

Ezúttal zöldspárga is került az egyik felébe, még a szezonban lefagyasztottam néhány csokornyit, hogy a két rövidke spárgás időszak között se felejtsük el az ízét!

Paradicsomborítást is csak a fele kapott, szintén a családi szeretem-nemszeretem miatt: így mindenki abból a részéből szedhetett, ami neki leginkább megfelelt.

Paradicsomos gersli debrecenivel

Amikor először főztem gerslit, a gyerkőcök lelkesen megállapították: tarhonya! :) Hálás hasonlóság, mert imádják az egyiket, kedvenc lett hát a másik is.

Ez az étel nem könnyű darab, minimum dukál mellé egy jó adag kovászos uborka vagy valamilyen kevert saláta. Nálunk férfigyomorból három is van, az ő testi-lelki egyensúlyuk megőrzéséhez igazán hasznos ez az egyszerű kis recept. :)

Házi joghurtkészítés

Boszorkánykonyha ellenőrizhetetlen végeredménnyel: ez az, amit művelek. :) Pedig szívesen mikroszkóp alá tenném a joghurtomat, hogy lássam, a belekutyult probiotikum kultúrákból vajon mennyi volt hajlandó szaporodni benne és milyen aktivitással. Mert ha csak a fele is igaz lenne annak, amiben reménykedek, akkor ez már szinte gyógyszer, nem is joghurt. Ha pedig nem, akkor is nagyságrendekkel jobb, mint a bolti. :)

És hogy értsétek is, miről körmölök: az oltáshoz felhasznált joghurton kívül gyógyszertárban kapható, igen sok ellenálló törzset tartalmazó probiotikum készítményt is adok a tejhez joghurtkészítésnél. A bolti joghurtok ugyanis legfeljebb 1-2 fajt tartalmaznak ezekből a szervezet számára igen hasznos kis lényekből.

A célom eredetileg csak az volt, hogy finom, friss joghurtot együnk, de ha már kotyvaszt az ember, mindig jön valami ötlet....

Variációk kuszkuszsalátára

Ismét dupláztam, egyet az ízkavalkád-kedvelőknek, egyet a hagyományos ízekhez ragaszkodóknak. Naná, hogy az első fogyott el hamarabb! :)

Dinnyesaláta fetasajttal és mentával

Ha salátát készítek, szinte mindig többfélét kavarok egyszerre, hogy mindenkinek legyen a kedvére való. Ezúttal is készült paradicsomos és sima verzió -szerintem mindkettő egyformán finom!

Eszméletlen finom, mézédes dinnyéket sikerül vásárolni ebben az évben, de ha az ember mégis belefut egy gyengébb, kevésbé ízes darabba, annak megmentésére is kiváló opció ez a saláta. Variálni is szabadon lehet, de ha rám hallgattok, egy hozzávalóról semmiképp ne mondjatok le, és ez a menta!

Mézes-mustáros csirkecsíkok baconbe göngyölve

Kár susmusolni, mert aki próbálta, úgyis tudja, aki meg még nem, az majd megtudja: érdemes nagy levegőt venni, mielőtt a gyerkőcöt bevonjuk a főzésbe. Minél kisebb az emberke, annál nagyobb levegőt. Rá kell hangolódni, hogy nem, most nem sietek, és nem gond, ha nem olyan tökéletes a végeredmény -a saját művüket úgyis szebbnek, jobbnak, finomabbnak érzik majd és sokkal lelkesebben fogják elpusztítani.  :)

Nekem Poci, a 7 évesem a leglelkesebb konyhai segédem mostanság, úgyhogy jó dolgom van, ügyeskezű nagyfiú dolgozik a kezem alá, nem egy aprósággal kell szöszmötölnöm - ráadásul kapóra jön, mert ő egyébként igazi csipegető, sok alapanyagot nem szeret, a saját főzeményét viszont mindig boldogan tünteti el.

No, ő keverte a szószt ehhez a csirkéhez és ő is kenegette -gondolhatjátok, finom lett! :D

Brownietorta csokoládékrémmel és kávéhabbal

A szülinapi torta elkészülésének rendje s módja minálunk: a tortára az aktuális ünnepelt leadja a megrendelést, ezután jön az a rész, hogy a fejemből kipattant ötletekről győzködöm -nem vagyok azért annyira elvetemült, mindig a megadott alapízt variálom- és rendszerint meg is győzöm. :) Részemről ezután jön némi aggódás, hogy mi lesz, ha nem válik be az ötlet és nem fogják szeretni... Bár ha belegondolok, hosszú évek tapasztalatára támaszkodva a tortáim eszméletlen finomak lesznek, és kicsit vagy nagyon rondák -de utóbbiért bőven kárpótol az elűnési sebességük.

Ezúttal azonban egy évre dugába dőlt minden kísérletezési lehetőségem: családom minden tagja ezt a tortát óhajtja ugyanis a következő szülinapjára.

Ennek köszönhetően bátran használhatjátok a receptet, mert már nem először sütöttem, és alakítgattam az arányokat, így a külcsínnyel sincs már különösebb gond: a krémek nem folynak és nem is esnek össze.

Egyébként pedig ez a csokiimádók nagybetűs tortája, eszméletlenül tömény, de a kesernyés kávéhab a tetején ad valamiféle könnyedséget is neki. Nagyon érdekes, hogy nem frissen a legfinomabb, hanem behűtve: érdemes pár órával fogyasztás előtt elkészíteni és hűtőben tárolni.

Sonkás-sajtos stromboli

Lélekemelő befejezése a napnak, ha az ember friss pékárut ropogtathat vacsorára. Úgy általában nem vagyok oda a gyerekek türelmetlenkedéseiért, de amikor azt várják, hogy a sütőből kihúzott péksütit meg lehessen szelni és negyedpercenként a tepsit sasolják, az jó! :)

Mi az első szeletet mindenből gyorsan pici darabokra törjük és befaljuk, hogy senkinek se kelljen többet várni az első falatra a másiknál. Utána már jöhet a szeletelés, osztás és eltüntetés.

Ez a stromboli nevű tekercs tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas pizza feltekerve. Bármivel meg lehetne tölteni, csak a sajtot nem szabad kihagyni belőle. Mivel nagyon vékonyra van nyújtva tekerés előtt, a töltelék és a kenyér szinte összeolvad benne. Ahol pedig kicsit "felrobbant" az oldala, na azért a részért lobbizott mindenki -pont mint a melegszendvics, annak is az a legjobb része, ahol kifolyik a sajt!

Erdélyi kapros galuska

Ismét egy gyöngyszem Ottis konyhájából: igazi ízes, házias "nagymami-étel", abból is a legjobbak közül való. A sajt nagyon jó textúrát ad a galuskának, a szalonnazsír pedig plusz ízt az egyszerű mártásnak -egyértelműen az állandó repertoár tagja lesz nálunk mostantól.

Nálunk a kapor a galuska tésztájából kimaradt, mert nem mindenki szereti, a szószból pedig kétfélét főztem: felét kaporral, felét natúr. Így mindenki teljes elégedettséggel kanalazta. :)

Tökmagos cipó

Írtam már arról a kiváló kefíres lángosról, aminek tésztája egy hétig is eláll a hűtőszekrényben, és ezalatt csak egyre finomabb az íze. Hatalmas adaggal szoktam bedagasztani belőle, többszöri sütésre is elegendőt, és egy kevéske rendszeresen ottmarad a hűtőben a tál alján.

Egy ideje szándékosan figyelek is rá, hogy maradjon, mert nagyon jól fel lehet használni a többnapos lángostésztát kenyérsütéshez, egyfajta kovászként.

Ez a tökmagos változat tökmagliszt felhasználásával készült, sajnos a borús idő miatt nem adja vissza a fotó, mennyire szép zöld volt a bele. Nehéz lesz megállni, hogy ezek után ne keverjek minden kenyerembe egy kicsit ebből a zöld csodából. :)

A tökéletes ízélmény kedvéért padlizsánkrémmel ettük.

Citromos és kakaós jégnyalókák

Eleinte próbálkoztam trükközni mindenfélét az otthoni fagylaltgyártás folyamán, negyedóránként átkavartam a fagyasztóban dermedő alapot, mixerrel lazítottam a végeredményt, de hiába volt a hókusz-pókusz, csak a fagyigép hozta meg végül az áttörést. Azóta rendszeresen megtörténik, hogy a fagyizóban a gyerkőcök megjegyzik: "Anya, a tiéd ennél sokkal finomabb!"

Annak ellenére, hogy a csodát a fagylaltba belebűvölt levegő műveli, a kiskorúaknak megmaradt az a bizarr vonzalmuk -amiből egyébként evészet terén sokféle van, akinek van gyereke, tudja jól-, hogy akkor a legboldogabbak, ha pálcikáról szopogathatják a jégtömbbé fagyott alapanyagot.

Legyen. Mivel eléggé izzasztó volt a hőhelyzet, én is csatlakoztam. És lőn, megvilágosodtam (vagy visszagyerekedtem?): tényleg van varázsa a dolognak!

Turbó sós-foszlós kifli

Rájöttem, hogy Limara blogjából nincs értelme könyvjelzőzni a recepteket, mert lényegében úgyis mindet könyvjelzőzném. Legegyszerűbb, ha csak belelapozok, amikor péksütihez támad kedvünk.

Ezeket a kis vajas kifliket biztos, hogy nagyon sokféle ízesítéssel meg fogom sütni, mert amilyen gyorsan elkészülnek, annyira etetik magukat. Kicsit aggódtam is a gyerekek miatt, nehogy gyomorrontást kapjanak, annyit tömtek magukba. :)

Egyébként elért végre a nagy megvilágosodás: ha össznépi sikert akarok elérni a konyhában, arra a friss péksüti és a házikenyér a legbiztosabb út!

Sorbet

Van a nyári forróságnak az a szintje, amikor  már túlélésre rendezkedünk be -ugye emlékeztek a két héttel ezelőtti időjárásra? Azokban a napokban már a fagyi sem volt elég hideg, csak a vizes-gyümölcsös alapú sorbeteket kívántuk.

Íme a legegyszerűbb sorbet alaprecept, ami szinte minden gyümölccsel működik, csak a cukor mennyiségét kell állítgatni a felhasznált gyümölcs édességének, savasságának függvényében.

Kakaós cukkinisüti

Nem jutott eszembe, hogy lefotózzam és bepötyögjem, mivel ez egy rém egyszerű -egyébiránt nagyon finom- kevert süti, amit már többször is sütöttem, csak hol így kutyultam, hol úgy.

No, ezzel aztán hatalmas felháborodást váltottam ki a gyerkőcökben: "Hogy képzelem, hogy ami nekik annyira ízlik, azt nem rakom fel az internetre???" Fanni, az elvárásukat nyomatékosítandó, előszedte a spájzból a díszítő cukrokat és felcicomázta az ő utolsó szeletét, majd kötelezett a kattintásra.

Íme a gyerek, a kissé homályos süti -ami a cukkini egyetlen ehető formája a törpék számára, de ezt az egyet legalább habzsolják-, és ha tovább olvasol, jön a recept is.

Kapros-túrós morzsapite

A múltkor, amikor a kovászos uborkát raktam össze, nem tudtam betelni a friss kapor illatával. Azóta motoszkál bennem ez a kapros-túrós pite.

A recept saját, és nem csak azért fényezem (magamat), mert nagyon finom, hanem mert praktikus: nem kell külön gyúrni morzsát és tésztát, egy kis trükkel egy tálban elkészül mindkettő, és a tojásnak is felhasználjuk mind a sárgáját, mind a fehérjét, így nem kell árva kis egyszem tojásfehérjéket fagyasztgatni. :)

Kovászos uborka

Ez az a egyedülálló zöldségétel, amit minden gyerekem imád. Ma is degeszre tömtük magunkat vele, holnap sem teszünk majd másként. Mire elfogy egy üveggel, megérik az újabb. És tutira jobban hűsít, mint a fagyi!!! :)

Variációk meggydzsemre- és zselére

Szerencsére a fagy, ami épp meggyvirágzáskor jött, a két meggyfánk közül a korán termőt egyáltalán nem károsította, a késeinek pedig csak a fele hozamát vitte el, ami így sem kevés, mivel mindkét fa igen bőtermő.

És mivel a spájzamban kifogyott a meggylekvár a télen, az idei esztendőt nagy meggybefőző évnek nyilvánítom, ami szuper, de irgalmatlan meló, hiszen napi több órát vesz el a szedés-magozás-főzés. Viszont az érzés, hogy a saját fánk termése lát el majd minket télen, mindent visz.

A lekvárjaimba kutyultam ezt-azt, amit még a kertben találtam, így ha tovább olvastok, a következő variációkat találhatjátok:

-meggydzsem

-mentás meggydzsem

-mentás-csokis meggydzsem

-levendulás meggydzsem

-levendulás-csokis meggydzsem

-vörösboros meggyzselé

-rumos-csokis meggydzsem

Eddig a levendulás-csokis visz nálam mindent, de tervben van még a fehércsokoládés verzió, úgyhogy a verseny egyenlőre nem dőlt el.

Spárgás csirkeragu árpagyönggyel

Spárgaszezonban finom és laktató hétköznapi ebédként ajánlom ezt a ragut, ami a spárga megtisztításán kívül nem igényel különösebben nagy konyhai fennforgást.

Máktorta eperrel és tejszínhabbal

Amikor a fotót megláttam valamelyik receptes oldalon, tudtam, hogy ezt a tortát én nagyon szeretném. A receptet meg se néztem, mert a bevált máktortánk már régóta megvan, annyira tökéletes, hogy nincs értelme újat próbálni.

Szerette, hogy tejszínhabot és epret pakoltam rá. :)

Nyelvleves burgonyagombóccal

A belsőségeket nagyon szeretjük, ezek közül is dobogós helyen van a sertésnyelv. Ez alkalommal leves készült belőle, több receptből ollóztam össze a nekem szimpatikus változatot. Az utóbbi időszak levesei közül ez lett talán a legfinomabb, akit nem riaszt el a nyelv külleme, feltétlenül próbálja ki!

Spenótos-spárgás pite fetával

Kertészeti tehetségemet jellemzi, hogy a spenót az az egyetlen megbízható termény, ami minden évben bőségesen ont a kiskertem. (Na, jó, a paradicsom is, de azt nem magam vetem, hanem szép fejlett palánta formájában szerzem be a piacról és onnantól már csak annyi a dolgom, hogy életben tartsam.)

Adott tehát a spenót, amit ilyenkor bőszen fogyasztunk, piacnapon pedig mindig hozok friss spárgát is, olyan rövid a szezonja, most kellene betelni vele. Így született ez a lepény, a múltkori húsragu másnapi maradékának kísérőjeként, de aztán jutott még belőle vacsorára is egy kis salátával... A két tavaszi zöldség  egyértelműen jól megfér egymás mellett, főleg, ha egy kis fetás szósszal megágyaz nekik az ember!

Csicseriborsós-spenótos húsragu

Fűszeres Eszter csicseriborsós csirkéje évek óta visszatérő étel a konyhánkban. Átment némi átalakuláson az idők folyamán, de az alapvető ízvilág nagyot nem változott. Ezúttal a tavasz jegyében belepakoltam néhány marék spenótot is, nem ártott meg neki, nagyon nem.

Próbáljátok ki akár ezt, akár az eredeti változatot, nagyon ízgazdag, laktató és gyorsan elkészíthető étel!

Ananászkrémes kókuszsüti

Hétvégén süti nélkül, az már tényleg nem embernek való! :) Ha törik, ha szakad, valahogy bele kell csempészni a sütést az időbe.

Ezúttal improvizáció történt, az ihletet a grillezésből kimaradt ananász adta, a mélyhűtőben felhalmozódott tojásfehérjemennyiség pedig könyörög, hogy használjam már el. A plébános szelet hófehér, kókuszos tésztájára esett a választásom, de ezúttal ananászkrémet kentem rá, és jelentem, sikerült überelni az eredetit: igazi nyári süti, abbahagyhatatlan.

Nyírfacukor

Egy ideje már jár az agyam azon, hogy a cukorfogyasztásunkat mindeki által jól ismert káros hatásai miatt hogyan csökkentsem. Édesszájú lévén a sütikről való lemondás meg sem fordult az agyamban. :)

Gyanítom, a jelenleg rendelkezésre álló legjobb alternatíva a nyírfacukor.

A finnországi származású Xukor (nyírfacukor) úgy készül, hogy a gyártás folyamán a nyír-és bükkfa rostjainak feltárását követően xilán elnevezésű poliszacharidot nyernek ki, amelyet az emberi szervezet által is emészthető monoszachariddá alakítanak. Az így kapott természetes édesítőszer ismertebb neve a nyírfacukor.

Juhtúrós sztrapacska

A sztrapacskát mindannyian nagyon szeretjük, mégsem szántam rá magam túl gyakran az elkészítésére. Az ok eléggé prózai: feláll a szőr a hátamon a négyoldalú reszelőnek attól a trancsírozós részétől, amin a krumplit a sztrapacskához péppé kell reszelni.

Most azonban kitaláltam egy kicsit mosogatásigényesebb, de kézkímélő, gyors megoldást: először a robotgép reszelőjén eresztettem át a krumplit, aztán a multimixeren. A kellő állag pipálva és a kezem is egyben. :)

Fánkvacsora

Nagymamakaja. Mint a mákos guba, a hájas tészta meg a fahéjas szilvával jól megrakott kelt tészta. Régen, ha nagyi nekifogott, mindig két vájlinggal készített és általában egy szem sem  nem érte meg a másnapot. (Jó természetűnek aligha nevezhető nagyim a konyhában szerezte legelévülhetetlenebb érdemeit, hosszan sorolhatnám... )

Nekem viszont eddig csak lapi-nyomi fánkocskákat sikerült sütnöm, el is ment volna tőle a kedvem, csak hát a farsang ebben az évben is kényszerítő tényező volt.

De nem azért gasztroblogger az ember lánya, hogy ne tudja, merre induljon a tökéletes recept keresésére. Moha fánkjai azóta már többször is készültek nálunk, mindig épp olyan gyönyörűek és szalagosak voltak,  amilyet megálmodtam -talán kivehető a szalag még ezen az esti fotón is-, és sosem érték meg a másnapot, épp mint a régi szép időkben.